Életem nyaralása /Taekook/ (Befejezett)

Epilógus

- Jin, jó a hajam? Biztos jó ez az ing?- nézte magát kétségbeesetten Taehyung a tükörben.

- Nem túl sok az ékszer? Csak a jegygyűrűt kéne hordanom.- hagyta figyelmen kívül unokatestvére kérdéseit.

Nagy volt a káosz, legalábbis bennük. Taehyung nem rég érettségizett le és a mai napon már át is adják nekik a céget. Rengeteg fontos ember lesz jelen, ami még idegesebbé teszi a két fiút. Tökéletesen akarnak kinézni és viselkedni.

- Nagyon jól néz ki rajtad az ing Kicsim és szexi vagy ezzel a hajszínnel, jól be is van állítva a hajad. Tökéletes vagy.- próbálta kedvesét nyugtatni Jungkook, hátulról átölelve derekát.

- Tudjuk, hogy idegesek vagytok, mi is azok voltunk, de meglátjátok, hogy nem is olyan ijesztő. Egy idő után pedig teljesen bele jöttök az emberek előtt való beszédbe. Mi végig segíteni fogunk.- csatlakozott a beszélgetéshez Namjoon is, minden gyűrűt vissza helyezve férje ujjaira, melyeket levett.

- Egyébként hoztam egy kis lélekerősítőt.- engedte el Jungkook párját, hogy a nem messze lévő táskájából kivegyen egy üveg alkoholt. Whiskey volt, ugyan az amiből az esküvő napján ittak.

- Azt akarod, hogy mindenki előtt rád másszak? Már tudják, hogy a tiéd vagyok, mindenki látta az esküvőt, nem kell így is megmutatnunk nekik.- tiltakozott Taehyung, de azért elfogadta a felé nyújtott poharat.

- Engem nem zavarna.- kacsintott rá Jungkook, mire teljesen elpirult.

- Kanos vagy! Nem volt elég a reggeli?- csúszott ki szájából, miközben vállon csapta a másikat, de azonnal meg is bánta szavait párja perverz és a másik két jelen lévő meglepett tekintete láttán.

A másik páros inkább folytatta a beszélgetést, melyben mellesleg esett szó arról is, hogy egy gyors menetet le kéne rendezniük az esemény előtt, de végül elvetették az ötletet.

- Igazad van, kanos vagyok. De melletted nem lehet kibírni, főleg ha ilyen szexi ruhákat viselsz férjecském.- súga eközben Jungkook a másik fülébe.

- Akkor az nem is érdekel mi van alatta? Maradjak így?- suttogta vissza pimaszul. Bár alig ivott valamit, Taehyung már ennyitől merészebb lett.

Jungkook azonnal le akarta teperni a másikat, ami meg is látszott arca változásán. Amikor Taehyung ezt észre vette, elégedetten hörpintette fel poharából itala maradékát és elindult az ajtóhoz.

- Mennünk kéne, nem sokára kezdünk.- fordult még vissza, majd meg várva a többieket indultak el a kis emelvény felé, amely mellett szüleik már vártak rájuk.

- Minden meg van? Készen álltok? Ezen nagyon sok múlik, ne hibázzatok ha kérhetem.- kezdték el az anyák igazgatni fiaik ruházatát.

Az idősebbek fel mentek az emelvényre, fiaik pedig egy nagy levegő vétel után, párjaikkal kézenfogva követték őket.
Fel érve meghajoltak és elengedték férjeiket, akik kicsit arrébb állva hagytak nekik nagyobb helyet.

- Üdvözlök mindenkit! A mai egy fontos nap a cégünknek, ugyanis ma fogjuk át adni vezetői pozíciónkat utódainknak. Ígérem nem fogom sokáig elhúzni a beszédemet, hogy utána minél előbb mehessenek.- mosolyodott el saját viccén a férfi, a többi jelenlévő pedig természetesen úgy tett mintha viccesnek találná.
- Nos, akkor kezdjünk is bele! A mai napon örömmel adjuk át cégünket fiainknak. Biztosan tudjuk, hogy jó kezekben lesz, hisz rengeteget készültek erre a pillanatra és csodás fiatalemberek lesznek segítségükre a vezetésben, ahogy természetesen mi is itt leszünk nekik.- kezdett bele hazudozásába, ugyanis az esemény után a másik három társával együtt,  szinte azonnal luxus kirándulásra mennek.
- Élveztük a cég vezetését, de már idősödünk, nekünk is kell a pihenés, úgyhogy át adjuk a helyet az új generációnak. Örömmel mutatom be a Kim Groups új vezetőit! Hölgyeim és uraim, Kim Taehyung és Kim Seokjin!- kezdett mosolyogva tapsolni, melyet a vendégek is követtek, így óriási tapsvihar közepette, a két fiatal a mikrofon elé állt.

Amikor elült a tapsvihar, hirtelen lettek elárasztva rengeteg kérdéssel, azt se tudták mit csináljanak előbb, de végül sikerült egyenként válaszolni, még ha nem is minden kérdésre,de a legtöbbre.

Kicsit elhúzódtak a történések a rengeteg kérdés miatt, így a szülők a vége felé egyedül hagyták a fiúkat, nehogy lekéssék a gépet.

Amikor végre sikerült lezárniuk a sajtó tájékoztatót, fáradtan mentek vissza a szobába ahol készülődtek, hogy valami kényelmesebbet vehessenek fel.

- Nagyon ügyes voltál Kicsim, szeretlek!- karolta át férje vállait Jungkook az autóban.

- Én is szeretlek Kookie!- nyomott egy puszit az említett szájára, nem sokkal később pedig a kimerültség hatására vállára hajtva fejét aludt el.

   VÉGE

____________

Sziasztok!
Ezzel véget ért ez a könyvem is,remélem tetszett. Nem sokára hozom az utószót és a következő könyvről pár infót.
További szép napot!💜