Életem nyaralása /Taekook/ (Befejezett)

28.rész

Taehyung pov:

Reggel nagyon erős fej fájásra kelek. Nyöszörögve fúrom fejem jobban a párnámba,amikor is megérzem,hogy ennek egyáltalán nem olyan illata van mint az enyémnek.

Szemeim kipattannak és hirtelen ülök fel,de azonnal vissza is dőlök,mivel a hirtelen mozdulat miatt a fájdalom még inkább bele hasított fejembe és fenekembe is.

Fekve nézek körbe a szobában és megnyugodva realizálom,hogy párom házában vagyok,nem valaki idegenében. Már csak arra kéne rá jönnöm,mégis hogy kerültem ide.

Annyira emlékszek a tegnap estéből,hogy miután ránk nyitottak,Kook-kal vissza mentünk a bulira,ahonnan éppen láttuk Jin-t Namjoon-nal távozni,nem sokkal később pedig mi ketten is elmentünk. Az alfelemben lévő fájdalom alapján arra következtetek,hogy igen jól érezhettük magunkat,emlékezni viszont nem emlékszem rá.

Nincs időm tovább jártatni ezen az agyamat,ugyanis kinyílik az ajtó és Kook lép be rajta,kezében egy tálcával,melyen narancslé,fájdalomcsillapító és nagyon gusztusosan elkészített reggeli foglal helyet.

-Jó reggelt Édesem! Csináltam magunknak reggelit,van itt neked fájdalomcsillapító is,gondolom szükséged van rá.-teszi le az éjjeli szekrényre a tálcát egy puszit nyomva homlokomra.

-Köszönöm! Mi történt az este Kookie?-ülök fel nehezen,hogy neki kezdhessek az evésnek,miközben ő is le ül mellém.

-Hogy hogy mi történt? Jó lenne,ha pontosítanál kicsit.-néz ártatlanul,mire én durcásan fordítom el róla tekintetem. Pontosan tudom,hogy mit akar velem kimondatni,de nem adom meg neki azt az örömöt.

-Szerintem te is tudod mire gondolok Jungkook! Miért ébredtem az ágyadban meztelenül?-kérdezek kicsit erélyesebben,ő pedig csak elmosolyodik. Persze,mosolyogj csak!

-Úgy érted le feküdtünk-e? Szerintem ez teljesen egyértelmű. Tegnap teljesen részeg és féltékeny voltál,valamennyire én is,ma pedig mint te is mondta,meztelenül keltél az én ágyamban.-simít le combomra a takaró alatt.

-Ne tapizz Jeon,így nem tudok enni!-csapok kezére,de ő mit sem törődve ezzel simogatja tovább combomat,néha kicsit bele markolva.

-Ki tudlak engesztelni a fájdalomért valamivel?-veszi el előlem a tálcát,amikor befejezem az evést,amit csak magunk mellé tesz az ágyra és fölém mászva csókol meg.

Át karolom nyakát és jobban magamra húzom,a csókot elmélyítve. Át vezetem nyelvemet szájüregébe,de nem hadja,hogy sokáig domináljak,szinte azonnal át veszi az irányítást.

-Talán ki tudsz.-szakadok el tőle pihegve a levegő hiány miatt,mire ő perverzen mosolyogva csókolja végig testem minden pontját.

Amikor elég lentre ér,el tűnik a takaró alatt és combjaimat kezdi csókokkal,szívás foltokkal és lágy harapásokkal ellepni,mely tetteit én halk vagy éppen kicsit hangosabb sóhajokkal díjazom.

Amikor el ér nemességemhez végig nyal rajta és makkomat be is fogadja szájába,de csak egy kevés időre,utána fel jön hozzám egy csókért.

Mikor el szakadunk egymástól hasamra fordít,amely mozdulattal le borítja az ágyról a tálcát és a tányér a pohárral együtt hangosan törik össze,de ez jelenleg egyikünket sem érdekli.

Már várom,hogy nemességét belém helyezze,de helyette valami nedveset érzek meg járatomban,mire muszály nyögnöm egyet.

Egyre gyorsabb tempóban nyalja fenekemet,míg én nem bírom abba hagyni a nyögdécselést. Elképesztően csinálja!

-Élvezed Babám?-súgja félgömbjeimre,de időt se hagy válaszolni,vissza hajol és tovább nyalogat,akár csak a világ legfinomabb fagyiját,ezúttal be is dugva párszor nyelvét.

-Ighen! Kérhlekh... Ahh!-próbálok valami értelmes választ adni kérdésére,de igen csak nehézkesen megy.

-Mire kérsz Babám?-súgja,én pedig élvezkedve nyomom jobban arcába fenekem,amikor vissza hajol hozzá.

-Énh mindjárth.... minhdjárth elh....-nem tudom befejezni mondatom,ugyanis nyelvét még utoljára be dugja járatomba,nekem pedig ez pontosan elég ahhoz,hogy hangosan nyögve nevét élvezzek a lepedőre.

Mosolyogva mászik mellém és fekszik el,amikor is észreveszem ágaskodó méretét.

-Neked nem kéne...-ahelyett,hogy befejezném a mondatot inkább tagjára mutatok,mire ő csak legyint egyet.

-Elintézem a fürdőben,ez most a te ajándékod volt.-csókol meg és el is indul az említett szobába.

Hátamra fordulva tervezek pihenni még kicsit,de telefonom jelez valahol a szobában,hogy üzenetem érkezett,így megkeresem,hogy meg nézzem ki ír.

Anyám
Taehyung! Egész este
próbáltunk el érni,
de te nem voltál képes
válaszolni.
Nemrég kérdeztük Jint,
aki szerint a pároddal
lehetsz.
Kevésbé fogunk haragudni,
ha bemutatod nekünk a lányt,
jövő hétvégén vacsoránál.

Ennyi áll az üzenetben,én pedig nem tudom mit kéne csinálnom. Azt hiszik egy lánnyal vagyok együtt,miközben egy fiúval és még nem is én vagyok a domináns fél. Tudtam,hogy egyszer be kell őt mutatnom nekik,de nem gondoltam,hogy ilyen hamar.

-Baj van Tae? Nagyon elkalandoztál. Történt valami?-ül le elém Kook és kezét nyugtatóan teszi felhúzott térdeimre.

-A szüleim jövő hétvégén vacsorázni akarnak velünk. Meg akarnak ismerni.-nézek rá kétségbeesetten.

-De ez jó,nem? Ha találkozni akarnak,valószínűleg nem utálnak annyira.- mosolyodik el bíztatóan,de sajnos romba kell döntenem reményeit.

-Azt hiszik barátnőm van.