Életem nyaralása /Taekook/ (Befejezett)

18.rész

Jungkook pov:

Mindent megcsináltam,nem is csak rózsákat vettem a csokorba,hanem pár másik szép virágot is és már száguldok is Tae házához. Remélem még nem késő.

Ahogy odaérek,szinte meg sem áll még az autó,én már szállok is ki. Belépek a kapun és minden lélekerőmet összeszedve csengetek be a házba. Várnom kell kicsit mire kinyílik az ajtó,az mögött viszont nem Taehyung áll,hanem Seokjin,aki elég dühösen néz rám. Na szuper,ez ki fog nyírni.

- Te meg? Nem a kis barátnőddel kéne lenned?-ejti ki megvetően a szavakat.

-Te is láttad?-teszem fel a teljesen hülye kérdésem,mivel valószínűleg Tae mondta el neki.

- Nem,Taehyung sírva hívott fel,te hülye fasz. Megmondtam,hogy ha bántod kinyírlak,amire sor is fog kerülni,miután elmagyaráztad mégis mire volt ez jó.- az ajtóból viszont nem tagít,így gondolom nem akarja,hogy találkozzak Taehyunggal.

-Ez egy félreértés. Vagyis nem teljesen,de nagyrészt félreértitek. Én Taet szeretem és nem akartam összejönni Migyunggal,csak elfogott a hév és az emlékek. Úgy volt,hogy tegnap elmentünk randizni és olyan vadító ruha volt rajta,meg az emlékek is előjöttek és elég sokat ittam. Letámadtam,lefeküdtünk,ő kirakta mindekttőnk oldalára azt a képet. Reggel amikor felkeltem alig emlékeztem valamire,aztán eszembe jutott és azonnal megbántam. Migyung pedig úgy vette,hogy együtt vagyunk,de amint összeszedtem magam elküldtem. Csak Taehyungot szeretem. Migyung viszont bármit képes megtenni,hogy visszaszerezzen,akár bántani azt aki az útjába áll,így Taehyung most nincs biztonságban. Bocsánatot kell kérnem tőle és megvédeni,különbrn komoly baja is eshet!-mondandóm közben amennyire tudok bepillantgatok a házba,hátha meglátom szerelmemet Jin mögött,de ő csak nem akar előjönni.

-MÉGIS MIÉRT KELLETT EBBE BELERÁNGATNOD ŐT IS?!-lesz egy pillanat alatt még dühösebb,amit teljesen megértek és felőlem halálomig büntethet,de csak ha Tae már biztonságban van!

-Jin,mégis miért kiabálsz? Ki az?-hallom meg Tae hangját,pár pillanat múlva pedig meg is látom meggyötört arcát. Még így is gyönyörű.
-Te mit akarsz?-csuklik el a hangja a mondat végére és látom,hogy alig bírja visszatartani a könnyeit.

-Beszélnünk kell! Hallgass meg kérlek!-nézek rá elszántan.

-Nincs miről beszélnünk,nem érdekelsz.-menne is vissza az emeletre. Gondoltam,hogy ez lesz,de muszály meghallgatnia. Ha más nem,legalább a biztonsága érdekében.

Ezt elhatározva lököm odébb Jint,próbálva olyan erővel intézni ezt,hogy ne essen baja és belépve a házva veszem az irányt azonnal Tae felé. A virágcsokrot óvatosan teszem le az előszobában elhelyezkedő komódra,még kellhet. Taehyung tekintete kezd átváltani inkább dühösbe,de ezzel nem hat meg. Lelökve őt a kanapéra fogom le kezeit feje fölött és ülök rá csípőjére,lábait enyéimmel lefogva,így teljesen tehetelenné téve. Próbál kiszabadulni szorításomból,de nem akar neki sikerülni,így inkább feladja a próbálkozást. Okos fiú. Idő közben Jin is betalál a nappaliba és még mindig gyilkos tekintettel várja,hogy véget vethessen az életemnek. Legalább hadja,hogy beszéljek Taevel,ami már nagy segítség.

-Szóval Taehyung! Tudnod kell,hogy bár az a kép igazi,semmi szerkesztés sincs benne,nem én raktam ki az oldalamra. Az a lány mellettem Migyung,az exem,akivel tegnap este elmentünk randizni. Ő hívott el,én pedig nem akartam igent mondani,nem tudom miért tettem meg ennek ellenére is. Nagyon kihívó ruha volt rajta,ami megjegyzem rajtad sokkal jobban nézne ki,ami felhozta az emlékeket. Aztán az este folyamán sokat ittam és belementem,hogy szelfizzünk,amit aztán kirakott mindkettőnk oldalára. Az este végére az alkohol és az emlékek már nagyon befolyásolták az agyam,így lefeküdtem vele. Reggel pedig úgy vette,hogy ez azt jelenti,hogy együtt vagyunk,de utána rögtön elküldtem őt. Bevallom,élveztem vele a szexet,de már semmit sem érzek iránta és nem ismételném meg. Migyung viszont vissza szeretne engem szerezni és bármikor rájöhet,nagyon könnyen,hogy ez miattad nem sikerül neki. Nagyon veszélyes tud lenni amikor valaki a céljai útjába áll,mégha nem is szándékosan teszi. Ami azt jelenti,hogy attól a pillanattól amikor rájön,hogy téged szeretlek,már te is veszélyben vagy. Én pedig meg akarlak védeni,mert szeretlek Kim Taehyung! De ahhoz az kell,hogy ezt te engedd nekem.-felyezem be nem kicsit hosszú monológom,ő pedig csak némán folydogáló könnyekkel néz fel rám.

-K...Kaphatok egy kis időt,hogy átgondoljam? Szeretlek,nem arról van szó,hogy nem és örülök,hogy te is így érzel,de szükségem lenne pár napra.-köszörüli meg a torkát,hogy meg tudjon szólalni.

-Igen! Annyi időt kapsz amennyi csak lehetséges,de nagyon kérlek vigyázz magadra! Legyenek veled testőrök,ha lehetséges ne legyél egyedül és mindig legyél éber! Kérlek!-mászok le róla irtózatosan lassan. Megértem,hogy időre van szüksége,de attól még fáj.

-Jobb lenne ha mennél. Vigyázok,ne aggódj.-áll fel a kanapéról amikor már megtudja ezt tenni és kinyitja nekem a bejárati ajtót.

-Ezt neked hoztam.-adom át még neki a virágcsokrot,amiben egy szál lekonyult. Én is így nézhetek ki. Elveszi a csokrot és rám mosolyog,én pedig lehangoltan hagyom el a házat.