Életem nyaralása /Taekook/ (Befejezett)

19.rész

Taehyung pov:

Egy hét telt el,mióta Jungkook elmagyarázott mindent. Azóta nem igen beszéltünk,csak annyit,hogy minden nap reggel és este rám írt,hogy jól vagyok-e,én pedig minden nap megírtam neki,hogy jól vagyok. Lehet,hogy túl reagálom,hisz nem jártunk meg semmi ilyen,de attól még fájt,hogy mással feküdt le és bár közben dicsérgetett és elmondta,hogy nem tenné meg többször,a szemembe mondta,hogy élvezte a szexet az exével,aki lehet ki akar nyírni. Pont nem volt és most sincs kedvem életveszélyben lenni az ő hülyesége miatt. Mégis miért nem lehet könnyebb a kapcsolatunk? Vagy tényleg csak én bonyolítom túl?

-Tae? Hahó,itt vagy velünk?-integet a szemem előtt Ni-ki. Éppen a szokásos kávézónkban vagyunk és kibeszéljük az életet.

-Igen,itt vagyok. Csak kicsit elbambultam. De figyelek...... Miről is volt szó?-vágog kínos arcot.

-Arról beszéltünk,hogy mi van Sunooval.-világosít fel Jin.

-Éppen ott tartottam,hogy azóta sem nagyon akar enni,bármennyire is igyekszem. Nem tudom mit tehetnék még.-néz ránk tanácsot várva.

-Nem ismerem annyira,de szerintem csak legyél mellette. Segíts neki amiben tudsz és éreztesd,hogy te itt vagy neki és szereted.-próbálok valami értelmeset ajánlani.

-Sziasztok! Tae,beszélhetnénk?-terem az asztalunknál a semmiből Kook kicsit feszülten,így inkább csak bólintok és már fel is állok,mert gondolom nem itt akarja megbeszélni. Elindulunk ki a kávézóból és egy nem messzi padra leülve kezd bele.
-Az van,hogy én....-tart egy kis szünetet.
-Én nagyon szeretlek Tae és egyszerűen nem bírom nélküled. Biztos önzőnek tűnök,amiért megkereslek azzal,hogy nem tudok nélküled élni,de ez van és egyszerűen nem tudok rajta változtatni,mármint nem mintha akarnék,csak...-hadarását egy csókkal,vagy inkább szájrapuszival szakítom meg. Azt hiszem tényleg túlreagálhattam,ami miatt mind a ketten kínlódtunk. Amikor el akartam válni,tarkómnál fogva húzott vissza ajkaira és egy érzelmes csókban részesített,amit én örömmel viszonoztam.

-Sajnálom! Úgy érzem túlreagáltam ezt a dolgot,nem kellett volna rád haragudnom,hisz te akkor részeg voltál,ő pedig mégiscsak az exed,akivel már valószínűleg sok közös emléketek van. Most pedig csak meg akarsz védeni tőle,de én nem hagyom. Tényleg sajnálom!-nézek rá már majdnem könnyezve. Nagyon érzékeny tudok lenni,ami most például nem jön valami jól.

-Semmi baj Tae,neked nincs miért bocsánatot kérned. Ez egy természetes reakció volt tőled.-simít arcomra,én pedig bújok az érintésébe mint egy kiscica,amit meg is mosolyog.
-Szeretnék neked udvarolni,hogy aztán a párod lehessek. Megengeded?-kérdez rá reménykedve.

-Kook,a szüleim...-megint majdnem sírok.

-Nekik nem kell tudniuk,majd ha ténylegesen együtt vagyunk és készen állsz rá,bejelenthetjük nekik. Így jó lesz? Hm?-mosolyog bíztatóan.

-Igen! Köszönöm Kookie!-ugrok nyakába.

-Nincs mit megköszönnöd Tae,ez csak természetes.-ölel magához szorosan.
-Na menjünk vissza a kávézóba.-állunk fel a padról és lassan visszamegyünk.