Életem nyaralása /Taekook/ (Befejezett)

31.rész

Taehyung pov:

- Tae, igazán haza kéne már menned. A szüleid egyre dühösebbek, de hajlandóak veletek megegyezni.- próbál meggyőzni Jin kedvenc kávézónkban.

- Mégis milyen megegyezésről lenne szó? Te honnan tudsz erről?- mérem végig gyanakvóan, miközben magam elé emelve poharamat kortyolok a kávémba.

- Hallottam ahogy erről beszéltek és hogy talán engem kéne megkérniük, hogy győzzelek meg. Nem akarok neked rosszat, éppen ezért szeretném, ha haza mennél megbeszélni velük. Tudod, hogy bármire képesek lennének a cégért és ha csak egy örökös marad, az nekik nem kedvező, ezért kitudja mit tennének. Talán tönkretennék Jungkook cégét vagy elraboltatnának, nem tudom. De ha megegyeztek velük, utána békén hagynak. A miénk lesz a cég és együtt leszünk, valószínűleg házasok is más nagy cégek vezetőjével, így nem lesz hatalmuk felettünk. Csak annyi kell, hogy kibírjuk és szótfogadjunk amíg átvesszük tőlük és utána szabadok leszünk. Kérlek Taehyung!- néz könyörgően.

Igaza van, de nem akarok még annyi ideig se jópofizni nekik. Nem akarom, hogy elvegyék Kook pénzét mert a férjem, pedig ha bele egyezünk, biztosan ezt fogják tenni. Még ha az is lesz az egyeségben, hogy nem kapnak sok pénzt, találni fognak valami kiskaput, hogy többhöz juthassanak. Így viszont teljesen tönkreteszik.

- Jó, legyen. Holnap amikor mindketten végeztünk elmegyünk hozzájuk megbeszélni.- egyezek bele egy sóhajtás kíséretében. Majd amikor átvesszük a céget, visszafizetem a pénzből Kook-nak azt amit a szüleim elvesznek tőle.
- És nálad hogy mennek a dolgok? Még mindig öregembereket mutatnak be neked?-

- Nem! Igazából múltkor Namjoon jelent meg nálunk vőlegényjelöltként, én pedig természetesen bele egyeztem az esküvőbe.- mutatja fel bal kezét, melynek gyűrűsujján díszeleg az eljegyzést jelképező ékszer.
- Majd ugye segítesz a ruhámmal?- kérdezi izgatottan, én pedig már állok is fel, hogy boldogan a nyakába ugorhassak.

- Persze, hogy segítek! Gratulálok Jin, tökéletes házastársak lesztek egymásnak!- tolom el kicsit magamtól, hogy szemébe mondhassam, de utána újra szorosan megölelem.

- Köszönöm Tae! Alig várom már, hogy másoknak is elmondhassam, például Ni-ki-nek.- szakadunk ki lassan az ölelésből.
- Apropó Ni-ki. Beszéltél vele mostanában? Engem teljesen ignorál.- ülünk vissza helyeinkre.

- Nem igazán, csak pár szavat. Most Sunoo-val foglalkozik és mivel a szüleik határozottan vissza akarják küldeni őt, hogy továbbra is tanuljon Angliában, talán el is költözik vele. Azt mondta úgy tervezi, hogy amíg leérettségizik ingázni fog a két ország között, aztán véglegesen oda megy amíg Sunoo vissza nem jöhet. De az esküvőinkre biztosan eljönnek.- kacsintok játékosan Jin-re.

- Tényleg, milyen jó lenne már egy dupla esküvő! Mindketten korábban szabadulnánk és együtt élnénk át életünk legszebb pillanatait. Szerintem a többieknek se lenne ellenére.- mosolyodik el izgatottan.

- Előbb még engem is el kéne jegyezni.- emlékeztetem, mire mindketten nevetésben törünk ki.

Az egész további napot együtt töltjük, elmegyünk vásárolgatni, ebédelni, játékterembe, mindent csinálunk amit akkor amikor még Jin is középiskolás volt.

Ideges vagyok a holnapi nap miatt, de ma olyan nosztalgikus és boldog érzés kerített hatalmába, hogy meg is feledkeztem erről.