The prince of demons (Befejezett)

35.rész (+18)

- Jonny, ezt nem kéne - toltam el finoman, annak ellenére, hogy nagyon is tetszett, amit velem művelt. Nem úgy, mint Minhónál, akinél csak egyszerűen jó volt érezni a csókjait, ez teljesen más volt. Neki nemcsak a csókjait akartam, hanem mindenét, mint Jonghyunnak. Jonathan olyan szinten volt nálam, mint ő. Teljesen elcsavarta a fejem, és magam mellett akartam tudni. Nála legalább még esélyem is volt, mert ő nem volt hetero, és a menyasszony sem kerülhetett szóba. - Te ezt mondod, de a tested akaratlanul is elárul téged - simított végig a fülem mögött, kiváltva ezzel egy jóleső borzongást. - Észre sem veszed, de sokkal gyorsabban dobog a szíved, gyorsabban veszed a levegőt és a nadrágod is kis sátorrá alakul - ismertette az árulkodó jeleket, amiket tényleg nem vettem észre. Egyből a farmeromra terelődött a figyelmem, és azonnal el is vörösödtem, mikor megláttam, hogy igaza van. - Inkább menj el, megleszek egyedül is - kerültem ki gyorsan, majd a konyhába mentem, hogy igyak valamit. Kivettem a szekrényből egy poharat, megtöltöttem vízzel, és inni kezdtem. - Nem hagylak - szólalt meg közvetlenül mögöttem -, inkább feküdjünk le aludni - fogta meg a kezem, és a vendégszoba felé vonszolt. - Egyedül is menni fog - motyogtam, amikor még mindig mellettem állt. - Nem bírom türtőztetni magam - szüntette meg megint a távolságot, és az ajkaimra tapadt, de korántsem olyan gyengéden, mint azelőtt. Kezével hátul erősen belemarkolt a hajamba, míg a másikkal a hátamat simogatta a pólóm alatt. És nekem ez tetszett, hogy nem úgy bánt velem, mint egy törékeny tojással, hanem mint egy vele egyenrangú emberrel. Ügyetlenül a csípőjére helyeztem a két kezem, hogy ne legyenek útban, válaszként pedig az egész testével nekem feszült, hogy egy milliméternyi hely se legyen kettőnk között. Még az sem hozta zavarba, hogy így teljesen felfedte előttem, mennyire rám izgult; talán ez is volt a célja, hogy ne kelljen kimondania. - Ez nem kell ide - kezdte el lehúzni rólam a pólómat, ami egy kicsit nehézkesen akart lejönni, de valahogy sikerült, majd az övé is az enyém mellett kötött ki a földön. Jonathan testéhez képest az enyém egy csontkollekció volt, pedig már elkezdtem felszedni pár kilót a párbaj után. Rajta minden izom tökéletes volt, a kockáiról még a szemem sem bírtam levenni, annyira vonzották a tekintetem. - Olyan szép a bőröd - csókolta végig a nyakam, amibe beleremegett a lábam is. Ő volt az első, akit hagytam ilyen formában hozzám érni, akiben megbíztam, és akibe Jonghyun mellett képes voltam beleszeretni. Mégis kicsit féltem az egésztől, és nemcsak azért, mert az első alkalom volt, hanem mert megfordult a fejemben, hogy csak egy egyéjszakás kaland leszek a számára, semmi több. Ennek ellenére sem ellenkeztem, hagytam, sőt követeltem, hogy folytassa, mert szükségem volt rá, érezni akartam. Időközben elbotladoztunk az ágyig, amire rádöntött. Kényelmesen elhelyezkedtem a közepén, és nagyokat nyelve figyeltem, ahogy széthúzza a lábaimat, és elhelyezkedik köztük, hogy újra a nyakamat ostromolhassa, egyre lejjebb haladva a kulcscsontomon keresztül a hasamig, majd vissza, minden résznél egy sóhajt kiváltva belőlem. - Ha nem szeretnéd, csak szólj. Nem akarok olyat tenni, amit nem akarsz. Eszem ágában sincs erőszakoskodni, hagyjam abba? - állt le mindennel, mikor a keze a nadrágom szélénél volt. Simán mehetett volna tovább anélkül, hogy ezt megkérdezi, neki mégis fontos volt a döntésem. Törődött velem már az első találkozásunk óta, amikor megharapott. - Folytasd - néztem a szemébe, hogy lássa, nem azért mondom ezt, mert nem merek mást mondani. Azt akartam, hogy tudja, én is ugyanannyira akarom őt, mint ő engem. - Rendben - mosolygott rám huncutul, és nem szórakozva semmivel, bokszerestül lehúzott rólam mindent. Ott feküdtem egy tökéletes pasi alatt teljesen meztelenül, paradicsompiros arccal, és egy szép merevedéssel. Szerencsére gyorsan elterelte erről a figyelmem, mert a combom belső felét kezdte el puszilgatni, egyre közelebb haladva oda, amit eddig csak én használtam. Mielőtt odaért volna, megint felpillantott rám. - Jon... - kezdtem bele, de a vége csak egy nagy, lányokat is túlszárnyaló nyögés lett, amikor az egész férfiasságom a szájában kötött ki. Életemben nem éltem még át hasonlót, de nagyon tetszett. Arra gondoltam, ha csak egy egyéjszakás kaland is leszek, legalább vele vesztem el a szüzességem, egy olyan személlyel, aki sokat jelent számomra. - Azt hittem, tovább fogsz ellenkezni, hogy majd hónapokig kell győzködjelek, míg idejutok veled. Szerencsémre nem így történt - sóhajtott fel a végén, kezével a vékony bőrt húzogatva. - Nem vagyok... annyira jófiú, mint gondolják... rólam - nyöszörögtem el nagy nehezen a mondatom, egyre gyorsabban, egy ütemre véve a levegőt a keze mozgásával. - Tudom jól. Most pedig, mivel ez az első neked, muszáj lesz tágítsalak, ami nem egy kellemes érzés. Szólj, ha ne folytassam - mászott fel hozzám, és átnyúlt a fejem mellett az éjjeliszekrényhez, ahonnan elvett egy kis tubust. Nagy valószínűséggel a síkosítót, majd egy puszi után visszament a lábaimhoz. Próbáltam lelkileg felkészíteni magam, hogy ha bízok benne, nem lesz olyan vészes majd, de valahogy a félsz nagyobb volt bennem. Türelmetlenül vártam, hogy mi fog történni, végig a szőke fejét fürkészve, de ő a kupakkal volt elfoglalva, amit a takaróra tett le, közben valami hideg ért a fenekem bejáratához. Először kis körkörös mozdulatokat csinált, majd egyre beljebb kezdett haladni. Az elején nem volt semmi, majd a felénél olyan érzéssé vált, mintha azonnal mosdóba kéne mennem, de legalább nem fájt. A második ujjánál ez már nemigen volt igaz, főleg amikor ollózni is elkezdett. Néha egy kisebb szisszenéssel jeleztem a nemtetszésem, de ezt is próbáltam nagyon halkan. A harmadiknál már ezzel sem foglalkoztam, nem érdekelt, ha meghallja a hangom, de nagyon rossz volt. - Ez nagyon kellemetlen - fintorogtam beszéd közben. - Abbahagyom, ha akarod - nézett rám komoly arckifejezéssel, de láttam rajta, hogy nem szívesen tenné meg, és őszintén én sem szerettem volna, hogy befejezze. - Ha most abbahagyod, többször nem fogok ebbe belemenni , szóval fejezzük már be ezt a részét - kértem a plafont bámulva. Jonathan felsóhajtott, majd abbahagyta. - Rendben - mászott ki a lábaim közül, és lehúzta magáról is a farmert meg a bokszert, így teljes képet kaptam Jonnyról és a kicsinek véletlenül sem mondható méretéről. Kikerekedett szemekkel néztem, ahogy visszamászik, és már bevallom, féltem attól, hogy belém fog hatolni a hatalmas szerszámával. - Azt hiszem, ez mégse jó ötlet - nyeltem egy nagyot, és legszívesebben elmásztam volna, de már mindegy volt. - Már késő Szépfiú, a makk már bent van, és te már nem menekülsz - csóválta meg a fejét egy ijesztő mosoly kíséretében, megvillantva a hegyes kis szemfogait, amiket általában rejtegetni szokott. - Fáááj - markoltam bele a karjába, és erősen szorítottam. - Gondolj inkább másra, Kibumie, valami szépre, valami izgatóra - morogta a fülembe, fogaival karcolgatva azt, egyre lejjebb haladva a nyakamra, közben alul egyre beljebb. - De nem megy - nyafogtam tovább, már teljesen belemélyesztve a körmöm a bőrébe. Én próbáltam másra gondolni, de egyáltalán nem sikerült, a feszítő érzésnek köszönhetően, amitől úgy éreztem magam, mintha szét akarnék szakadni. Gondoltam, hogy fájdalmas lesz, meg Jonny is mondta, de ennyire nem hittem rossznak. - Akkor sajnos muszáj elterelnem a figyelmed - suttogta halkan. Nem tudtam, mire gondol, de amit tett, az véletlenül sem jutott volna eszembe. Először végignyalt a nyakamon, utána már csak a kis szúrást éreztem, amikor a szemfogai átjutottak a bőrömön. Egy pillanatra még a levegő is megszűnt számomra létezni, annyira fura érzés futott végig az egész testemben. - Te komolyan megharaptál? - kérdeztem kábán, de ő nem tudott válaszolni, mert a szája foglalt volt. - Így szoktuk lebénítani az áldozataink idegrendszerét, hogy ne érezzenek se fájdalmat, se semmi kellemetlen érzést. Más szóval úgy halnak meg, hogy az utolsó pillanatban is jól érzik magukat. Nálad ez csak pár percig fog hatni, de az éppen elég ahhoz, hogy megszokd ezt a fura érzést nagyobb fájdalmak nélkül - magyarázta az alsó ajkáról nyalogatva a vérem, amitől még dögösebbnek nézett ki. Közben már éreztem, ahogy kezd hatni Jonathan... mérge, vagy tudja a fene, minek hívják ők ezt, mert már alig éreztem, hogy bennem van és feszít, inkább kezdett egyre jobb lenni. Azt is csak éppen éreztem, ahogy egyre beljebb és beljebb hatol bennem. - Kezdesz életre kapni? Mert én már teljesen beértem - mosolygott huncutul az arcomba, eltűrve onnan egy kósza szőke tincset, aminek rakoncátlankodni volt kedve. - Uhum - biccentettem egy kicsikét, miközben az izmos, formás kis seggét simogattam. - Remek - adott egy rövid csókot, utána szép fokozatosan elkezdett mozogni, ami már inkább volt jó, mint rossz, főleg, hogy a fülembe morgott közben. - Olyan jó - kapott újra az ajkaimra, és gyorsabb tempóba kapcsolt, mire sikkantottam egyet. Azt, amit akkor éreztem, egyszerűen nem lehet szavakkal leírni, annyira jó volt és izgató. Míg ő halkan élvezte a dolgot, én néha akkorákat nyögtem, hogy ha egy panelházban lettünk volna, az összes szomszéd hallotta volna a hangomat. Szerencsémre ilyen veszély nem fenyegetett, ezért nem igazán foglalkoztatott, hogy visszafogjam magam. - Jonny! - sikítottam fel, amikor eltalált egy olyan pontot, amitől a hideg is kirázott, ő pedig ismét megajándékozott egy csábos vigyorral, hogy utána újból lökjön egyet, majd még egyet és így tovább, a halálba kergetve ezzel a kínzással. Mikor már megelégelte a szenvedésemet, egyik kezével rámarkolt a férfiasságomra, hogy egy ütemben mozgassa a saját ritmusával, átrepítve engem a gyönyör kapuján. - Én jövök - zihálta irtózatos tempót felvéve, míg végül követett engem, egyenesen a hátsómba élvezve, majd nem foglalkozva azzal, hogy így összemaszatolja a hasamat, teljes testével rám feküdt. – Köszönöm, Szépfiú, most pedig aludjunk - csókolt meg, majd kihúzta magát belőlem, és már el is indult kifelé. Kicsit csalódottan néztem rá, mert reménykedtem, hogy velem marad, de úgy nézett ki, tényleg csak ennyi voltam neki. Egy srác, akit gyorsan megdughatott, utána pedig már nem érdekli, mert megkapta, amit akart. Persze, élveztem, amit csináltunk, és nem is bántam meg, de elég rosszul esett, hogy csak kihasznált, mikor én többet éreztem már iránta. - Nem volt jó? - kérdezte, mikor még mindig csak mereven néztem őt. - De, csak elbambultam - füllentettem, majd sajgó fenékkel felvettem a földről a ruháimat, és a fürdőbe mentem, hogy gyorsan lezuhanyozzak, mert így azért mégsem feküdhettem le. Meg... meg nem akartam ott maradni vele, mert észrevette volna, hogy valami nem stimmel velem. Nem gondoltam volna, hogy benne is csalódni fogok majd, vagy talán inkább nem akartam belegondolni. Elég nehéz volt beletörődnöm abba, hogy Minho csak ideiglenes pótléknak használt, Jonghyun megkérte a libája kezét, most meg volt egy felejthetetlen éjszakám valakivel, akivel rettentő jó volt együtt lenni, de neki meg csak erre kellettem. Ilyen gondolatokkal álltam be a kabinba, és nyitottam meg a vizet, kiélvezve minden egyes cseppjét, ami végigfolyt rajtam. - Még vizesen is gyönyörű vagy - karolta át a derekam Jonny, amitől ijedtemben megugrottam, és majdnem el is csúsztunk. - Mit csinálsz? - fordultam vele szembe, elfeledkezve arról, hogy mindketten ugyanolyan meztelenek vagyunk. - Gondoltam, megfürdök a pasimmal - csücsörített édesen, mint egy aranyos kisgyerek. - De ez... milyen pasiddal? - ugrottam vissza arra a bizonyos szóra, amiben nem voltam biztos, hogy jól hallottam. - Kibum, mit hittél, hogy szexelünk egyet, aztán szevasz? - merevedett meg az arca, mikor kimondta, amire végig gondoltam, én pedig csak hápogni tudtam zavaromban, annyira hülyének éreztem magam. - Izé... nem - ráztam a fejem, de ő ennek ellenére is rácsapott egy hatalmasat a fenekemre, ami a víz miatt nagyon csípett. - Te bolond vagy, ha ilyenekre gondolsz. Honnan jött ez? - vont kérdőre, pedig annyira szerettem volna kibújni ez alól téma alól, mint még soha. - Egy top tízes pasi vagy, mit kellet volna hinnem? - motyogtam halkan. - Nem vagyok egyéjszakás típus, és már mondtam régebben is, hogy többet érzek, csak nem fogta fel a buta kis agyad. Szeretlek, Szépfiú, ha tetszik, ha nem. Tudom, hogy te Jonghyunt szereted, de nem érdekel, oké? Most pedig menjünk, feküdjünk le, mert késő van - puszilt homlokon, elzárta a csapot, majd a kezembe nyomott egy törülközőt, egyet meg magánál hagyott. Miután felhúztuk a bokszerünk, a többi ruhánkkal visszamentünk a szobába, és bebújtunk az ágyba. - Jó éjt Szépfiú - adott egy csókot, majd szorosan magához húzott, hogy minél kevesebb hely legyen köztünk. - Jó éjt - morogtam a nyakába egy elégedett mosollyal az arcomon, mert tévedtem vele kapcsolatban. - Kibum, haza kéne jönnöd - hallottam elég közelről a bácsikám hangját, és szerintem Jonathan is, mert egyszerre ültünk fel. - Jisub... - akadtam meg a nevénél, mikor megláttam, hogy ott áll az ajtóban. - Ez mit keres itt? Ráadásul mez... Kibuuum! - üvöltötte el magát, mikor leesett neki a dolog. - Öt perced van, hogy felöltözz és legyere! - folytatta, majd becsapta maga után az ajtót. - Ennél romantikusabb ébresztést nem is kívánhattam volna - nevetett Jonny, ezzel kicsit engem is megnyugtatva. - Jó reggelt - adott egy puszit, és már öltözött is. - Be fog zárni a pincébe, miután a falhoz bilincselt - néztem rá tettetett félelemmel, bár kicsit tényleg tartottam a következményektől. Én is megindultam öltözni, de a hátsómnak nem igazán tetszett a dolog. - Úgy mész, mint egy nyugdíjas, még letagadni sem tudod az estit - röhögött ki a drágaság, ezért kapott egy párnát az arcába. - Nem is akarom tagadni - húztam fel az orrom, és felszenvedtem magamra a nadrágot, meg a pólót, zoknit, végül a cipőmet is, így mindketten teljes felszerelésben indultunk meg a nappaliba, ahol nemcsak Jisub, de a sárkánydémonok és Kris is ott volt, akit éppen a bácsikám osztott. - Nem az ő hibája volt, én akartam, hogy maradjon Jonathan - vállaltam magamra a felelősséget, még ha az elején nem is akartam. - Remek, és annyira fel voltál dúlva a Taóval való találkozásodtól, hogy hagytad, hogy rajtad élje ki a vágyait, ugye? - kiabált a képembe teljes hangerővel. - Nem, nem emiatt. Én is akartam, mert szeretem Jonathant - feleseltem vissza. - Miért nem tudod megérteni, hogy ő nem olyan, mint amilyennek mutatja magát? Most még álszent jó gyerek, aztán majd kést döf a hátadba, mint anno az apja is! - nézett hol rám, hol pedig Jonnyra, akinek egy arcizma sem rezdült erre a sértésre. Nem igazán értettem, hogyan tudott ilyen nyugodt maradni, mikor nekem már forrt a vérem. - Nem ismered őt, megmondtam már, hogy szállj le róla - sziszegtem mérgesen, már ökölbe szorított kezekkel. - Ezt majd otthon megbeszéljük, indulj az autóhoz! - parancsolta idegesen, de nekem semmi kedvem nem volt menni, hogy otthon leosszon, majd a fene se tudja, mit csináljon. - Nem megyek sehova, ma vele leszek - mutattam az új pasimra, aki mögöttem állt. - Sehun, Kevin, kísérjétek ki szépen - szólt a két fiúnak, akik nagy örömmel léptek mellém, de eszem ágában sem volt megmozdulni. - Majd este megyek - fontam össze a karjaimat magam előtt, jelezve, hogy teljesen az ő szava ellen vagyok, és nem irányíthat kedve szerint. - Ide figyelj, taknyos, ne idegesíts fel még jobban, mert magad alatt vágod a fát, és csak rosszabbul járhatsz - váltott át fenyegető üzemmódba, de ez sem vált be neki, hiszen tisztában voltam az erőfölényemmel vele szemben. - Te pedig ne felejtsd el, hogy mostanában nem tudtam rendesen enni, szóval ezerszer ingerlékenyebb vagyok, és nem biztos, hogy nem sül el fordítva a dolog. De ezt már tegnap reggel is tapasztalhattad - vágtam rá egyből, aminek a következménye egy pofon lett volna, ha Jonathan nem kapja el időben a kezét. Meglepetten néztem rá, ahogy izzó szemekkel fürkészte a bácsikámat, erősen szorítva a karját. - Engedj el, szaros - mondta mereven. - A vitájába nem szóltam bele, de azt nem hagyom, hogy bántsa. Nem vagyok olyan, mint apám, és ő sem követett el semmi rosszat, de nem ez a lényeg most. Nem érdekel, mit gondol rólam, vagy mond rám, de az engedélye ellenére is szeretni fogom az unokaöccsét, és ő is engem, szóval ne fordítsa őt maga ellen. - Jonathan olyan mély, és rideg hangon beszélt, hogy még engem is megrémített. Ideges volt, és bár próbálta nem mutatni az elején, már nem bírta türtőztetni magát. - Előbb kötök szövetséget Taóval, mint hogy ti ketten együtt lehessetek - rántotta ki a karját Jisub. - Elég volt ebből, ez még mindig az én házam! - üvöltötte el magát Kris is a végére, mikor már a haja is égnek állhatott tőlünk. Sajnáltam, hogy megint miattam keveredett ő is bajba, pedig nem akartam semmi rosszat. - Jisub, ülj le a nappaliban, ti meg húzzatok kifelé - mutatott végig rajtunk, mi meg úgy engedelmeskedtünk, mint a kiskutyák, és sorban kisiettünk az udvarra. - Gratulálok, Kibum, csak nekem lett igazam, és megdugott a vámpírka - kezdett el kötekedni Sehun is, de Minho hátulról fejbecsapta, így elhallgatott. Tudtam, hogy emiatt el fognak ítélni a többiek, de még nem igazán volt lehetőségem felkészülni rá, ráadásul nem is ilyen helyzetben akartam közölni velük. Csak sajnos általában nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy azt eltervezzük. Akkor sem fogadták volna sokkal jobban, csak talán nyugisabb környezetben másképp reagálták volna le. Ami viszont egyből feltűnt, az Jonghyun viselkedése volt. Egyáltalán nem fintorgott, vagy sustorgott a többiekkel, csak csendben figyelt. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy ennyire nem érdekli az egész, ennyire undorodik tőlem, vagy csak szimplán haragszik rám. - Nem hiszem el, hogy nem tudsz néha csendben maradni, és behúzni füled-farkad. Idővel megbékélt volna, de te csak rontottál a helyzeteden - motyogott Minho mellettem. Ő legalább megértette a helyzetem, mert neki is egy angyal a szerelme, aki ugyanúgy ellenség, mint Jonathan. - Nem tehetek róla - dörmögtem halkan. - Kibum, Jonathan, befelé - lépett ki az ajtón Kris, mögötte Jisub volt, kicsit sem jobb hangulatban. - Megyünk haza - kerülte ki a dokit a bácsikám, és egy megvető pillantást vetve rám elindult a kapu felé. - Mondom, befelé - sóhajtotta fáradtan Kris, mi pedig beslisszoltunk a nappaliba és leültünk. Nemsokára rá ő is bejött, és leült velünk szembe a karosszékébe. - Bocsánat, nem akartam felfordulást okozni - mondtam elszégyellve magam, a cipőm orrát bámulva. - Érett srácok vagytok, engem nem izgat, ha együtt vagytok, de megtanulhatnád befogni a szád néha - mondta ő is ugyanazt, mint Minho az udvaron. - Jisub beszélni akar a sulival, hogy magántanuló legyél, és vissza akar vinni az alvilágba - túrt bele a hajába, ami már eddig is az égnek állt. - Mi? Ezt nem teheti! - csattantam fel, és még fel is álltam közben, de Jonathan visszahúzott. - Nagyon utálja a vámpírokat, ez ellen tehetetlen vagyok. Megmondta, hogy mindent megtesz, hogy szétszedjen titeket. Az alvilágba Jonathan nem szokott lemenni, de ha le is megy, akkor sem tudtok találkozni, mert vagy hat embert akar a közeledbe helyezni, akik ezt meggátolják - ismertette velünk a bácsikám tervét, ami nekem nagyon nem tetszett. - Magyarul be akar zárni odalenn? - tudakoltam egyre mérgesebben, mert ez azt jelentette, hogy csak akkor lehetek fent az emberek közelében, ha ennem kell, máskülönben lent kell megrohadjak a betonfalak között. Nem értettem ezzel egyet, mert én igenis szabad ember vagyok, nem pedig egy kutya, akit be lehet zárni. Nem akartam elhinni, hogy Jisub ilyen szörnyeteg is tud lenni, mikor az elején tök rendes volt még. Lehet, hogy azóta történt pár olyan dolog, ami miatt jobban félt, de nem vagyok kisbaba, hogy ne tudjak vigyázni magamra. - Valahogy úgy - erősítette meg a felvetésem a dokim is. - Neked semmi hozzáfűznivalód nincs? - fordultam Jonny felé, aki félrebiccentett fejjel hallgatott. - Nincs. Engem holmi démonok nem tudnak gátolni abban, hogy találkozzak azzal, akivel akarok - felelte holt nyugodtan. Nem értettem, mi ütött belé, olyan lazán vette a dolgot, mintha csak arról beszéltünk volna, hogy holnap esni fog az eső. - Segítek én is - biccentett Jonnynak Kris, aki csak egy hálás mosolyt küldött felé. Egyedül én nem értettem, hogy miről van szó. - Köszönöm. - Menj ma haza, és cuccolj össze pár fontos holmit. Ne egy bőröndnyit, csak annyit, hogy legyen csereruhád. Jisub tuti bezár a szobádba, de te este meglépsz. Kezd bonyolódni a helyzet, nekünk meg nem lesz időnk edzeni, ha bezár. Este találkozunk a déli parkban, odaviszem Dreget is, mert őt meg le kell vinni az alvilágba - ismertette a tervét Kris, ami elég egyszerűnek tűnt. - Egyből keresni fognak - emlékeztettem őket erre az apró gondra. Démonok mindenhol vannak, egy pillanat alatt megtalálnak. - Lehet, de sárkányföldre senki sem teszi be a lábát, mert szent hely - mosolygott büszkén Jonathan. - Éjfélkor találkozunk, addigra legyetek ott, most pedig haza kell vigyelek. Igazából azért hagyott itt Jisub, mert megkértem, hogy elköszönhess a vámpírodtól - állt fel a helyéről, és otthagyott minket. - Megmondtam, nem? Én nem hagyom, hogy elvegyenek tőlem - húzott magához, és hosszasan megcsókolt, mintha ez lenne az utolsó. Tényleg nagyon vigyázott rám, és nem hagyta magát mással szemben, még ha a riválisa erősebb is volt nála. Inkább kitalált valami megoldást, hogy nekem, nekünk jó legyen. - Mikor beszélted ezt meg Kris-szel? - kérdeztem a tervükre célozva. - Semmikor, csak szimplán átküldtem neki a gondolataimat - kaptam egy újabb puszit. - Menj szépen, Szépfiú, este találkozunk. - Szomorú voltam, hogy ott kellett őt hagynom, és hazamennem, de nem tehettem mást. Ők már kitalálták a következő lépést, nekem pedig nem volt semmi ellenvetésem. - Rendben, akkor este találkozunk – bújtam még egy kicsit oda hozzá, és egy gyors puszi után kisiettem Krishez, aki az autónál várt.