Kill me or kiss me... but don't cut me off...

XXI. fejezet

Ahogy a lift felé haladtak, Harry úgy érezte, három méterrel a föld felett lebeg, és néha lepillantott, hogy ellenőrizze, a talpa még mindig érinti a talajt. Ott motoszkált benne ugyan, hogy ennek nem egészen így kellett volna történnie, de nem tudta, hogyan máshogy történhetett volna.

Ha visszautasítja, azzal örök életre vérig sérti, egy újabb esély lehetősége nélkül, és amilyen idiótán viselkedett, azon csodálkozott, hogy Draco egyáltalán rászánta magát arra a csókra. Amit neki persze majdnem sikerült elszúrnia, és nyilván az sem maradhatott el, hogy zavarában hülye megjegyzéseket tegyen, például a szex előtti sok beszédre.

Szerencsére Draco nem húzta fel az orrát, frappánsan visszavágott, és inkább őt húzta fel, és a végén voltaképpen minden nagyon hasonlított ahhoz, amiről korábban álmodott, mégis teljesen más volt. Igazi. Élő. Valóságos. Gyönyörű. Igen, remélte, hogy Draco is kívánja őt, de ahogy ott feküdt előtte meztelenül, kitárulkozva, felülmúlt minden képzeletet. A viselkedése pedig: a türelme, a támogatása, az őszintesége, és hogy ennyire megértő is tud lenni, csak tovább erősítette Harryben azt, hogy még jobban akarja őt maga mellé.

Lehet, hogy Draco Malfoy szívéhez orgazmusok során keresztül vezet az út? Nem mintha ezzel bármi probléma volna, sőt. Igazából talán jobb is, hogy így alakult, hátha ezek után más téren is meg fog nyílni. Vagy még inkább bezárkózik, ami a feszült testtartása alapján, ahogy a lift falának támaszkodik, könnyen elképzelhető. De hát ő akart reggelizni, és emberek - muglik! - közé menni, ahelyett hogy rendeltek volna a szobába valamit. És mellé esetleg egy kis epret. Jaj, ne! Mi van, ha...

- Ugye... nem bántad meg? - csúszott ki a száján a kérdés, ami hirtelen fölmerült benne.

- De, Potter, megbántam - közölte olyan fagyosan, hogy a fülke hőmérséklete minimum öt fokot csökkent. - Azt, hogy nem tettük meg hamarabb - vigyorodott el, és Harry legszívesebben megcsókolta volna. Ekkor azonban a felvonó megállt, az ajtó kinyílt, és ők szembe találták magukat Simone-nal.

- Mr. Potter és a szöszi - üdvözölte őket örömtelin a nő. - Ne haragudjon, mindig elfelejtem a nevét - simított végig bizalmaskodón Draco karján, amikor az ellépett mellette. Harry hálát adott az égnek, hogy nem hoztak magukkal pálcát, ám legnagyobb döbbenetére Draco szemernyit sem tűnt ingerültnek.

- A szöszi is megfelel - kacsintott Simone-ra.

- Sikerült átbeszélniük a problémákat?

- Mondjuk úgy, hogy a legfontosabb témát kielégítően kitárgyaltuk.

Harry érezte, hogy felforrósodik az arca. Ezek most virágnyelven arról cseverésznek, hogy... Nos, ennyit a megértő viselkedésről.

- Menjünk! Az előbb még nagyon éhes voltál. Draco - hangsúlyozta ki, jelentőségteljes pillantást vetve a nőre, és alig várta, hogy a liftajtó becsukódjon. - Ez meg mi volt? - förmedt Dracóra, miután kettesben maradtak az előtérben, és egyszerre nem is bírta volna meghatározni, mi zavarja valójában.

- Mi mi volt?

- Hát... ez...

- Kedves voltam egy muglival. Már az is baj?

- Te nem csak simán kedves voltál, hanem... flörtöltél vele.

- Ne légy nevetséges, Harry! Nem érdekelnek a nők, sőt... momentán csak te érdekelsz.

- És muszáj erről mindenkinek tudnia? Annyira kellemetlen...

- Úgy. Szóval együtt lenni velem máris kellemetlen a számodra.