Kill me or kiss me... but don't cut me off...

VII. fejezet

Amikor úgy tizenegy óra magasságában kilépett a fürdőszobából, már pontosan értette, hogyan volt képes a másik ennyi időt lubickolni a medence méretű kádban. Nyugodtak és elégedettnek érezte magát, emellett teljes mértékben kielégültnek – többszörösen.

Nyugalma egészen addig tartott, amíg a lakosztályon körülpillantva föl nem tűnt neki Malfoy, pontosabban a hiánya. Nem, azért hiánynak nem nevezte volna, mindössze felmerült benne a kérdés, hogy vajon merre lehet.

Először arra gondolt, biztosan cigizik, ám az erkélyre vezető ajtó üvegén kipillantva nem látta sehol. Aztán az jutott eszébe, mi van, ha Malfoynak mégis sikerült szereznie egy másik szobát, ahová nyomban át is költözött, és ezt az eshetőséget egyelőre elfogadva visszatelepedett a tévé elé a korábbihoz hasonló testhelyzetben. Megpróbált a műsorra koncentrálni, majd később a párnát a feje alá gyűrve elaludni, azonban nem hagyta nyugodni a másik eltűnése.

Legalább valami cetlit hagyhatott volna, mi a helyzet! Persze, hogyan is várhatna el Malfoytól olyasmit, ami nem jellemző rá: azaz, hogy tekintettel legyen másokra.

De a recepciós elmondása szerint nincsen másik kiadó szoba, és ő nem látszott olyannak, mint akit ezen meggyőződésétől bárhogyan is el lehetne tántorítani. Ettől eltekintve elképzelhető, hogy a személyzet többi tagja könnyebben megvesztegethető.

Esetleg ellenőrizhetné, Malfoy elvitte-e a cuccait, mivel azok nélkül feltehetően nem menne sehová. Nem. Minden itt van. A ruhái, a bőröndjei és a többi holmija a szekrényben, a cigarettatárcája az asztalon – rajta kívül semmi nem hiányzik, bár ki tudja, miket hozott magával.

Bármennyire nem akarta, kezdett aggódni. Mióta aggódik ő Malfoy miatt? Mindegy, ez a kérdés voltaképpen lényegtelen, mert ettől még a helyzet változatlan maradt: a nyugalmát mintha elfújták volna, ehelyett percről percre idegesebbnek és idegesebbnek érezte magát.

Mielőtt Malfoy elrohant volna, kifejezetten zaklatott volt a hangja, amit akkor észre sem vett. Pontosabban észrevette, csak éppen egészen mással volt elfoglalva, minden gondolatát az a törekvés kötötte le, hogy képes legyen türtőztetni magát.

Mi van, ha annyira kiborult, hogy őrültséget csinál? Mi van, ha annyira felhúzta őt azzal, hogy látszólag nem figyelt rá – és még csak nem is azért, hogy bosszantsa, hanem mert másként nem tudott volna uralkodni magán –, ami miatt meggondolatlanságot követ el? Igaz, hogy általában nem szokott meggondolatlan lenni – bár néha helytelenül méri fel cselekedeteinek következményeit –, azonban a harag bárkit felelőtlen tettekre sarkallhat, még Draco Malfoyt is. Ha valami baja történik... Nem, ebbe inkább jobb nem belegondolni. Meg kellene keresni.

Ezzel az elhatározással elindult az ajtó felé, aztán hirtelen megtorpant.

És ha ez csak egy újabb trükk? Egyike a kis játékainak?

A pálcája nélkül nem mászkálna sehová, főleg nem eredne egy vérfarkas nyomába, még akkor sem, ha nincsen telihold. A pálca viszont bent van a páncélszekrényben, ahonnan nem vihette el, mivel nem ért a kinyitásához.

Azonban Malfoy nem apellálhat arra, hogy ő majd aggódni fog érte, mert az előbb még magát is meglepte, hogy aggódik miatta. De miért ne nyugtalankodhatna, ha az aurortársa szó nélkül eltűnik? Elvégre akármilyen is a viszonyuk, felelősséggel tartoznak egymásért; és lehetséges, hogy a másik emiatt játszik kámfort.

Mi van, ha mégsem – és tényleg bajban van?

És mi van, ha mégis – de akkor tényleg nagy bajba fog kerülni!