Kill me or kiss me... but don't cut me off...

XVIII. fejezet

Nesztelen, puha léptekkel suhant végig a folyosón, majd le a lépcsőn azzal az elhatározással, hogy ha törik, ha szakad, de visszaszerzi azt a pálcát. Várakozásainak megfelelően az előtér üresen ásítozott, és bár gyerekként sem kifogásolta különösebben, ebben a pillanatban kifejezetten örült annak, hogy az otthoni rendszer hozzászoktatta a korai keléshez.

Apjának – a közhiedelemmel ellentétben – nem volt sok szabálya, a meglévőket azonban szigorúan betartotta; és ragaszkodott a közös családi étkezésekhez. Draco egyetlen egyszer késett a reggeliről kettő percet, ami azt a következményt vonta maga után, hogy korgó gyomorral, teljesen egyedül ücsöröghetett az asztal mellett – egészen ebédig. Merthogy az asztaltól kizárólag az étkezés befejeztével állhatott volna fel, a késés okán viszont egy falatot sem kapott, így elkezdenie sem volt mit, nemhogy befejeznie.

A módszer emberségességéhez igen, az eredményességéhez ellenben nem fért kétség; habár amikor ma hajnalok hajnalán felébredt, Draco nem az apja szabályaira, és nem is a sebtében elrejtett pálcájára gondolt. Az csak kicsivel később jutott eszébe – de bárcsak érte jött volna hamarabb! A pálca... a pálca ugyanis nem volt ott. Draco fokozódó kétségbeeséssel futtatta végig ujjait a perem mentén újra meg újra, mígnem tekintete a másik virágdézsára tévedt. Könnyen meglehet, hogy rosszul emlékszik, és nem is a bal-, hanem a jobboldaliba dugta – elvégre elég nagy ütést kapott a tarkójára, ráadásul pont a bal karja sérült meg.

Csakugyan. Pár másodperc múltán már ismerős mágia bizsergette ujjbegyeit. Szilfa. Tizennyolc hüvelyk. Sárkányszívizomhúr. Megkönnyebbülten felsóhajtott, rádöbbenve, hogy egészen eddig visszafojtotta lélegzetét. Ha valaha is elveszítené ezt a fontos családi ereklyét, sosem bocsátaná meg magának, ahogyan az apja sem: valószínűleg visszajárna kísérteni.

Felegyenesedve nyugtázta, hogy se szellem, se élő ember nem volt szemtanúja, amint ő a tökéletes malfoyizmusba nem illő módon mindenféle virágládákban kotorászik. Tökéletes malfoyizmus. Megcsóválta a fejét, miközben elvigyorodott. Azért Potternek is vannak néha frappáns megnyilvánulásai. Arra vajon hogyan reagálna, ha visszabújna mellé az ágyba? Félálomban talán még nem is tiltakozna az ellen, hogy gyakoroljanak a csókversenyre, miután azonban felocsúdna, kétségkívül nagyon kiakadna. Szexuális zaklatással feltehetően nem vádolná meg a felettesük előtt, az nem vallana rá, de az elmebeteg, üvöltözős énje visszatérne. Vagy nem térne vissza. De, biztos visszatérne. Az oroszlán bajszát pedig nem ajánlatos meghúzgálni, hiába hangzik elsőre izgalmasnak.

Elvetette hát az ötletet – legalábbis egyelőre –, és már-már visszaindult a lakosztályba, hogy egy kellemes fürdő közben megvitassa magában a szituációt, amikor is látóterébe került az elhagyatott recepciós pult. Egy pillanatig sem hezitált, kutakodjon-e, ám egy köteg prospektuson kívül semmit nem talált. Még a muglik sem ostobák annyira, hogy hozzáférhető helyen tartsák az iratokat – számlákat, vendéglistákat, egyebeket.

Ekkor bevillant, ahogy azon a majdnem végzetes éjszakán az öreg portás előcsoszogott a tejüveges ajtó mögül. Draco egy Alohomorát követően, pálcáját előreszegezve, a kilincset óvatosan lenyomva nyitott be az irodába, ahol szerencsére egy teremtett lélek sem tartózkodott. A kastély stílusához illő, ízlésesen berendezett helyiség túlsó falán szintén volt egy ajtó, amely vélhetően a recepciósok hálófülkéjét rejtette.

Draco – biztos, ami biztos alapon – mindkét ajtóra varázsolt egy-egy mugliriasztó bűbájt, és módszeresen átvizsgálta a tömörfa íróasztalt és a szekrényeket. A mágia által nem védett zárak nem jelentettek számára akadályt. A dokumentumokat az asztalra kupacolta, ügyelve a sorrendiségre, aztán apja pálcájával, ami a sajátjánál alkalmasabb volt a bonyolultabb varázslatok végrehajtására, megduplázta a paksamétát. Szelektálással, szortírozással nem szándékozott időt vesztegetni, a procedúra végeztével visszabűvölte az eredeti papírokat az eredeti helyükre, majd miniatürizálta és zsebre rakta a másolatokat. Remélte, hogy lesz bennük használható információ is – mondjuk említés a macskaszörnyről, esetleg a vetélkedő feladatai.