Kill me or kiss me... but don't cut me off...

XIV. fejezet

Miután mindennel végzett a fürdőben – még egy gyors zuhanyzást is beiktatott –, Draco úgy érezte, egy darabig most semmiféle szexuális jellegű tevékenységhez nem lesz kedve. Főleg nem Potterrel. Ezt akkor is így gondolta, amikor kilépett az erkélyre – mert a másik ugyan hol máshol lett volna, talán még aludni is ott akar majd –, és meglátta, ahogy a párkányra könyökölve gyönyörködik a valóban csodálatos kilátásban.

Még véletlenül sem fordult meg olyasmi a fejében, hogy átkarolhatná hátulról, kicsit szorosabban, mint amikor az autótól elhúzta, aztán becsúsztathatná a kezét a pólója alá, majd ujjai egyre feljebb kalandoznának az izmos hasáról egészen a széles mellkasáig, és miközben belecsókolna a nyakába, elbódítaná az illata, ami leginkább a perzselő nyárra emlékeztet. Nem. Még véletlenül sem.

Felsóhajtott, mire Potter megfordult, meghatározhatatlanul furcsa arckifejezéssel, kezében az ezüstszínű, Malfoy-címeres cigarettatárcát szorongatva, amiről Draco ez idáig meg is feledkezett.

– Igazán lenyűgöző a látvány – magyarázta a sóhaj okát (nem mintha a másik kérdezte volna), és maga sem volt biztos abban, hogy ezt a kijelentést tényleg a tájra, vagy teljesen másra érti. – Miért van nálad az? – faggatózott csöppet sem támadó hangsúllyal.

– Én... én... – hebegte zavartan.

– Elszívtad az összes cigimet?

– Nem... én... ott vannak a muskátlik között, csak kicsit... hogy is mondjam... nem eredeti állapotukban.

Draco közelebb lépett, és szemrevételezte a virágládákba kupacolt dohányszemcséket.

– Neked csakugyan van vállon felül némi problémád, igaz? – csóválta meg a fejét rezignáltan.

– Nagyon feszült voltam, és...

– És ezt a feszültséget úgy vezetted le, hogy felboncoltál egy doboznyi cigarettát? – húzta fel a szemöldökét.

– Te is azért hoztad magaddal, nem? Mármint nem azért, hogy felboncold, hanem mert mostanában valami miatt feszült vagy. Az édesanyád miatt? – puhatolózott tétován, lehalkítva hangját.

– Nem! – vágta rá gyorsan. – Miattad vagyok feszült, Potter. Egyébként nem is dohányzom. – Még mindig jobb volt ezt bevallani, mint hagyni, hogy tovább firtassa azt a dolgot, amiről egyáltalán nem akart beszélni sem vele, sem bárki mással. Vagy akár azt is közölhette volna, hogy semmi köze hozzá, de ez már csak így utólag jutott eszébe.

– Hogyan? Te vagy feszült miattam? – döbbent meg.

– Persze. Egész úton úgy viselkedtél, mint egy elmebajos, folyamatosan üvöltöztél velem, és annyira tudtam, hogy ez lesz.

– És miért viselkedtem úgy? Na miért? Mert egy perc sem telhetett el anélkül, hogy bele ne kötöttél volna valamibe. Szándékosan provokáltál – mondta szemrehányón.

– Ez pedig a nagy Harry Pottert azonnal feljogosította arra, hogy idegbeteg módon reagáljon – replikázott gunyorosan, a legjobb védekezés a támadás elv mentén.

– Nem. Nem jogosított fel, és nem is jogosít fel, ezért próbálok változtatni, de nekem legalább volt valami indokom: az állandó piszkálódásod. És neked? Neked volt vagy van bármi okod erre a piszkálódásra?

Látszott rajta, hogy választ várna a kérdésére, Draco viszont összeszorított szájjal hallgatott. Igazság szerint fogalma sem volt arról, mit felelhetne, mivel maga sem ismerte az okot – pontosabban magának sem akarta beismerni.