Kill me or kiss me... but don't cut me off...

XIX. fejezet

Amikor felriadt, és észrevette, hogy Draco helyett egy párnát ölelget, először arra gondolt: biztos fürdik. Felébreszthette volna őt is, kellemesebb lett volna együtt. Vagy jobban szeret ilyenkor egyedül lenni? Vagy megbánta, ami történt, és többé látni sem akarja? Az nem lenne túl jó, sőt... igazán borzalmas volna. De hát ő kezdeményezett – ami nem jelent semmit, attól még megbánhatta.

Az eszmefuttatás abban a minutumban vált feleslegessé, mihelyst Harry megmozdult. Bal karja, amelyen félig rajta feküdt, elzsibbadt ugyan, ám azt így is érezte, hogy ujjai a saját alsójában, a saját nedveitől ragadnak. Ezek szerint az egész csak álom volt. Már megint csak álom. Hogyan hihette egy fél pillanatig is igaznak? Máskor is álmodott már hasonlót, de sosem élte meg ennyire valószerűnek – talán mert még sosem volt ennyire közel Dracóhoz.

És ha következő alkalommal ugyanez történik? Ha holnap hajnalban – vagy akár ma éjszaka – ugyanígy hozzábújik, simogatja, fogdossa, kvázi letámadja; csak nem az álmaiban, hanem a valóságban? Mi lesz, hogyha nem bír majd magával? Igen, elméletileg ő uralja az ösztöneit, nem pedig azok uralják őt, Draco mellett azonban sokkal lehetetlenebb egyáltalán bízni ebben az elméletben, nemhogy átvinni a gyakorlatba.

Bassza meg! Nem, ez most nem az ideillő káromkodás.

Szája kiszáradt, szíve egyre hangosabban zakatolt mellkasában, kezdett pánikba esni, és a pánik nőttön-nőtt, amikor felülve tudatosult benne, hogy Draco tényleg nincs a szobában. Bár ha szemtanúja volna, amint ő roppantul szerencsétlen ábrázattal maga elé bámulva a gyanúsan foltos alsónadrágjában matat, az gyorsan rövidre zárná a helyzetet. Harry Potter lenne az élő példa, hogy bele lehet halni a szégyenbe. Vagyis ha belehalna, akkor már nem volna élő, maximum példa. Halott példa.

Oké, Harry, elég a hülyeségből! Nyugi. Vegyél mély levegőt, higgadj le! Nagyon jó, megy ez neked!

Először megkaparintotta az éjjeliszekrényről a szemüvegét meg a pálcáját, eltüntette az árulkodó nyomokat, aztán úgy döntött, Draco keresésére indul. Az esélyét sem akarta megadni annak, hogy még egyszer baja essen.

Az asztalon megpillantott valami fehéret, ami előző este még biztosan nem volt ott. Már az ajtónál járt, amikor eljutott az agyáig, hogy mi az: egy papírlap. Csak nem? Draco üzenetet írt? Neki? Miért, Potter, szerinted ki másnak írtam volna? Szinte hallotta a gunyoros hangot, mely szokásos mód azt sugallta, hogy Harry Potternél nincs is nagyobb idióta a világon. Amiben lehet némi igazság.

A lapon elegáns, rendezett betűkkel mindösszesen egyetlen szó állt: fürdök. Most vagy valóban nem akarta, hogy aggódjon miatta – vagy inkább azt nem, hogy véletlenül rárontson a fürdőben. Esetleg ez is hozzátartozik a "munkaköri kötelességhez", miszerint ne hagyjuk a kollégánkat kétségek között a hollétünket illetően; főleg, miután majdnem egy nagymacska bendőjében végeztük.

Talán mégiscsak ellenőrizni kellene, minden rendben van-e vele – szintén amolyan "munkaköri kötelesség" gyanánt. Nem lett-e rosszul, nem ájult-e bele a vízbe, nincs-e szüksége szájból szájba lélegeztetésre; meg ilyenek. Na jó, ez elég ijesztő. Még a végén valóban valami olyat művel, amit nagyon nem kéne. Már látta is magát régi-új szenzációként a Reggeli Próféta címlapján:

"Harry Pottert letartóztatták szexuális zaklatás vádjával, az ügyet a Wizengamot gyorsított eljárásban tárgyalja. D. M., az eset sértettje a lehető legsúlyosabb büntetés kiszabását indítványozta. A részletekről lapunk harmadik oldalán olvashatnak."

Rendben, lehet, hogy fel nem jelentené, de még azt sem tudja róla, hogy vonzódik-e egyáltalán a férfiakhoz – vagy tényleg a kentaurokat preferálja. Voltaképpen semmit nem tud róla, a jelenlegi életéről, csupán azt, amit tegnap elmesélt; meg hogy kiváló eredménnyel végezte el az aurorképzőt. Édeskevés. Emlékeztette magát, hogy először a bizalmát kell elnyernie, elérnie, hogy bármilyen problémával néz is szembe, elfogadja a segítségét. Ezzel párhuzamosan persze más téren is alakulhat a kapcsolatuk, már amennyiben a másik is úgy akarja – bár nem valószínű, hogy úgy akarja, ha a csókverseny miatt is veszélyességi pótlékot kérne.