Kill me or kiss me... but don't cut me off...

VI. fejezet

Draco dühös volt. Iszonyatosan dühös. Nem, ezt ennyivel nem lehetett elintézni, mivel valójában majd' szétrobbant a méregtől, az arca lángolt, szapora szívverése dobhártyáján lüktetett.

Hihetetlen, hogy van valaki, aki még nála is tisztességtelenebb eszközökhöz képes folyamodni! Először elhitette vele, hogy beindul rá – az autóban még egy egészen élethű vörösödést is produkált –, aztán minden bizonnyal baromi jól szórakozva figyelte, ahogyan ő megalázó módon megpróbálja "elcsábítani", akár egy utolsó mocskos szajha.

Kész. Vége. Teljesen nevetségessé tette magát, és Potter bizonyára kibaszottul élvezte a helyzetet.

Igen. Ő is elkövetett egy hibát – azon kívül, hogy egyáltalán bedőlt neki –, amikor nem számolt azzal, mennyi időt tölthet el a fürdőszobában, így a sötétben nem láthatta az első reakcióit. A későbbiekből ítélve talán jobb is.

Már azt is fölöttébb felháborítónak találta, hogy azt az agyzsibbasztó mugli vackot bámulta – helyette. Mi a francnak raknak tévét egy ilyen szobába?! Egy ilyen szoba egészen másra való.

Az sem töltötte el kitörő örömmel, hogy neki kellett ajtót nyitnia a szobapincérnek, aki végül is egészen kedves volt, legalább ötvenszer kért bocsánatot különböző módokon a tulajdonos nevében; ám ez a dolgokon mit sem változtatott.

Végső próbálkozásként kénytelen volt bevetni azt az epres trükköt, ami eddig mindig bejött, bár igazából nem sokszor volt rá szüksége élete folyamán. Erre mit kapott válaszul?! Elkerekedett szemeket mindenféle vörösödés nélkül, majd egy olyan rémülettel vegyes undorodó arckifejezést, aminél elképzelni sem lehetett volna borzasztóbb véleménynyilvánítást.

Ami ennél is rosszabb, minden totálisan visszafelé sült el, mert ő lett olyan ideges, hogy legszívesebben felgyújtaná ezt az egész kócerájt Potterestül, mindenestül; és ha mindez nem lenne elegendő, ott vannak azok a bizonyos képsorok, melyek az eperszem kényeztetése közben önkéntelenül is betolultak az agyába.

Nem akart erre gondolni. Nem. Fog. Erre. Gondolni. Nem fog olyasvalakiről fantáziálni, akit a pokol legmélyebb bugyraiba kívánna. Nem, inkább egészen máshova...

A rohadt életbe! Jelen pillanatban saját magát is gyűlölte, amiért nem volt képes parancsolni a képzeletének. Bravó! Éljenzés és hatalmas tapsvihar. Potter gratulálhat magának, mert még ezt is sikerült elérnie.

Ráadásul azt a nyomorult cigarettát is fent hagyta, amiért most nem mehet vissza, mivel az beláthatatlan – pontosabban nagyon is belátható – következményekkel járna mindkettejük számára. Először is darabokra robbantaná a tévét. Aztán leátkozná Potter fejét. Vagy a farkát. Nem, inkább mindkettőt.

Gyönyörűen mutatna a Reggeli Próféta címlapján elvetemült gyilkosként – már senki nem kontrollálta, hogy milyen cikkek jelenhetnek meg róla. Még nagyjából a szöveget is maga elé tudta idézni:

"Draco Malfoy hirtelen felindulásból, vagy előre megfontolt szándékkal – ez a részlet egyelőre nem tisztázott –, különös kegyetlenséggel... Tettében súlyosbító körülményként lép fel – amennyiben ezt lehet még súlyosbítani – a hivatali visszaélés gyanúja, mivel mindezt egy, a bizonyítékok közül eltulajdonított pálcával követte el." – amit nem is tulajdonított el, mindössze visszaszerezte, ami jogosan megilleti.

Emellett igaz, hogy pillanatnyilag levezetné a feszültséget, aztán valószínűleg beleőrülne a bűntudatba – igen, olyat is tud érezni –, sőt már most sajnálta, hogy megfordult ilyesmi a fejében. A fenébe Potterrel, meg ezzel az egésszel!