annál több.

Második fejezet

Ethan már nem egészen négy órája vezetett és még egy szót sem szolt.
Nem tehettem mást, a saját kezembe kellett vennem az irányítást, így én törtem meg a csendet, ami kettőnk közt ékelődött.
-Ne vezessek? – kérdeztem meg.
-Nem kell. – válaszolta tömören.
-De szívesen vezetek, nem akarom, hogy fáradt légy. Így is miattam kocsikázol.
-Még alig négy órája vezetek. – egy beton falat húzott maga köré, amit lehetetlen volt átütni, de én akkor sem adhattam fel, muszáj volt akár egy buldózerrel is, de átkellett törnöm azt a falat, amit felhúzott kettőnk közzé.
Ethan nagyon megtudta nehezíteni a dolgom. Se beszélgetni nem akart, vagy ha esetleg még is megszólalt nagyon kurta válaszokat adott, de még egy pillantást sem vetett rám.
Láttam, ahogy megfeszül az állkapcsa, akárhányszor csak megszólaltam, de nem érdekelt. Rohadt hosszú lesz ez az út és még pluszban ez a két év is, amit együtt fogunk tölteni az egyetemen, így muszáj volt kiszednem belőle, hogy mi a franc van vele.
-Nem baj. Én szeretek vezetni, te pedig pihenhetsz. – erősködtem.
-Lily, majd ha nem akarok vezetni, vagy ha esetleg túl fáradt leszek, akkor majd szólok. – förmedt rám. – De addig is, ha lehet akkor hagyj vezetni. – nézett rám szúrós szemekkel.
-Jó bocsánat. Csak azt gondoltam, hogy úgy sincs kedved kocsikázni ráadásul, ilyen hosszú úton. – mondtam félszegen.
-Nem, én bocs. – mondta sóhajtva – Csak nem volt valami jó napom, az edző már csesztet úgy, hogy még ott sem vagyok, plusz semmi kedvem újra ehhez a sok szarhoz, ami a sulival jár.
-Elhiszem, hogy nehéz, de ha vinni akarod valamire, muszáj elvégezned az egyetemet.
-Ugyan miért is? – emelte fentebb a hangját. – A tavaly szemeszterben NHL szponzorja megkeresett. Azt mondták, hogy jövőre, azaz ebben az évben újra eljön, az edzővel és egyeztetnek, mert lát bennem lehetőséget és nagyon ígéretesnek tűnök.
-Biztos nagyon ügyes vagy, pláne, hogy akkor még csak másodikos voltál, de már ezen kívül csak egy éved van, az meg már igazán nem sok. És ha az NHL komolyan gondolja a dolgokat, akkor igen is megvárja még ezt az egy évet. – próbáltam meggyőzni, hogy ne csináljon hülyeséget, de tudom, hogy ő már rég eldöntött magában mindent.
-Te ezt nem értheted Lily. Az NHL csak egy lehetőséget ad. Ha nekem ebben az évben felajánlják ezt, akkor önkét és dalolva nagy mosollyal az arcomon fogok igent mondani rá.
-Ethan ne legyél már hülye! – emeltem fel a hangom. – Egyetemi végzetség kell. Nem teheted kockára a jövődet. Mi van akkor, ha lesérülsz? Akkor utána mihez kezdesz?
-Nem, mint ha a te dolgod lenne Lily, de olyan nem lesz. Tudok vigyázni magamra.
-Láttam már nem egy hoki meccsed és baromira tisztába vagyok benne, hogy a hoki nem éppen a gyengédségéről híres sport. Bármikor történhet valami, ami miatt nem léphetsz újra pályára.
-Nem olyan nem lesz! – ismét hallottam, hogy ideges lett, de nem hagytam magam.
-Ezt te nem tudhatod! – kiáltottam rá. A kezemmel is folyamatosan hadonásztam csak, hogy nyomatékosítsam a mondanivalóm. – Rohadtul nem tudhatod, hogy mikor mi lesz. Az élet kurvára de kiszámíthatatlan és ezt te is pont olyan jól tudhatnád, mint én! Nem tehetsz fel mindent egy lapra és cseszheted el a jövődet azzal, hogy felhagysz az egyetemmel csak mert éppen kaptál egy jó ajánlatot.
-És ugyan ezt pont te fogod nekem meg mondani? – kérdezte horkantva. – Nem vagy te nekem senki sem Lily! – Ahogy a szavak elhagyták a száját könnyek gyűltek a szemembe.
-Igen. – érzetem, ahogy az ajkaim is remegni kezdenek. – Ebben igazad van. Nem vagyok neked senkid. Nem is voltam és nem is leszek soha. Bocsánatot kérek. – mondtam és éreztem, ahogy egy forró könnycsepp végig csordul az arcomon és égetni kezdi a bőröm.
-Most meg miért kérsz bocsánatot? – táncolta a szemöldökét Ethan.
-Mert én ellentétben veled törődő vagyok. Törődök veled. Törődök Daniellel. Törődök Miaval és Reeddel és minden kibaszott élőlénnyel ezen a bolygón! – már a könnyeim utat törtek, de nem érdekelt. – Tudod én vagyok az, akit megbántanak, megaláznak, de én csak tűrök és tűrök. Én vagyok az, akinek kést döfsz a szívébe és jól meg is forgatod, de én elnézést fogok kérni, hogy összevéreztem az inged. Csak, hogy nekem is van egy határ, amit te most kibaszottul átléptél. Ezt elcseszted Ethan! Kurvára elcseszted!
Nem hagytam neki válaszra lehetőséget. Betettem a fülhallgatóm és elkezdtem zenét hallgatni miközben a könnyeimet törölgettem a pulcsim ujjával.
Elmerültem a gondolataimban és a zenémben. Próbáltam lenyugtatni a darabokban hevert szívem, és próbáltam csak a szépre és a jóra gondolni.