annál több.

Huszonnegyedik fejezet

Reggel a kanapén feküdtem.
Tudtam, hogy a pici miatt pihennem kellett volna, de nem tudtam lehunyni a szemem.
Ethan és a pici járták át a gondolataim.
Mielőtt mindenki felébredt volna, gyorsan összekaptam magam.
Felmentem a szobámba és felöltöztem. A hajamat lófarokba fogtam, majd raktam fel egy kis sminket, mert a szemeim elég karikásak voltak.
Aztán elmentem fogat mostam és szinte útra készen vártam a többieket.
Nem akartam mást csak bemenni Ethanhöz.

Eltelt egy fél óra mire Daniel és Will lejöttek az emeletről.
-Jó reggel! - köszöntem.
-Te már fent? - kérdezte Daniel.
-Nem tudtam aludni. - mondtam.
-Jó reggelt kislányom. - köszönt közben Daniel és magához ölelt.
-Mikor megyünk Ethanhöz? - kérdeztem.
-Előbb reggelizzünk, aztán megyünk.
-Nem vagyok éhes.
-Lehet te nem, de mi igen. - mondta Will.
-Amúgy is enned kell. Alig ettél tegnap is. - mondta Daniel.
Nagy száj húzva leültem az asztalhoz és vártam a többiekre.

Negyed óra elteltével Mia és Reed is lejöttek az emeletről és csatlakoztak hozzánk.
-Reggel nem voltál mellettem Lily. - szólalt meg a nővérem.
-Korán keltem, nem akartalak felkelteni. - hazudtam.
-Na jól van, reggelizzünk aztán induljunk. - mondta Will.
Carmen behozta a reggelit, ami tojás rántotta volt szalonnával.
Egyből elkapott a hányinger, ahogy megéreztem a szalonna illatát.
-Nem vagyok éhes.  - mondtam majd felpattantam.
Ha még egy percig ott kellett volna maradnom biztos elhányom magam.
-Na ide figyelj. - kezdtem a pocakomnak. - Ha így folytatod hamar eláruljuk, hogy te is itt vagy velem. Ne hozd rám ezeket a rosszulléteket kicsi babszem.
-Lily. - hallottam meg a hátam mögül Reed hangját.
Összerezzentem. Tudtam, hogy hallotta ahogy a picinek beszélek. Ezt már nem tudtam visszacsinálni és féltem, hogy elindítottam  egy lavinát.
-Reed. Kérlek...
-Te terhes vagy? - kérdezte megdöbbenve.
-Azt mondom, hogy nem akkor elhiszed? - kérdeztem.
-Nem. - vágta rá azonnal.
-Akkor miért kérdezed?
-Csak tudni akarom az igazat.
-De hát már tudod. - mondtam.
-Tehát az vagy. - nem kérdésnek szánta, de bólintottam. - Ethantől?
-Ki mástól Reed?! - háborodtam fel.
-Jó oké. - emelte fel Reed a kezét védekezően. - Mia tudja?
-Nem.
-El kell neki mondanod. Egyáltalán mi lesz most? Ethan tudja? Mennyi idős vagy? Meg akarod tartani? - tette fel sorra a kérdéseket.
-Mindent el fogok mesélni csak kérlek, könyörgök, ne mondj egy szót se a többieknek. - kérleltem. - Tőlem kell megtudniuk, csak most annyi szarság összejött.
-Tőlem egy szót sem tudnak meg Tücsök. - nyugtatott meg és magához ölelt. - De mindenképp mond el nekik a közel jövőben különben nem tudunk neked segíteni.
-Elfogom, megígérem. - öleltem szorosabban. Imádtam, hogy tényleg olyan volt, mint ha a bátyám lenne. - Köszönöm Reed.
-Nem kell megköszönnöd. De azért lefogom vágni Ethan tökét. - mondta mosolyogva.
-Ő a leendő unokaöcséd vagy hugod apja így ne bántsd. - mosolyodtam el.
-Akkor megtartjátok?
-Nem tudom, hogy Ethan, hogy vélekedik erről, de én úgy vagyok vele, hogy ez a picúr nem kérte az életet. És ha mellettem áll, ha nem én vállalom a hibáimért a következményeket.
-Ez igazán felnőtt gondolkodás, biztos vagyok benne, hogy melletted fog állni.
-Miért vagy ennyire biztos benne?
-Mert Jacobs. És ha mégsem, akkor lecsavarom a tökét, mert ha megcsinálni megtudta akkor a felelősséget is vállalja.
-Nem szeretném, hogy kényszer miatt maradjon velem.
-Ez nem lesz kényszer. Az öcsém a kezdetektől fogva beléd van zúgva.
-Csak így lőttek a terveinknek, legalábbis az enyémnek biztosan.
-És nincs B terv?
-Ami azt illeti van. - gondolkodtam el.
-És mi lenne az?
-Mindig én terveztem meg és saját magam varrtam a verseny ruháinkat. Imádom azt csinálni és egyáltalán nem nagy erőfeszítés. Lehetséges, hogy ezen a téren kellene elindulnom.
-Ez egy szuper ötlet. És ha megszületik a pici korcsolyázhatsz is. - mosolygott.
-Köszönöm Reed! Tényleg nagyon hálás vagyok!
-Nem kell hálálkodnod Lily. Ez teljesen természetes. - még egyszer megöleltem, majd visszament a többiekhez.
Engem kihúzott azzal a kifogással, hogy nagyon aggódok Ethan miatt ezért nincs étvágyam, a többiek pedig megértették.
Nagyon nagy kő esett le a szívemről, hogy Reed megtartja a kis titkomat és, hogy segít mindenben.