annál több.

Tizenhatodik fejezet

Mivel mi voltunk az utolsó fellépők, hamar összesítették a pontszámokat.
Tizenhárom versenyző volt a mezőnyben, így nem volt könnyű dolgunk.
Minden párt felhívtak a pályára.
Megszabadultam a pulcsimtól és mielőtt a pályára léptem lecseréltem a sportcipőmet a korcsolyámra, majd  levettem az él védőket és az edzőnek adtam.
Három helyezés volt. A dobogó már a pályára volt állítva.
Max beállt mögém, az egyik kezét a derekamra tette a másikkal pedig a kezemet fogta.
Régen izgultam ennyire, mint akkor ott.
-Hatalmas előadásokat láthattunk a mai napon a Denveri egyetemtől. Csodálatos pörgések, ugrások, forgások voltak. - kezdte a kommentár. - Nagyon nehéz dolga volt a zsűrinek, de döntöttek. Le kell szögeznem, hogy mindenki nagyon jó volt, illetve ne csüggedjenek, akik nem jut tovább, jövőre új év, új kezdet és semmi sincs veszve még. - mondta tovább, de már alig bírtam magammal, annyira izgultam. Egyre jobban szorítottam Max kezét, és a számat is harapdáltam idegességemben. -De térjünk is a lényegre. - a szívem majd kiugrott a helyéről. - Harmadik helyezet lett Cole Whit és Peter Allen. Nagyon gratulálunk nekik, így tovább jutottatok a következő fordulóra. - várt egy kicsit míg alább hagy az ujjongás és a tapsvihar. -  Második helyezet Flora Royal és Christian Tucker. Szintén jár nekik a hatalmas gratuláció! - hatalmas taps követte a bejelentést.
Már alig bírtam a lábamon megállni, ha nem elsők lettünk akkor ennyi volt.
Lehet, hogy van esély jövőre, de minél idősebb az ember, annál nagyobb az esélye a kiégésnek.
-Mindjárt eltöröd a kezem. - súgta a fülembe Max.
-Bocsi, de ennyire szerintem még sosem izgultam.
-Nyugi, most jövünk mi.
-Nem tudhatod. - fordultam előre és vártam az első helyezettek nevét.
-A verseny miatt vagy ideges vagy amiatt ami az előbb történt? - kérdezte de teljesen figyelmen kívül hagytam.
Nem tudtam válaszolni rá, mert még magam sem tudtam a választ.
-És amit nem mondtunk nektek a verseny előtt, az az, hogy az első helyezet a területi versenyen az az itt, átugrik egy szintet, az az nem kell részt vennie a megyei versenyen, egyből mehet tovább a országos versenyre, ezt úgy hívjuk, hogy szintugrás. - MI A PICSA? esett le az állam.
-Senki se tudta? - kérdeztem Maxre nézve.
-Nem hinném, az edzőnek is pont ugyan olyan meglepett a tekintete. - mutatott Mr. Logan felé.
Igaza volt. Teljes mértékben mindenki meglepődött.
-Határozottan a verseny miatt vagyok ideges. - válaszoltam a kérdésre.
Nem hazudtam, a verseny volt a fő indok, de persze Ethan is rá tett jó néhány lapáttal.
-Ezt azért adjuk lehetőségképp, mert a nyertesek nagyon sok mindent bele adtak, és jóval túlteljesítették a korcsoportjukat. Olyan mutatványokat mutattak be, amit még közel nem kellett volna megtanulniuk, de ők voltak olyan tehetségesek, hogy végig megcsinálták a tanultakat és talán még annál is többet. - bökd már ki végre. Majd elhánytam magam az idegességtől. - Az első helyezet, nem más, mint ... - szünetet tartott, ami még jobban az őrületbe kergetett. - Lily Watt és Max Donovan. - ahogy kiejtette a nevünket, a többi mondandó már nem is érdekelt. Max karjaiba ugrottam és ő a hirtelen ugrástól nem tudta megtartani az egyensúlyát és elestünk, de nem bántuk, csak nevettünk a jégen fekve.
Semminek sem örültem még ennél jobban.
Felálltunk a pódium legmagasabb fokára, először Max majd felsegített engem.
Ránk adták az arany érmet és egy csokor virágot a kezünkbe adtak.
Fotózkodtunk és a mosoly letörölhetetlen volt az arcunkról.
Rengeteg gratulációt hallottunk és mindenki csak mosolygott ránk.
Max leszállt majd engem is leemelt és igyekeztünk az edző felé.
-Tudtam, hogy meg csináljátok! - csattant ki az örömtől Mr. Logan. - Most ünnepeljetek, pihenjetek, és ami a legfontosabb örüljetek. - mondta hatalmas mosollyal.
-Még szép, hogy ünnepelünk. - mondta Max határozottan. - Lily, ma buli?
-Naná! - mondtam miközben raktam fel az él védőt a korcsolyámra.
-Este nyolcra érted megyek. Bemegyünk a városba van egy szuper club, NightCat a neve, halloween-i buli lesz.
-Én benne vagyok, teljes mértékben.
-Szuper, akkor szólok Kittynek.
-Én hívom Lolat. - tudom, hogy Max nem szereti, de nem szólt egy szót sem, nem rontotta el az örömünket.