annál több.

Tizenkilencedik fejezet

Végül a kimerültség miatt elaludtam, így nem volt semmilyen motel, ahol megálltunk volna.
Ethan levezette a maradék pár órát egyhuzamban, amit csodálattal figyeltem amikor felébredtem az úticél előtt húsz perccel.
-Vezessek? - kérdeztem, majd hosszan ásítottam egyet.
-Ugyan szépségem, inkább aludj még. - mosolyodott el.
-Kialudtam magam, talán túl sokat is aludtam. - pillantottam meg az órát.
-Kimerült voltál. Ez teljesen természetes.
-Csak nem tudom, hogy mitől. - mondtam majd ásítottam egyet.
-Biztos sok volt a suli. Meg elég hosszú úton vagyunk túl, de ami azt illeti már itt a vége. - mondta majd a villa kapujára mutatott.

Majdnem négy hónapja nem jártam itt, de a hely úgy hívott magához, mint ha csak tegnap léptem volna át a kapuit.
Ethan leparkolt a kocsival, majd azonnal ki is szállt.
Nyújtózkodott egyet, majd odalépett az én részem felőli ajtóhoz, majd kinyitotta.
Én csak bámultam a hatalmas házat és akkor tudatosult bennem, hogy mennyire hiányzott nekem ez a hely.  Megfordult a fejemben, hogy talán hiba volt olyan távoli egyetemre menni, csak az álmaim miatt? Vagy esetleg Ethan miatt tetettem?
Ezek a kérdések kavarogtak a fejemben, amikor egy ismerős kéz érintette meg a vállam.
-Szépségem, minden oké? - kérdezte Ethan.
-Persze, csak elbambultam. - mosolyodtam el.
Felém nyújtotta a kezét, amit én egyből el is fogattam, majd kisegített a kocsiból.
-Jól érzed magad? - kérdezte Ethan, ahogy kiszálltam a kocsiból a két keze közé fogta az arcom.
-Kicsit gyengének, de biztos csak a fáradtság.
-Sápadtan tűnsz. Remélem nem lesz bajod. - mondta, majd adott egy puszit a homlokomra.
-Minden oké lesz csak pihennem kell egy kicsit. - öleltem magamhoz.

Ölelkeztünk pár percig, amíg le nem parkolt egy másik autó mellettünk.
Szétrebbentünk, majd figyeltük az autót.
Felismertem. Reed kocsija volt.
Nem sokkal később Mia pattant ki az anyós ülésről.
-Lily! - kiáltott fel. - Mit kerestek itthon? - kérdezte meglepetten.
-Meglepetés! - mosolyogtam.
Mia csak állt ott a kocsi ajtónál és nézett.
-Azt hittem jobban fogsz örülni. - mondtam miközben odaléptem hozzá.
-Örülök, persze, hogy örülök. - mondta hamis mosollyal.
Nem tudtam hova tenni a nővérem viselkedését, de betudtam a meglepettségének.
-Jól vagy? Nem nézel ki valami jól. - mondta miközben megölelt.
-Igen csak egy kicsit fáradt vagyok. - legyintettem.
-Fáradt amikor az út nagy részét végig aludta.  - nevetett Ethan Reed mellett.
-Csak sok volt a suli, azt hiszem. - mondtam Mianak. -Ti merre jártatok? - kérdeztem.
-Mi csak... Mi... - a nővérem dadogni kezdett. Kereste a kifogásokat, de egy sem jutott eszébe így már elárulta magát, hogy van valami a háttérben amit nem mond el.
Ekkor észrevettem egy fehér dossziét a kezében. Majd egy fekete fehér fényképet.
Egy ultrahang fotó volt az.
A kisbaba már teljesen kivehető volt rajta.
Ekkor Mia pocakjára esett a pillantásom, de a kabát miatt és a bő pulcsi miatt nem sokat láttam.
-Te terhes vagy?  - éreztem a gombócot a torkomban. A gyomrom összeszorult és rettegtem a választól hiába tudtam.
-Lily, mi el akartuk mondani, de nem tudtuk, hogy hogyan reagálnál rá. - mondta Mia sajnálkozó tekintettel, kihúztam a kezei közül az enyém és hátrálni kezdtem.
-Hogy reagálnék? - kérdeztem vissza.
-A tanulmányaidra kellett koncentrálnod és úgy voltunk vele, hogy ha haza jöttök akkor mindent elmondunk személyesen. Amúgy sem telefon téma.
-Nem telefon téma? - ismételtem meg könnyes szemmel. - Szóval nem telefon téma, hogy a nővéremből anyuka lesz? Inkább vársz hónapokat mire közlöd velem?
-Lily, kérlek... - lépett felem de én hátráltam.
-Lehet, mire haza jöttem volna már egy kisbaba lett volna a karjaidban és akkor úgy tudom meg csak mert nem telefon téma! - kiborultam, a könnyeim lefolytak az arcomon.
-Lily ne mondj ilyet... Én csak... - nem bírtam hallgatni a magyarázkodását.
-Te csak mi? - kérdeztem vissza, bár választ nem vártam. - Felfordul tőled a gyomrom Mia. - nem is kellett több, oldalra fordultam és éppen, hogy tudtam tartani a hajam, kijött belőlem a maradék kis kaja is ami eddig bennem volt.
-Itt vagyok. - lépett mellém Ethan és simogatta a hátam.
Pár perc után összeszedtem magam.
Nem bírtam a nővéremre nézni, így csak Ethan felé fordultam.
-Menjünk be. - mondtam neki, mire bólintott.
Átkarolta a vállam, majd Miaékat otthagyva elindultunk a ház felé.