annál több.

Huszadik fejezet

Egy óra alatt kihoztam magamból a maximumot.
Felvettem egy fekete farmert, ami szakadt volt a térdénél, egy fehér inggel, ami átlátszó volt, így egy szép fehér csipke melltartót vettem alá.
A fehér Nike cipőmet elővettem és azt vettem fel a szetthez, a fekete bőrdzsekimmel együtt.
A hajamat kivasaltam és szabadon hagytam, majd tettem fel egy alap sminket, semmi extrát. Egy kis alapozó, korrektor, szempilla spirál, es vékony tusvonal, és egy kis halvány rúzs.
A szettem elég merész volt így a sminkemmel nem akartam túlzásba esni, de hát nem minden nap találkozik az ember a gimis barátaival.
Kerestem a táskám, de nem találtam, így arra gondoltam, hogy Ethan kocsijában maradt aminek nagyon nem örültem.
A farzsebembe raktam a telefonom, majd utoljára tükörbe néztem és teljesen elégedett voltam a végeredménnyel.

Ahogy leértek az emeletről mindenki a nappaliban ült és rám szegezte a tekintetét.
-Szuper, családi kupaktanács. - mondtam gúnyosan, majd az ajtó felé indultam.
-Lily állj meg! - hallottam a parancsoló hangot, de mit sem törődtem vele.
Nyitottam az ajtót, amikor egy erős kéz mellém támaszkodott és becsapta előttem.
-Te mi a francit képzelsz? - förmedtem Ethanre, de mint aki meg sem hallotta a kérdésem, villámokat szóró tekintettel bámult rám.
-Hova a picsába mész? - hallottam meg Ethan dühös hangját.
-Oda ahol nem hazudnak és titkolóznak előttem. - fordultam hátra és néztem a szemébe.
-Senki sem hazudott Lily.  -hallottam meg Will hangját.
-Áh tényleg igaz. Nem hazudtatok csak nem mondtátok el az igazat.
-Csak személyesen akartam közölni veled a hírt az Istenit Lily! - emelte fel a nővérem a hangját.
-Megtehetted volna! - könnybe lábadt a szemem. - Amikor lejöttél még szeptemberbe Reeddel. Már akkor is terhes voltál. Nem ittál bort, emlékszem.
-Lily kérlek, beszéljük meg. - kérlelt.
-Nincs mit megbeszélnünk Mia. Mind hazudtatok, titkolóztatok folyamatosan.
-Hova a picsába mész? - szűrte ki a szavakat a fogai közül Ethan.
-Bulizni. - rántottam vállat.
-Menj fel öltözz át és beszéljünk. - mondta a nővérem.
-Én veled beszélni nem akarok!
-Így pedig biztos nem fogsz sehova sem menni! - mutatott az öltözékemre.
-Majd pont te mondod meg nem? - horkantam fel.
-Igen én, mert a nővéred vagyok! Szerinted anyának ez, hogy tetszene? - övön aluli ütést adott.
-Nem mindegy? Mivel á., anya MEGHALT! - emeltem ki az utolsó szót hiába is fájt annyira. - És b., nem lát már semmit és nem is tud már semmitől, mivel itt hagyott minket egyedül!
-Egy bulit választasz? Anya helyett? Ahelyett, hogy megbeszélnénk a problémáinkat?
-Nem! Egy bulit választok helyetted!
-Annyira önző vagy! Nem így neveltünk Lily!
-Ezt pont te mondod nekem?! Pont te, aki mindvégig titkolózik csak mert fél, hogy mit fogok szólni? Vagy mitől félsz Mia? Mi a franctól félsz? - tőlünk zengett az egész ház, de senki sem szólt közbe.
-Attól, hogy összetörsz és a földről kaparhatunk majd fel! - egy könnycsepp csordult le a nővérem arcán.
-Nem vagyok porcelánból! Megtudok birkózni mindennel! Kurvára a felét nem tudod annak Mia, hogy mi mindenen mentem már át!
-Mi a fenéről beszélsz? - keresztbetett karral állt és Reed átkarolta. A nővérem könnyei csak úgy potyogtak, de nem érdekelt.
Muszáj volt kiadnom magamból ami addig a szívemet nyomta.
-Néztük csak - kezdtem bele. - amikor anya meghalt több, mint egy hétig csak egyedül voltam, mert a drága nővérem jaj de rosszul van. De semmi baj, megbocsátottam, tudtam neked is rossz, továbbléptem. Aztán ahogy egyre csak nagyobb lettem, megtetszett egy srác, nem mesélhettem el a nővéremnek, hiszen ez a srác a mostohatestvérem volt. - pillantottam Ethanre. - Évek múlva ez a srác vette el a szüzességem és törte össze a szívem újra és újra, de a nővérem ebből szart se vett észre! Akkor ki is az önző?!
-Ez a tipikus kistestvér áldozati hülyeség. Bármikor fordulhattál volna hozzám.
-Igen és mégsem tettem, gondolkozz csak el, hogy miért. De hát ez vagyok én, te pedig Mia a mindent tudó.
-Mindent tudok, mert én csinálok mindent!
-Mert nem engeded meg, hogy segítsek! Be vagy szarva, hogy összetörök, mintha valami kis szaros porcelánból lennék!
-Amit épp csinálsz az a segítség ellenkezője!
-Igyekszem ahogy csak tudok bassza meg! Mit vársz tőlem?
-Hogy többet gondolj a családodra! És nem utolsó sorban arra a nagyszerű nőre aki életet adott neked!
-Megmondhatod, hogy takarítsak, hogy főzzek, mossak. Azt is megmondhatod kivel és mikor mehetek bulizni. De azt nem mondhatod meg, hogy hogyan gyászoljam az anyámat!
-Csak azt mondom, hogy te is nagyon jól tudod, hogy ha most itt lenne anya vele veszekednél és nem velem.
-De nincs itt! - kiabáltam. - Itt hagyott minket! Nem küzdött úgy, mint Daniel a fiúkért! Mi rohadtul nem voltunk olyan fontosak neki, mint Danielnek a fiúk, ezért hagyott el minket. És honnan tudod, hogy te nem hagyott itt a gyerekedet? Ez a felelőtlenség Mia, már felelős vagy azért a csepp életért ami ott növekszik benned! És ha elhagyod ugyan olyan elcseszett lesz, mint mi!
-Lily ez nem igaz! Anya küzdött, az utolsó lélegzetvételéig küzdött. És soha nem fogom elhagyni ezt az életet csak ha akaratom ellenére tépi ki az élet a karjaim közül.- szóra nyitottam a szám, de Ethan közbe szólt.
-Azt kell, hogy mondtam Mianak igaza van szépségem. És ezzel te is nagyon jól tisztába vagy.
-Mi a francról beszélsz?
-Arról, hogy anyukátok küzdött! Anyukátok gondolt a legrosszabb fordulatra is ezért lett a felügyeleti jog apáé. Anyukátok akarta az életet, de az élet nem akarta őt.
-Te tudhatnád a legjobban milyen az amikor egy anya nem küzd eléggé a gyermekeiért.
-Anya küzdött ahogy csak bírt, de a betegség erősebb volt. Ahogy anyukád is küzdött, de a sérülések erősebbek voltak. Ha elolvastad volna ezt a rohadt levelet akkor tudnád! - előhúzta a táskámból a levelet, majd felém tolta.
-Te nem olvastad el anya levelét? - kérdezte Mia.
-Az én döntésem, hogy mikor akarom. Nem?
-Erről beszéltem Lily. Félsz a levéltől. Félsz, hogy összetörsz, ezért inkább el sem olvasod.
-Baszd meg Mia! Ez nem a kurva levélről szól, hanem arról, hogy rohadtul de magamra hagysz! - mondtam, majd kitéptem a levelet Ethan kezéből. - Neked meg köszönöm, hogy megint nem álltál ki mellettem. Cseszd meg Ethan!