annál több.

Ötödik fejezet

Hét órakor már csak a hajammal kellett kezdenem valamit.
Felvettem egy fekete bőrnadrágot egy piros csipkés hosszú ujjú haspólóval, a sminkem is készen lett, raktam fel egy is alapozót, húztam egy tus vonalat és természetesen piros rúzst tettem fel. Úgy döntöttem, hogy a hosszú szőke fürtjeimet leengedve hagyom, kicsit begöndörítem, elöl pedig befonok két tincset, hogy ne lógjon a szemembe.
Ha Ethan nem kíváncsi rám attól még más nagyon is lehet.
Hál' istennek nem leszek egyedül, mert Max vissza is írt, hogy nagyon szívesen eljön a bulira, legalább ő is ismerkedik, persze a szobatársán kívül.

Pontosan fél nyolc volt, amikor megszólalt a csengő.
Mély levegőt vettem és összegyűjtöttem minden bátorságom, hiszen elhatároztam, hogy ez az este igenis tökéletes lesz és barátkozni fogok.
Kiléptem a szobából, gondoskodtam róla, hogy biztos be legyen zárva szobám, majd átsétáltam a nappaliba.
-Azt a kurva. – szólalt meg mögöttem egy hang.
Ahogy hátra pillantottam láttam, hogy csak Dean az.
-Ne legeltesd rajta a szemed. – vágta nyakon Ethan.
-Haver! – kiáltott rá Dean és közben a tarkójához kapott, ahol az ütést kapta. – Van egyáltalán szemed? Még szép, hogy őt bámulom, baromi dögös! – mutatott az egész alakomra.
Hiába Deantől kaptam a bókot még is fülig pirultam.
-Igen, nagyon is van szemem. – préselte ki a szavait Ethan. – Gyere csak velem. – lépett oda hozzám és a karomnál fogva rángatni kezdett.
-De már jönnek a vendégek. – pillantottam az ajtó felé és próbáltam ellenállni, de Ethan legalább háromszor nagyobb volt nálam, így esélyem sem volt ellene.
-Leszarom a vendégeket. – láttam már Ethant dühösnek, de ez a düh most egyenesen felém sugárzott száz százalékban.
Tudtam nagyon jól, hogy mi fog következni, de nem érdekelt. Ő választotta a visszalépést, én nem egyszer léptem felé ő még is folyamatosan csak hátrált.
-Engedj el, ez fáj! – rántottam ki a karom a szorításából.
-Még is mi a jó büdös francot képzeltél? - kérdezte felháborodva, de még sem ordibálva.
Kimérten vigyázott a hangjára, hiszen hiába hátul voltunk a teraszon még is hallhattak volna mindent a vendégek, és ő sem akarta felhívni a figyelmüket erre a kis perpatvarra.
-Miről is beszélsz? – kérdeztem halvány mosollyal és közben keresztbe fontam a karom a mellkasom előtt, ami elérte a kívánt eredményt, hogy Ethan tekintete elkalandozzon a mellemre.
-Erre itt. – mutatott a testemre. – Mi a francot viselsz? Azt akarod, hogy a fél egyetem már az első bulin végig menjen rajtad?
-Állítsd le magad Eth! – léptem egy lépéssel közelebb, már az én vérem is kezdett felforrni a dühtől. – Nézz csak körül. – mutattam be a házba a hatalmas üvegajtón. – Alig jöttek még, de az összes csaj így ki van csípve, mint én.
-De te nem vagy olyan, mint az összes csaj! – emelte fentebb a hangját. – Neked kurvára nem szabad ilyen kihívóan öltözködnöd!
-És ezt majd te szabod meg? – horkantam fel. – Csak elismétlem, amit te mondtál nekem, jól nyisd ki a füled. – még egy lépéssel közelebb léptem hozzá, a testünk szinte összeért és szinte suttogtam. – Nem vagy te nekem senkim, hogy megmondd mit tehetek és mit nem. – ahogy kimondtam ezt, ugyan az a fájdalom csillant a szemébe, mint amit én éreztem, amikor ő mondta ezt.
-Ez nem holmi kis pisis gimis buli, mint amiken eddig jártál Lily. Ez itt már az egyetem és itt kurvára máshogy mennek a dolgok. – nézett szúrós tekintettel a szemembe, de én álltam a sarat.
-Szuper, akkor most legalább megtudom, milyen is egy egyetemi buli. – mondtam egy kamu mosollyal, majd távozni akartam, de Ethan vissza rántott.
Olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy ha egy kicsit megemelkedem vagy Ethan lehajol akkor a szánk is össze ét itt mindenki előtt. De egyikünk sem tett semmit.
Elengedte a kezem én pedig hátráltam.
-Rohadtul nem tudom, mi a franc van veled Lily, de... - nem hagytam, hogy végig mondja, mert elszakad a húr és kitört belőlem a düh, amit éreztem iránta.
-Hogy velem mi van? Ezt most te komolyan kérdezted? – háborodtam fel és meglöktem a vállát. – Nézz előbb magadba és nézd meg, hogy te mit művelsz a kapcsolatunkkal, aztán hibáztass engem. Te sem vagy szent Ethan! – mondtam és elindultam be.
-Ezzel még nem fejeztük be! – kiáltotta utánam.
Visszafordultam az ajtóból, majd hozzá tettem.
-Nem Ethan, ezt te fejezted be nem én. De elérted azt, hogy én is pontot tegyek a végére. – mondtam azzal besétáltam.