annál több.

Tizenharmadik fejezet

Másnap reggel kipihentem ébredtem, ami mostanság nem túl sűrűn fordult elő, de a mai nap más volt.
Ethan változtatni akar miattam. Változni akar értem, értünk.

Ahogy kinyújtottam a karom az ő irányába meglepetten tapasztaltam, hogy már a helye is kihűlt, ami annyit jelent, hogy már régóta lelépett mellőlem.

Kikeltem az ágyból és összekaptam magam, majd a keresésére indultam.
Kiléptem a szobámból és a házban teljes csönd uralkodott.
Péntek volt, de Ethan azt mondta ma nincs se suli se edzés nekik így tovább kerestem, majd ahogy a nappaliba értem halk hangokat hallottam a hátsó terasz felől, így egyből arra vettem az irányt.
Az üvegajtón át megláttam Ethant és Deant, ahogyan beszélgetnek.
Közelebb mentem, azzal a szándékkal, hogy köszönjek nekik, de a beszélgetésük megütötte a fülemet, így automatikusan megdermedtem és hiába nem akartam, de hallgatózni kezdtem.
-Biztos, hogy ez jó ötlet? - kérdezte Dean.
-Nem tudom, nem ezt akartam... - mondta gondterhelten Ethan.
-Nem ezt akartad, tesó?! Akkor meg mi a faszért csináltad a hülyeséget? – háborodott fel Dean. Ethan a földet bámulta és egy szót sem szólt. – Ennek a lánynak összefogod törni a szívét és én ebben nem akarok részt venni.
-Meg mondtam, hogy nem ezt akartam bassza meg! – emelte fel a hangját Ethan. – Egyszerűen nem bírtam tovább, annyira fontos nekem, hogy már nem bírtam tovább, haver. – hangja szinte kétségbeesett volt.
-Nagyon sok mindent nem tud még Ethan, és ha valami kiderül abból, ami kilencedikben történt, akkor összefog törni és egy életre megfog gyűlölni.
-Tudom, bassza meg! Kurvára tudom...
-Az meg a hab a tortán, hogy fogalmad sincs, hogy bánj egy lánnyal, nem hogy egy ilyen törékeny emberrel, mint Lily.
-Megtanulom. Azon vagyok, hogy megtanuljam, hogy hogyan szeressem.
-Elhiszem, hogy szereted, haver, de te is tisztába vagy vele, hogy ez hosszútávon csak egy toxikus kapcsolat lesz és folyamatosan bántani fogod, amíg mindent nem tud rólad. Amíg titkaid vannak előtte, addig nem teszel mást csak bántod.
-Próbálok őszinte lenni vele.
-Ne merészeld! Kurvára jól tudod, hogy abban én is részt vettem és nem csak magad sodrod bajba, hanem engem is! Nem tudhatod, hogy mennyire tartaná a száját.
-Nem mondana senkinek semmit. Tudom, hiszen ismerem.
-Az lehet, hogy nem mondana, de egy életre megutálna! Csak gondolkozz el ezen haver.
-Faszságot csináltam Dean, nem kellett volna tegnap este beszélnem vele.
Annyira ködösen beszéltek, nem értettem belőle szinte semmit, de Ethan utolsó mondatát tisztán értettem. A könnyek égetni kezdték a szemem, de nem engedtem utat nekik. Nem lehet, hogy ennyi volt a szép pillanatokból.

-Lily, hát te? – hallottam meg a hangot a hátam mögött, amitől ijedtemben felugrottam.
-Aaron, megijesztettél. – kaptam a szívemhez.
-Bocsi csak meglepett, hogy itt állsz. – magyarázkodott.
-Csak a fiúkat kerestem. – mutattam a terasz felé.
Láttam az ajtón keresztül, hogy Ethan felénk kapja a tekintetét, szóval észrevett.
-Kint vannak már egy jó ideje. – mondta Aaron, majd tovább nyomkodta a telefonját.
Ethanre pillantottam, aki aggódó tekintettel nézett Deanre.
Ahelyett, hogy kimentem volna és úgy tettem volna, mint ha mit sem hallottam volna, inkább hátat fordítottam és bementem a szobámba.

Nem tudom, hogy miről beszéltek, de az igazat megvallva nem is érdekelt.
Csak egy mondat játszódott le újra és újra a fejembe. Ethan megbánta, hogy tegnap este beszélt velem. Hogy az ő szavaival éljek "faszságot" csinált.
Nem tudom, hogy mit érzek.
Fáj de valamiért már nem úgy érzem ahogyan kellene.
Talán már túl sokat csalódtam benne, vagy tudtam, hogy nem lehet minden olyan szép és jó, mint gondoltam.
Elővettem inkább a tanulnivalóm, hogy eltereljem a gondolataim, de persze nagyon nem úgy sült el, ahogyan akartam.
Kicsit sem tudtam koncentrálni az előttem lévő dolgokra. Csak meredtem bámultam magam elé, hiába tudtam, hogy az irodalom esszére kellett volna koncentrálnom, egyszerűen nem ment.
Hogy lehettem megint ennyire hülye, hogy hittem Ethannek?!
Sosem fog megváltozni, mert nem is akar.
És mi történt velük kilencedikben, amit annyira elleneznék?
Mi a fenét titkol ennyire?