annál több.

Tizenegyedik fejezet

Amikor oda értünk, már javába folyt a buli.
Sörös poharak mindenhol az első udvaron és részeg egyetemisták.
Lolanak írtam, hogy a bejáratnál várjon meg, de mivel késtünk Dean kis kerülője miatt nem valószínű, hogy ott megtalálom.
-Mondtam, hogy arra nem gyorsabb. – bosszankodott Aaron.
-Haver, honnan tudhattam volna, hogy most ott épp útjavítás van. – védekezett Dean.
Én csak egy jót nevettem rajtuk.
A fiúk előre mentek szinte veszekedve, amikor a tornácra érve megéreztem Ethan szorítását a kezemen.
-Kérlek figyelj magadra. – nézett le rám.
-Mint mindig. – mosolyodtam el gúnyosan.
-Lily, kérlek.
-Igen?
Olyan, mint aki hirtelen meggondolta magát és nem azt mondja, amit eredetileg akart, ami kicsit dühítő, de túltettem magam rajta.
-Legyél szem előtt. – szinte parancsolta.
-Igen is apuci.
-Nagyon ki akarsz ma készíteni ugye, Kicsi lány? – hajolt olyan közel hozzám, hogy a szánk szinte összeért a tekintetében vágy csillant.
-Csak egy kicsit. – mosolyogtam incselkedve.
Magam sem tudom mit miért csináltam, de az biztos volt, hogy imádom Ethan agyát húzni.
-Lily. – hallottam meg a barátnőm hangját. – Mi folyik itt? – kérdezte, ahogy mi egyből szétrebbentünk.
-Semmi. – legyintettem. – Menjünk, szedjünk fel egy két pasit és igyuk le magunkat. – mondtam mosolyogva.
Lola karjába karoltam, majd elindultunk a tömegbe, de még egy utolsó pillantást vetettem Ethanre aki szinte megölt a szemével, de nekem mindent megért ezért széles mosollyal dobtam még neki egy levegő puszit, majd elnyelt minket a tömeg.

Ahogy bepréseltük magunkat a konyhába azonnal töltöttük sorra a feleseket.
-Ugye nem az volt ott kint, amire gondolok Lilo? – kérdezte a barátnőm, miközben én épp lehúztam az egyik felest.
Beleharaptam egy citromba, ami azonnal összehúzta a szemem és a szám is, majd pár másodperc múlva érkezett a válaszom.
-Mi? – tetettem a hülyét. – Nem dehogy is, semmi nem volt csak játszadoztam kicsit. – mosolyogtam.
-És semmi rossz nem fog kisülni belőle? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Lola.
-Jaj, Lols. Imádlak, hogy aggódsz értem, de ne tedd. Tudok magamra vigyázni.
-Másfél hónappal ezelőtt a padlóról kapartalak fel miatta.
-Másfél hónappal ezelőtt naiv voltam.
-Akkor most ne legyél.
-Nem leszek, becs' szó. – tartottam fel a kisujjam, amibe azonnal bele is akasztotta az övét.
-Bulizni jöttünk nem? – kérdezem túlkiabálva a tömeget.
-Még szép bébi! – ordította Lola.

Egy óra múlva már nagyon nem voltam beszámítható állapotomban, de azért sosem ittam annyit, hogy ne tudjak magamról. Mindig tudtam, hogy csak jó érzésig lehet innom, ami most el is jött. Innentől egy feles sem ment le a torkomon, szimplán csak jól éreztem magam az addig elfogyasztott ital mennyiségtől.
Felszabadultan táncoltunk a nagy tömegben Lolaval, amikor egy meleg kéz érintését éreztem meg a derekamon.
Össze rezzenve Lolara pillantottam, aki nagy mosollyal az arcán kacsintott egyet, majd levadászott magának egy magas, szőke srácot, akit azt hiszem Lucasnak hívnak, de lehet Luke, nem vagyok benne biztos, de az tuti, hogy L betűs.
Ringattam tovább a csípőm a zene ritmusára, mire megéreztem a kézhez tartozó testet, ami jóval nagyobb volt, mint az enyém.
Az izmos kezek a csípőmnél fogva megfordítottak, így már szemben álltam a táncpartneremmel, aki nem volt más, mint maga a házigazda Toby.
-Szia. – köszönt nagy mosollyal az arcán. – Remélem nem baj, hogy ilyen pofátlanul kértelek fel táncolni. – hajolt a fülemhez, hogy csak mi halljuk
-Nem, dehogy. – ráztam a fejem, amitől kicsit el is vesztettem az egyensúlyom. – Ne haragudj. – szabadkoztam, miközben segített megtartani az egyensúlyom.
-Ugyan, semmi baj. – mosolygott. – Láttam, hogy elég sok felest legurítottatok már a barátnőddel. – mondta szinte nevetve.
-Hát, ami azt illet bulizni jöttünk, nem? – kérdeztem nevetve. – De, amúgy igen, lehet kicsit túl sokat is. – ismertem be. – De mi vagy te? Egy kukkoló perverz? – kérdeztem összeszűkült szemekkel, de Toby tudta, hogy csak viccelek.
-Mindig tudom, hogy ki bulizik nálam, és ami azt illeti téged már akkor megfigyeltek, amikor a tornácon szóváltásba kerültél az egyik csapattársammal.
-Kivel? – kérdeztem, mert nem tudtam, hogy kiről beszélhet.
-Ethan Jacobs. – mondta, mire leesett a kis tornácos jelenetünk. – Zaklat téged? – kérdezte.
-Áh nem dehogy is. – legyintettem. – Ismerem őt, sajnos nagyon is jól.
-Kavartatok?
-Ami azt illeti a mostoha huga vagyok. – vallottam be, mire Toby szeme kikerekedett.
-Basszus, nem tudtam, hogy te vagy az. – vakarta meg a fejét.
-Miért? – léptem egyet hátra.
-Beszélgessünk egy csendesebb helyen, mit szólsz? – kérdezte közben a kezét nyújtotta, mire én bólintottam és felvezetett az emeletre.

A szobájában kötöttünk ki, azon belül is a teraszon ücsörögtem és közben a lábamat lógattam le a korlátok között, míg Toby hozott egy üveg vizet.
-Köszi, de nem kellett volna. – mondtam, ahogy elvettem tőle az üveg vizet.
-Ne menjünk inkább be? Elég hűvös van idekint. – ajánlotta fel.
-Nem, idekint most jó. A friss levegőn. – mondtam, mire nyújtott nekem egy pokrócot, hogy ha már a földön ülök akkor legalább azon üljek. – Mit mondott neked Ethan? – kérdeztem.
-Figyelj, ne hidd azt, hogy ki akar beszélni vagy bármi. Egyszerűen csak én vagyok a kapitány és a srácok gyakran fordulnak hozzám a problémáikkal. Ethan pont a padlón volt, edzéseken sem úgy teljesített, ahogy kellett volna, így muszáj volt vele beszélnem, akkor mesélt rólad.
-A lényegre térnél kérlek? – kérleltem. Fáradt voltam és a sok alkohol mennyiségtől szédültem is és éreztem a feltörekvő epét, de mély levegőt vettem és ittam pár korty vizet, amitől jobban lettem.
-Ethannek nagyon fontos vagy. – jelentette ki. – Tudom, hogy mostoha testvérek vagytok, de azt is tudom, hogy nem vagytok közömbösek egymás számára, amit én egyáltalán nem ítélek el, ne aggódj, hiszen semmi rokoni szál nincs kettőtök között és a szerelem útjai kifürkészhetetlenek. Ha igazán összetartoztok, akkor a sors úgy is úgy fogja hozni, hogy együtt legyetek.
-Ennek a sorhoz semmi köze, hiszen ő döntött úgy, hogy gyáva lesz és hátra lép. – horkanttam fel.
A fejemet a korlátnak döntöttem és néztem a lent zajló életet, közben pedig hallgattam Tobyt.
-Hidd el nekem, hogy nagyon is van köze a sorsnak, hiszen, úgy akarta, úgy intézte a dolgokat, hogy ebben az életben találkozzatok. Idegenek voltatok egymásnak, egy másik várasból és még is idővel szépen megkedveltétek egymást, majd egyre több és több.
-Ezeket ő is mondta, vagy csak te gondolod így? – kérdeztem mire elmosolyodott.
-Ezek az én gondolataim, annyit mondhatok csak, hogy fontos vagy neki. – mondta mire a számat nyitottam volna, de még folytatta. – És igen, tudja, hogy elbaszta és ezt én is tudom. De nem hallgattad meg a történteket csak alkottál egy képet, ami igazság szerint nem is valós.
-Te tudod mi a valós kép, igaz? – kérdeztem meg kicsit félve.
-Ott voltam. Mindent tudok.
-Elmesélnéd? – kérdeztem.
Kíváncsivá tett. Igaz Dean és Aaron is győzködtek, hogy hallgassam meg, sőt még Mia is mondta, hogy adhatnék neki egy esélyt, de hajthatatlan voltam. Most sem vagyok biztos a dolgomban, lehet csak az alkohol hatása miatt akarom tudni, de azt érzem tudnom kell.
-Nem tőlem kéne ezt kérned, ezt te is tudod. – mondta és tudtam, hogy igaza van, mire bólintottam egy picit. – Beszélj vele. Meg tudod, hogy mi történt, mit érez.
-Nem fogja elmondani, hogy mit érez, hiszen mindig elzárkózik elölem.
-Eljön az a pillanat amikor nem fog, lehet magától eljön, de van, hogy kell egy kis ösztönzés is neki. – mondta kacsintva.
-Hogy teremthetném elő azt a pillanatot? – kérdeztem, mert tényleg nem tudtam rá a választ.
-Mondjuk, ha részeg akkor tuti megnyílik. – mondta nevetve.
-Ma tuti nem iszik, mert apuci rám figyel. – mondtam lebiggyesztett ajkakkal.
-Akkor mondjuk tett féltékennyé. – mondta egyszerűen.
-Féltékennyé? – kérdeztem vissza felhúzott szemöldökkel. – Ő egyáltalán tud féltékeny lenni?
-Azt te nem is tudod mennyire. – mondta nevetve. – Mondjuk Max, Martin, Malvin? Nem is tudom na mindegy a korcsolya partnered iránti féltékenysége határtalan. – mondta szinte kacagva.
-Segítenél nekem ebbe a dologba? – tettem fel a nagy kérdést.
-Ne haragudj cicám, de nekem a csapattársam női szent és sérthetetlenek, így hátra kell lépnem. – mondta a két kezét felemelve, védekezően. – Viszont lent nagyon sok srác van, aki segítene neked. Amint beléptél ide, mindenkinek csak rád csorog a nyála. – mutatott körbe az udvaron is, akik lent voltak fel-fel bámultak. – Viszont most megyek kézben tartom a lenti káoszt, te pedig csatlakozz, amit késznek érzed magad. – mondta, mire bólintottam.

Kellett pár perc míg összeszedem magam, mint testileg és lelkileg egyaránt. Na meg persze a gondolataimat is.
Ethan hajlana az őszinteség felé, de kell neki egy löket, hát akkor én most meg fogom neki adni azt a löketet.
Lehet, hogy nem kéne és jobb lenne, ha így maradna a kapcsolatunk, de valami oknál fogva tudni akarom az igazságot