annál több.

Huszonhatodik fejezet

Másnap mind a ketten haza mehettünk, vagy is inkább mind a hárman.
Ethan, én és természetesen a picúr.
Útra készen voltunk már amikor Mia és Reed jöttek be.
-Minden oké? Kész vagytok? - kérdezte Reed, mire bólintottunk.
-Apa? - fordultam Mia felé.
A nővérem lesütötte a szemét és ingatta a fejét.
Nem jött el.
Nem jött értünk.
-Tegnap este óta ki sem jött a dolgozó szobából, és be sem mehettünk. - mesélte Reed.
-Ezt nagyon elbasztam, ugye? - sütöttem le a szemem.
-Nem azt mondom, hogy nem hibáztál Lily. - lépett mellém a nővérem. - Viszont a hibáinkból tanulunk. A baba a pocakodban nem kérte az életet, de te még is vállaltad a következményeket, és talán a legjobb döntést hoztad meg, amit életed során meghozhattál. Felnőttes döntést hoztál, hugi.
-Apa meg fog nyugodni, egyszerűen fel kell dolgoznia, hogy már mindannyian felnőttünk. - mondta Reed.
-Ez nem azt jelenti, hogy nem haragszom. - nézett rám Mia. - Mert hidd el nagyon is haragszom, hogy nem mondtad el! És veszett sok kérdésem van. De mindez rá ér majd akkor, ha te is az unokahugom rendben lesztek.
-Köszönöm Mia! - mondtam és könnyek közt megöleltem.
-De azért Ethannel lenne miről elbeszélgetnünk a biztonságos szexről. Szerencséd, hogy Lily szeret különben neked annyi lenne. - nézett összeszűkült szemekkel Mia.
-Ahogy mondod, szerencsés vagyok, hogy egy olyan nő szeret mint a hugod. - mondta és magához húzott.
-Menjünk haza. Mindent el fogok mesélni és minden kérdésedre választ kapsz, ígérem. - mondtam a nővéremnek, mire bólintott.

Nem sokkal később Reed leparkolt a ház előtt.
A szívem majd kiugrott a helyéről annyira izgultam.
Vettem egy mély levegőt, majd remegve kifújtam.
-Minden rendben lesz. - mondta Ethan miközben megfogta a kezem.
Bólintottam, majd kiszálltam a kocsiból.
-Majd én intézem a csomagokat. - mondta Reed és intett a ház felé, hogy menjünk be nyugodtan.
Most volt az első alkalom, hogy félelemmel léptem be a házba.
Remegtek a lábaim, kavargott a gyomrom.
Mellettem állt a nővérem és életem szerelme is, viszont valamiért nem adott megnyugvást.
Azt akartam, hogy Daniel is támogasson. Fontos részét alkotta az életemnek.

Reed felvitte a csomagokat Ethannel, majd Mia is követte őket.
Egyedül álltam a lépcsőnél, mikor kinyílt a dolgozó szoba ajtaja és kilépett rajta Daniel.
Haragos tekintettel nézett rám, amitől még jobban összeszorult a gyomrom.
-Beszélhetnénk? - kérdeztem félve.
-Be kell mennem a céghez, nem érek rá. - mondta ridegen.
-Kérlek, csak egy perc. - kérleltem.
-Meg mondtam! Nem érek rá! - förmedt rám, mire összerezzentem.
-Apa! - kiáltott rá Ethan a lépcsőről. - Haragszol ránk, jogosan! De azonban arra nincs jogod, hogy így beszélj vele! - Ethan is dühös volt. - Nem szabad stresszelnie, különben ő és a kislányunk is megsínyli.
-Kislányotok? - kérdezte meglepve.
Félve bólintottam.
-Lány lesz.
Csendben álltunk.
Daniel arcáról több érzelem is tükröződött, nehéz volt olvasni róla.
-Ne... Nekem mennem kell a céghez. - mondta végül, tisztán hallani lehetett a hangja remegését, majd választ nem várva ki is sietett a házból.
Nagy sóhaj hagyta el a szám.
Ethan erős kezei a vállamhoz értek.
-Ne aggódj, csak idő kell neki. - mondta a fülembe suttogva.
-Csak legyen igazad. - mondtam, majd megöleltem.

Csengetésre ébredtem.
Miután Daniel elment úgy döntöttem lefekszem kicsit, hamar el is nyomott a mély álom.
Most viszont valaki ráfeküdt a csengőre és folyamatosan nyomja és nyomja.
Senki nem nyitott ajtót, így én vánszorogtam le az emeletről.
A szememet dörzsölve nyitottam ajtót.

-Max? - kérdeztem meglepetten.
-Lily! Na végre! - ölelt magához.
-Minden oké? - kérdeztem, majd zavartan viszonoztam az ölelését.
-Napok óta nem veszed fel a telefont, se nekem se Lolanak! Kurvára aggódtunk. Egyből hozzád jöttünk ahogy leszállt a gépünk.
-Jöttetek? - kérdeztem.
-Szia csajszi! - kiabálta Lola.
-Mi folyik itt? - teljesen összevoltam zavarodva.
-Az, hogy napok óta nem válaszolsz. Se a hívásainkra, sem az üzeneteinkre. Mi a fene folyik itt? - kérdezte Lola.
-Gyertek be. - mondtam és kitártam az ajtót. -Max vidd Lolat a szobámba, jövök már is. -mondtam mire Max az emeletre húzta Lolat.