annál több.

Tizenötödik fejezet

Maxxel már túlvagyunk a bemelegítésen, és most jön a próba kör.
Éppen, hogy időben a pályához értem, hogy feliratkozhassunk a jelenlétire, de a lényeg, hogy ide értem és itt vagyok, meg csináljuk.
Kapkodva elkészültem otthon, bedobáltam mindent az edző táskámba, válfára akasztott verseny ruhám ruhászsákba tettem, majd hívtam egy Ubert majd szóltam a fiúknak, hogy elmentem, persze jött a kérdés, hogy hova rohanok, de a választ nem kapták meg. Nem szóltam nekik a versenyről, nem akartam, hogy tudjanak bármitől is, ami velem kapcsolatos.

Max és Mr. Logan mindig tartják bennem a lelket, ösztönöznek, hogy szedjem össze magam, és igazuk is van. Csak a korcsolya van nekem semmi más.
-Mehet a próba kör? - kérdezte Max.
-Még szép. - mosolyogtam rá.
Négy és fél perces a táncunk.
Négy és fél percre kéne koncentrálnom, de nem ment.
Ha nem esem el akkor elvétem a lépést, vagy rosszul csinálom, kijövök az ütemből.
-Muszáj összeszedned magad, különben így esélyünk sincs. - cseszett le Max.
-Tudom... Sajnálom.
-Lily mi a baj? - lépett oda Mr. Logan.
-Nem is tudom, egyszerűen nehéz összpontosítani.
-De van valami oka. Nézd, amikor hozzám kerültetek, mindent megmutattok, amit tudtok. Eszméletlen boldog voltam, mert az újoncok nem tudják meg a négyfordulatos Lutz-ot de te megtudtad csinálni. Mi történt veled?
-Sok minden ami azt illeti. - nevettem el magam, de egy kicsit sem volt őszinte.
-Nem csak az edzőtök vagyok, hanem a barátotok is. Nekem bármit elmondhattok, ugye tudod?
-Persze, csak... - kerestem a megfelelő szavakat de nagyon nehezen találtam. - Csak ezt nem olyan egyszerű, túl bonyolult.
-Semmi sem bonyolult csak mi tesszük azzá. Ha készen állsz tudod hol találsz, ha beszélgetni támad kedved. - mosolyodott el, majd otthagyott minket Maxxel az öltözőben.
-Összeszedem magam, ígérem. - fordultam Max felé.
-Örülnék neki, mert te is tudod, hogy ez az első lépés az olimpiához, és ha bajnokok akarunk lenni, akkor muszáj összeszedned magad! - mondta ingerülten, esélyt sem adott, hogy válaszoljak. Kiviharzott az öltözőből és magamra hagyott.

Egyedül voltam, minden gondom csak magamnak köszönhettem.
Nem lett volna szabad utat engednek Ethannek. Túl közel került a szívemhez és most nem tudom, hogyan távolítsam el onnan.
Akárhogyan is próbálkozom nem nyílik meg nekem, elzárkózik, elmenekül előlem és nem tudom, hogy hogyan járhatnék előtte két lépéssel, hogy ne legyen esélye elfutni előlem.
Ha őszinte lenne, ha megnyílna akár egy kicsit is, ha a változás apró szellőjét is látnám akkor tudnám, hogy van remény számunkra, de így félek, hogy nem lesz olyan, hogy mi. Csak olyan lenne, hogy ő és én. Ez pedig aggodalommal tölt el.

Ki kellett szakadnom a gondolataimból legalább addig míg el nem kezdődik a verseny.
Magamhoz vettem a telefonomat és kikerestem a nővérem telefonszámát.
A második csöngésre fel is vette.
-Lily, minden rendben? - szólt bele a telefonba aggódva.
-Persze, csak gondoltam felhívom a nővéremet és beszélek vele pár szót. - nevettem idegesen.
-Izgulsz a verseny miatt? - kérdezte.
-Kicsit. Mostanság nem megy olyan jól a korcsolya mint eddig. - vallottam be.
-Mi miatt?
-Inkább ki miatt. - sóhajtottam.
-Ethan? - kérdezte, de tudta a választ.
-Mesélj inkább mi újság otthon? - tereltem el a témát.
-Minden okés, szuper minden. Miért mit hallottál? - Mia hangja ideges volt, magam sem tudom miért de furcsán viselkedett.
-Semmit csak gondoltam rákérdezek, de Mia minden rendben? Olyan furcsa vagy.
-Persze minden a legnagyobb rendben csak kost épp nem nagyon érek rá, de persze rád mindig rá érek csak szűkös az idő most. - éppen kérdezni akartam, hogy mi dolga van, de ekkor a háttérből meghallottam egy idegen hangot.
-Amelia Watt legyen kedves befáradni Dr. Holl már várja. - mondta egy női hang.
-Mia te orvosnál vagy? - kérdeztem aggódva. - Baj van?
-Semmi nincs hugi, esküszöm. Mindent elmagyarázok majd, de most mennem kell. Nagyon szeretlek és ügyes légy! Puszi szia! - meg sem várta, hogy elköszönjek, hamar bontotta a vonalat. 
Aggódtam, hogy mi lehet Miaval.
Nem volt elég gondom Ethannel, de már Mia is aggasztott.
Azonnal írtam egy sms-t Ethannek hátha ő tud valamit.
-Mia korházban van. Tudsz valamit? Nekem  semmit sem mondott csak, hogy minden oké. - írtam neki, amire azonnal jött is a válasz.
-Nem tudok semmit, de utána járok. Bár ha azt mondja, hogy minden oké akkor biztosan. - válaszolta.
-Nem tudhatod Ethan!
-De igen Lily tudhatom. Koncentrálj inkább a versenyedre. - meglepődtem, mert egy szóval sem mondtam nekik a versenyt.
-Honnan tudod?
-Megvannak a forrásaim😉
És ezzel le is zártam az Ethannel való beszélgetést.
Ki kellett kapcsolnom az agyam ez pedig csak úgy ment, ha nem gondoltam se rá, se Miara.
A versenyre kellett száz százalékban koncentrálnom.