annál több.

Harmadik fejezet

Ethan még levezetett hat órát miután nagy könyörögve átadta a kormányt.
-Ne legyél ilyen morci. – mondtam neki, miközben bekapcsoltam a biztonsági övet a vezető ülésben. – Már tíz órát levezettél egyszeri megállással. Egy kicsit pihenj.
-Ismerem a határaimat, tudom mikor van szükségem pihenésre.
-Nem úgy tűnik, mint aki ismeri a határait. Gondolj csak a tavaly nyári incidensre.
-Az más volt. Húzós éven voltam túl, csak kieresztettem a gőzt. – magyarázkodott.
Tavaly nyáron Ethan olyan mértékben túlzásba vitte a bulizást, hogy öt napon keresztül, folyamatosan csak nyomta, így a végén már olyan kimerült volt, hogy amikor haza ért konkrétan összeesett a konyhapadlón, az alkoholszintje pedig természetes kiakasztotta volna egy szondát.
-Persze, kifogást én is találok mindig. – forgattam a szemem.
-Rohadtul ne forgasd rám a szemed. – mondta, majd megfeszült az állkapcsa.
-Te pedig rohadtul ne parancsolgass. – vágtam vissza, hallottam ahogyan Ethan mély levegőt vesz, majd így szól:
-Azt csinálok, amit akarok, te pedig hallgatni fogsz rám, mert jó kilány vagy. – végig szemkontaktust tartott, majd megnyalta az alsó ajkát.
Még szerencse, hogy ültem különben a remegő térdeim nem bírtak volna el.
A lábaimat összekellett szorítanom, hogy múljon a lüktető érzés. Köpni, nyelni nem tudtam, nem még, hogy választ adjak. Éreztem, hogy elönti a pír az arcomat, így inkább elkaptam a tekintetem és másra koncentráltam.
-I...Indulhatunk? – dadogtam.
-Ha nagyon muszáj. – mondta, és mit sem törődtem vele beindítottam a kocsit és útnak indultunk.

Utáltam ahogyan viselkedik.
Egyszer kedves, védelmező. De másszor egy rideg alak, mint aki minél távolabb akar kerülni tőlem. Na és a szexuális megszólalásai csak hab volt a tortán. Nem elég, hogy maga a pasi egy Isten volt, de még az elejtett mondatai és ahogyan végig nyalta az alsó ajkát még egy apácát is képes lenne rávenni, hogy ledobja a bugyiját.
Próbáltam minél jobban az útra koncentrálni, különben tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.
-Feszült lettél. – állapította meg Ethan, amitől kicsit sem lettem nyugodtabb, de egy mosolyt erőltettem az arcomra.
-Miből gondolod ezt? – kérdeztem a kamu mosolyommal.
-Ahogy az ujjaid elfehérednek, ahogy a kormányt szorongatod. Vagy ahogy a lábaidat minél jobban összeszorítod. Vagy éppenséggel ahogy az az édes szád harapdálod. – mondta rekedtes hangon a megfigyeléseit.
-Nem tudom miről beszélsz. Nem vagyok feszült. – úgy elvékonyodott a hangom, hogy még magam sem hittem el ezeket a dolgokat, amiket mondtam. És most egy olyan embert akartam meggyőzni az ellenkezőjéről, aki jobban ismer, mint én saját magamat.
-Csak nekem ne hazudj, ha már magadnak hazudsz, vagy ha még is akkor tanulj meg jobban hazudni. – húzta gonosz mosolyra a száját.
-Tudod te teljesen más vagy, mint voltál. – jelentettem ki teljes egyszerűséggel.
-Ezt még is mire érted? – ráncolta a szemöldökét.
-Amikor megismertelek egy kedves kisfiú voltál, most pedig egy rideg alak. – vallottam be azt, amit gondolok.
-És nem gondolod, hogy ennek valami oka lehet?
-És még is mi az oka? – válaszoltam kérdéssel a kérdésére.
-Azt te tudhatnád a legjobban Kicsi lány. – kérdő pillantást vetettem rá, mert nem tudtam, hogy ezzel mit is akar mondani, de nem folytatta.
-Várom az értelmes választ amúgy. Csak mert nagyon idegesítő tud ám ez lenni, hogy az út kilencen százalékában levegőnek nézel és a gondolataimba temetkezem.
-Mit vársz tőlem Lily mit mondjak? – emelte fentebb a hangját. – Azt, hogy vonzódom hozzád és ezért vagyok távolságtartó? Mert ezt a választ nem adhatom meg.
-Ja igen, mert gyáva vagy. – horkantam fel.
-Kibaszottul nem vagyok gyáva Lily, csak tudom, hogy te nem illessz hozzám.
-És miért is nem?
-Mert én nem az vagyok, akinek te gondolsz! – mondta szinte kiabálva.
Kicsit megtántorodtam és próbáltam minél jobban az útra figyelni, nehogy valami baj történjen.
-Ugyan már Ethan. – haragudtam rá, de muszáj volt megtudnom, hogy mitől fél. – Nagyon is tisztába vagyok vele, hogy ki is vagy te, hiszen együtt nőtünk fel.
-Hát nem érted? Éppen ez a baj. Apa, Will és Reed, a nővéred nem ezt várja tőlünk.
-Szóval innen fúj a szél? – háborodtam fel. – Neked ez a bajod, hogy ki mit vár tőlünk? Mert engem kurvára nem érdekel, hogy ki mit akar. Az a fontos, hogy mi mit akarunk. És nagyon is tisztába vagyok vele, hogy Mia azt szeretné, hogy én boldog legyek.
-De velem nem lehetsz boldog. – mondta.
-De miért?! – kérdeztem kiabálva.
Ethan mint akit kicseréltek rendes hangnemre váltott.
-Hagyjuk ezt inkább Lily. – mondta, majd, mint aki tényleg lezárta a beszélgetést elfordította a fejét és bámult kifele az ablakon.