annál több.

Tizennyolcadik fejezet

Hétfőn Mr. Logannel megbeszéltük a továbbiakat.
Az országos versenyre van nyolc hónapunk felkészülni, mert a megyei januárban lesz, így, a továbbjutóknak lesz öt-öt és fél hónapjuk a felkészülésre.
Megbeszéltük, hogy minél több formátumot megfogunk tanulni, hogy eldöntsük, hogy melyik a legjobb.
Kihasználjuk azt az időt és gyakorlunk és gyakorlunk.

Szó szerint rohantak a napok.
Halloween óta sokminden megváltozott.
A jegyeim határozottan javultak, a táncpróbákon bele adtam száztíz százalékot, ahogyan korcsolyánál is.
Ethan egyre jobban megnyílt előttem.
Nem sokat találkoztunk, mert pont úgy volt időzítve a próbánk és neki az edzése, hogy kevés időt töltöttünk együtt, viszont minden percet kihasználtunk.
Sűrűn volt, hogy későn ért haza, én pedig már elaludtam, de mindig bejött adni egy jó éjt puszit.
Amióta mindent tisztáztunk, sokkal jobb lett köztünk minden. Még mindig voltak kétségeim, de próbáltam minél jobban bizakodni.
Megbeszéltük, hogy egyenlőre hátra lépünk kettőt és nem haladunk olyan gyorsan, mint ahogy eddig hirtelen belevágtunk.
Illetve azt is tisztáztuk, hogy egyenlőre nem mondjuk el senkinek se a kettőnk dolgát, amíg otthon el nem árultuk senkinek sem. Meg persze amíg mi ketten rá nem ébredünk.
De szerintem Dean sejtette a dolgot, de sosem kérdezett rá, mi pedig nem kötöttük az orrára.
Egyszóval így teltek a mindennapok.

November huszadika van, péntek.
Ma indulunk haza Ethannel, hogy hazaérjünk hálaadásra.
Mindenkinek meglepetést szeretnék szerezni azzal, hogy megjelenünk.
Éppen az utolsó órámra vonszolom be magam, amikor szembe találkoztam Ethannel.
-Szia. - köszöntem mosolyogva.
-Szépségem! - mosolygott, majd gyors puszit nyomott az arcomra. - Készen állsz? - kérdezte.
-Mire? Az útra vagy az emelt irodalomra?
-Természetesen az útra. - mondta mosolyogva.
-Persze. De ezt az emelt irodalmat nem lógjuk el?
-Nem lenne okos ötlet. - ellenkezett. - Ez az egyetlen közös óránk szépségem. Ráadásul az utolsó, bírd ki a kedvemért. - mondta, majd megfogta a kezem.
-Jó, legalább nem hosszú és még a tanár is jó fej. - mosolyodtam el.
-Mi a helyzet srácok? - lépett oda Dean, mi pedig azonnal szétröppentünk.
-Semmi. - vágtuk rá teljesen egyszerre.
-Ahhhaaaaaa. Ti ketten - mutatott rám és Ethanre. - nagyon furcsák vagytok nekem. - nézett összeszűkült szemekkel.
Tudtam, hogy Dean sejt valamit, de nem akartuk, hogy kiderüljön a dolog kettőnk között.
Nehéz volt előtte és Aaron előtt titkolni, mivel folyamatosan Ethannel vannak plusz még együtt is lakunk, így akár egy lopott pillantás is mindent elárulhatott, ezért kellett nagyon óvatosnak lennünk. Bár biztos voltam benne, hogy ők tudják. Valamiért nem zavart a dolog.
-Menjünk, le ne késsük ezt a jó kis irodalmat. - mondtam, majd azonnal be is mentem a terembe.

Leültem a szokásos helyemre, második sor az ablak felől és az ablak mellé.
Mögém Ethan ült Deannel, mellém pedig szokásosan Lola.
Ez volt az egyetlen közös óránk, mivel itt elsőévesektől végzősökig mindenki egyaránt jelentkezhetett rá.
Lola szokásosan mesélt a pasis dolgairól és hogy most éppen kivel kavar.
Mindig más volt szóban, így már követni sem nagyon tudtam.
-Szép napot kedveskéim! - szólalt meg a kedvesen csengő hang az ajtóban.
Ms. Ravel, amolyan legjobb barátnak is mondható lett volna, hiszen mindenkivel közvetlen volt és megkérte, hogy tegezzük.
Mindenki szereti nem csak magát a tanárt, hanem az órát is, hiszen az anyag jól van leadva, így mindenki élvezi.
-Kezdjünk is hozzá! - kezdett bele Ms. Ravel. - Jane Austin remekműve, nem más mint a büszkeség és balítélet. Ki olvasta már? - kérdezte, mire a teremben a diákok nagy része feltartotta a kezét, köztük én is. -Remek úgy látom elég sokan, ennek nagyon örülök. Meséljetek nekem, mit gondoltatok első olvasásra? Mr. Jacobs? - szólította meg Ethant.
-Büszkeség és balítélet. Hát én úgy gondolom, Elizabeth Benett leállhatna. - kezdett bele, amitől én ideges lettem. - Túl durván bánt Darcyval. Az a fickó közel sem érdemelt ennyit. - hogy mi van?!
-Akkor szerinted, Elizabeth nem volt szerelmes Darcyba? - kérdezte Ms. Ravel.
-A szerelem egy tranzakció. Csak kiválasztjuk a megfelelő tulajdonságokat és bum, bekapcsolod és kikapcsolod. - felemeltem a kezem, mert ezt már nem bírtam szó nélkül hagyni.
-Igen Lily? - szólított meg a tanár.
-Szerintem ez volt a legforradalmibb feminista regény amit olvastam. Hiszen egy nőnek abban a korban, volt ereje visszautasítani Darcyt, mert nem úgy bánt vele, ahogy kellett volna.
-Ez hülyeség. - hallottam meg Ethan hangját, amire hátra pillantottam.
Ethan mosolygott az én tekintetem meg villámokat szórt.
-Pontosan Darcy stílusa jött be Elizabethnek. - mondta nekem Ethan.
-Darcy stílusa sértő és megalázó volt és összerakhatta volna a két kezét, amiért egy olyan nőt kaphatott volna, mint Elizabeth.
-Csak azért, kérte meg a kezét, mert Elizabeth rávetette magát.
-Rávetette magát? - kérdeztem felháborodva. - Darcy folyamatosan ostromolta őt.
-Elizabeth elégedetlen volt az életével és folyamatosan kereste az izgalmat.
-Az Darcy képzelte csak, hogy Elizabeth bármit érzett iránta.
-Na ezt már szeretem! - törte meg a szó csatát Ms. Ravel. - Ilyen egy jó regény. Ilyen vitákat tud kiváltani, ilyen érzésekkel bír.
Mérges pillantást vetettem Ethanre, de ő csak mosolygott, majd inkább előre fordultam és a tananyagra koncentráltam, ami persze nem ment, ekkor megrezzent a telefonom.
-Szóval csak beképzelem, hogy érzel valamit irántam? - jött Ethantől az sms.
Hátrafordultam és mosolyogva kacsintott egyet.
-Szóval a szerelem csak egy tranzakció és ki be kapcsolgatod? - válaszoltam neki.
-Kivel írogatsz? - bökött oldalba Lola.
-Senkivel. - zártam le azonnal a telefonom.
-Áh szóval már titkolózunk?
-Nem, csak tudod... - kerestem a kifogásokat, de semmi nem jött. - Csak még magam sem tudom, hogy mi van.
-Értem, de ki ő? - kérdezte újra.
-Elfogom mondani, de nem most.
-Ugye nem az akire gondolok? - bökött Ethan felé.
Tudtam, ha Lola megtudja, hogy ismét esélyt adtam neki akkor jön a hegyi beszéd és még nem akartam hallgatni a mondanivalóját, így annak elkerülése érdekében hazudtam.
-Nem. - vágtam rá. - Elmondom csak adj egy kis időt.
-Jó, már megijedtem, mert ha mégegyszer esélyt adsz annak a baromnak én esküszöm megfolytalak. Ráadásul ez a furcsa szóváltás köztetek az imént, plusz Dean is mondta, hogy különösen viselkedtek.
-Dean? Miért beszélsz te Deannel? - ráncoltam a szemöldököm.
-Csak váltottunk pár szót. - Lola viselkedése furcsa lett és kerülte a tekintetem. - Le ne maradjunk a tananyagról, jegyzeteljünk inkább. - zárta le a témát és már pötyögött is a laptopján.