Megalkuvó vonzalom

5

Sziasztok! Elnézéseteket kérem a korábbi és az esetleges csúszásokért, próbálom összehozni időben a részeket, de mostanság picit nehezebb. Sorry

"- Én elmegyek a mosdóba. - nézett Haku egy pillanatra az irányába- Te hogy állsz ezzel a kérdéssel?

- Kösz, meg vagyok, menj egyedül. - válaszoltam még mindig az arcok után kutatva. Nem volt időm figyelni rá, ő pedig ismét kiharcolta a figyelmem.

Váratlanul felém lépett, s az állkapcsomnál fogva a szemeit az enyémnek szegezte. Megmozdulni se tudtam a közvetlen közelségétől. - Jó, ülj le egy látható helyen. Ne tűnj el! - tette számra az ujját - Légyszíves! És kizárólag olyan sört igyál amit előtted bontanak ki!

- Menj már az istenért! Ne nézz hülyének. - toltam el a kezét és az orrához ért az enyém mikor felszámoltam pár centi távolságot köztünk. A lehető legközelebb hajoltam hozzá, mutatva, hogy nem félek tőle se."

Haku szemszöge

Legalább ezt tudja, bár vicces, hogy velem szemben egyáltalán nem óvatos. Ismeri milyen életet élek, erre itt van és felkínálja az ajkait. Senki sem tökéletes. Mondjuk ebben a helyzetben nagyon is csábító. Hosszú lesz ez az este, érzem a zsigereimben.

- Ne ess túlzásokba szépségem, mert megbánod. – Húzódtam el tőle megfeszült izmokkal, melyek ellenkezőleg vontak volna hozzá. Nem fenyegetni akartam, hanem figyelmeztetni, hogy vigyázzon velem. – Komolyan beszéltem. - Fordultam el szusszantva, s lassan eltűntem a mosdó ajtaja mögött. Még egy ilyen és nem fogom vissza magam.

Mindig azt hallom Karintól, hogy nem vagyok túl „pasibarát" bármit is jelentsen ez. Pedig pont, hogy oda vagyok értük. Bennek őrjítően tiszta tekintete van, szép arca és kívánatos szája. Mármint, ne már! Ki ne lenne büszke egy ilyen trófeára. Ezek azok az alap pillérek melyekre szükségem van egy kiváló éjszakához. Imádnám ahogy a nevemet nyüszögné.

Kellemetlen, hogy ellene van a dolgoknak. Így is, hogy biztos vagyok benne, hogy Natsume visszautasította. Hallottam amennyit kellett. Látom rajta, hogy nincs jól. Azt hiszem inkább erre kéne koncentrálnom, nem a testi vágyaimra. A munkáról nem beszélve.

A kezemet dörzsölve kerestem kijövet a mosdóból, hova ülhetett, és amikor megláttam alig hittem a szemeimnek. Két férfi máris ott állt felette. Gyorsítottam a lépteimen, s átöleltem mellkasánál a kanapé mögül. – Minden rendben? – Hajoltam felé.

- Persze, a srácok csak érdeklődtek, de mondtam, hogy nem ismerek itt senkit rajtad kívül.

- Az én vendégeim. – Rendezte le Kanji a két kéretlen alakot ahogy csatlakozott hozzánk a semmiből. Sötét tekintete olyan furán járt rajtunk, azt vártam mikor nyársal fel velük.

Az lehetetlen, hogy féltékeny legyen. Ugye?

- Haku, nem gondoltam, hogy a pasidat is elhozod. – mosolygott Benre. Puhatolódzik..te jó ég!

- Én nem vagyok..- kezdte az okostojás, ám az arcom felé fordítottam a fejét, hogy átvegyem a szót. Teljesen belemerültem a szemeibe.

- Be szerettem volna neked mutatni, bár anno találkoztatok mielőtt összejöttünk. – Egyszerűbb a „szakítás", ha bevállalom a bunkó szerepét. Ő se gondolhatja komolyan, hogy pont rám fecsérelje az idejét. Egyszer elég volt belőle. És ami a legjobb, hogy beszervezett bűntársam hitetlen tekintettel csóválta meg a fejét, de nem fordult el vagy cáfolt meg. Csupán a szemem sarkából láttam, hogy Kaji is őt figyeli.