Megalkuvó vonzalom

13

Bocsánatot kérek azért amiért kimaradt az előző hét. Őszintén mondom, én is élvezem nézni ahogy olvassátok. :) Na meg én is vártam már sokat...

Köszönöm, hogy olvastok!

Haku szemszöge

Ben annyira nyugodt ahogy elemezgeti a képeket. Kifinomult mozdulatai mind dölyfösségről árulkodnak, főleg amikor néha- néha sandán rám néz. Még nem beszéltünk meg semmit, sokkal több mindent akartam mondani neki, csak éppen itt van köztünk az a bosszantó szenvedély. Már csupán az emlék, hogy milyen jó éjszakát töltöttünk együtt ostobává tesz, és őrülté, ha látom őt. Azt hiszem ki kell derítenem, hogy valóban el akarja-e hagyni a klánt. Rettenetesen megnehezítené a már így is bonyolult dolgainkat ha nem. Tisztában vagyok vele, hogy vigyázni kell velük. Nem húzhatjuk sokáig, hogy eljátszuk mintha minden rendben lenne. Apám Yamagucsiék ellen kutatott amikor meghalt. Régi lezáratlan ügy, és én emiatt a srác miatt mégis kockáztatok. Vicces. Toronak igaza volt. Ahogy megláttam Bent, már tudtam. Az érzelmek megannyi testi reakcióval árasztottak el, és az örömbe fojtott haragtól kezdve a szexuális vágyig volt ott minden. A legérdekesebb mindezek között pedig az volt, hogy a szívem óriásit dobbant, hogy egyben van. Kicsit spiccesen, mint vártam, de egyben.

- Van valakinek ésszerű terve hogyan tovább? – kérdezte Ben, miközben én a telefonommal voltam inkább elfoglalva.

- Már elküldtük a főnöknek a listát, hogy mire lesz szükségünk. Holnap reggel itt fog várni. – mondta Mágnes – De nekem van egy kis feladatom, úgyhogy délután indulunk. Ti ihattok még, ha akartok, én nem fogok. Amellett..Jó fej vagy haver, csak ne feledjük, hogy nem önszántadból vagy itt. A fél szemem rajtad tartom.

A fűszeres illatú srác megértő mosollyal bólintott.– Szerintem feküdjünk le. - Fura, de mára annyira az orromba ivódott Ben bőrének illata, hogy olykor az emlékezetem is vissza hozza. 

- Kis főnök, ti nálunk éjszakáztok? – Spuri kérdésére meglepetten pilláztam, hát még Ben, ugyanakkor Toro válaszolt is.

- Márhogy a viharba ne?

- Legyen így. – sóhajtott Mágnes - Ben velem alszol. Nincs annyi ágyunk, és könnyebb a közelemben tudni.

Kicsit felidegesített a bandita kijelentése, elkapott az a hűha érzés.. – Sajnálom, de velem kell aludnia. Lehetsz a mellettünk lévő ágyon. – Ez volt hirtelen a legjobb ötletem, hogy lenyomjam a féltékenységet.

- Bonyolult a kapcsolatuk. – legyintett Toro, Mágnesre nézve – Hagyd rájuk, ne foglalkozz vele. Inkább kártyázzunk egy utolsót lefekvés előtt.

Aznap este Bennel, Spurival és Toroval aludtam egy szobában. Mágnes úgy döntött jobban jár az ajtónk előtti kanapéval. Azonban engem komolyabban foglalkoztatott, hogy nem akadt több lehetőségem kettesben maradni életem legnagyobb bűnözőjével. Pedig igazán megbüntettem volna..

Idegesített, távolságtartóan viselkedett, ezért kínzott belül a kisördög, hogy piszkáljam, csakhogy mivel négyen voltunk ezt nem tehettem meg. Hoppon maradtam, és már az első együtt töltött éjszakánk során akadtak gondok. Például, hogy hogyan viselkedjek egy ágyban vele, amikor az illata körbeleng, én pedig ennyitől fel vagyok izgulva.

Eddig elütöttük valahogy a feszült perceket, de ez most más. Merőben más, és valamiért ez a csend túl nagy a takaró alatt.

Elhelyezkedtem az ágyközepén, őt viszont nem éreztem sehol hiába tapogatóztam. - Ben. – Suttogtam szükségtelenül mély hangon. Legalább adhatna jelet magáról.