Megalkuvó vonzalom

6

Ben szemszöge

- Maradj nyugton Haku! – suttogtam fennhangon az oldalamon szenvedőnek a suli könyvtárában. Mindössze két napja tett nekem ígéretet, hogy békén hagy..

- Unalmas vagy, nem szórakozol velem. – Azon az asztalon heverve nyűglődött ahova a legtöbben a könyveket tesszük.

- Nincs esetleg valami más dolgod? – sandítottam rá összeszorított fogakkal – Egyébként miért követsz, amikor megállapodtunk?

Habozva kinyitotta a száját, aztán becsukta. - Komolyan kérded? Az egyezségünk előtt még nem sejtettem, hogy ennyire..öm, nem tudom máshogy mondani, kielégítetlen vagy. – egyből lepisszegtem az idiótát, ám nem hajolt meg az akaratomnak, csupán lentebb vett a hangerején – Miért nem hagyod, hogy segítsek rajtad? Azt tehetnél velem amit csak szeretnél, helyes vagyok és tetszett a csókunk is. Mi akadálya?

Oké, rájött a problémámra, talán mégsem olyan hülye, de miért ver vele az isten? – Ha nem hagysz békén, nem lesz kész a házidogánk. Menj el, mindenkit zavarsz.

- De már legalább egy órája ezzel szöszölsz. Menjünk enni valamit. – Könyökölt fel.

Összeszorított ajkakkal hallgattam el. Azon elmélkedtem, hogy ignoráljam-e, de tartottam tőle, hogy akkor „bedurvul", én meg képes lennék az ablakon kidobni. - Sajnos nem csinálja meg helyettünk senki, ha ellógom a háttérmunkát. Mégegyszer mondom hagyj. Ne hátráltass! – Nagyon nehéz a felfogása! Az agya középpontjának a csillaga a szex, és akörül forog minden.

- Tényleg nem vagy éhes? Ide hozom! – húzta el az ujját a csuklómon – Hm?

- Ez egy könyvtár, nem kajálda. Meg ne próbáld!

- Akkor gyere! – rázta meg két kézzel a karom és esküdni mernék, hogy a szemei könyörögtek.

- Nem vagy már gyerek, hagyd abba! – szálltam be a viaskodásba önkéntelen, mivel le szerettem volna fogni, hogy ne rázogasson, de nem hagyta, hogy elkapjam a kezét.

- Ennyire utálnál velem enni? – ragadott meg ő először.

- Engedj! – mormogtam – És igen, a francba is! Majd otthon eszek, ne legyél értetlen!

- Jó, rendben, maradjunk. – dőlt el sóhajtva – Ah, hogy mondhatsz nekem ilyeneket azok után..

Azok után, hogy megmentett a totális káosztól, ami aggasztó magyarázkodásban teljesedett volna ki. Bár van egy tippem, hogy ő másra gondol. Szégyen, hogy néha elárul a testem.

Tegnap előtt este a legrosszabb ember talált oda a buliba. A húgom. Nos, ha hozzá adjuk Hakut, akkor az egyenlet végén ott lennék én, és a srác ha még adja alá a lovat, teljes kronólógiát tud felállítani rólam az este befejeztével. Senkinek sem lett volna jó. Ha ezek ketten találkoznak, mármint beszélgettek volna, ott kő kövön nem marad. Lara nem pletykás, de fogalma sincs kinek mit lehet elmondani, ezért mindenkinek elmond mindent. Szeretném, ha az egyetemen inkognitóba maradna honnan jöttem. Toro hasonlóképp. Eddig jól meg voltunk, és a bevált dolgokon nehéz változtatni. Sajnos ez áldozatokkal járt...

Sietve magamra kaptam a kabátom, már amennyire ez részegen lehetséges, majd elindultam a kijárat felé. Vártam, hogy a hideg levegő felfrissítse az arcom, hogy élénkítő lélegzethez jussak. A szabadság hűvös szele ellenben rosszabbul érintett mint vártam. Az ajtóban megtorpantam a testvérem láttán, aki Hosival diskurált. Leblokkoltam. A legegyszerűbbnek az tűnt, ha Haku nyakába bújok. Gondoltam, így talán csak egy ölelkező párt látnak az esti fények alatt. Kivilágítva a bejáratnál.. Elárulom nem vettek észre, viszont akadt egy kis problémám Haku fronton.