Megalkuvó vonzalom

8 (+18)

Ezt a videót ajánlom megnézni!  :D Nem rossz bemelegítésnek a részhez.. 

Ben szemszöge

- Beni igyál egy pohárkával. – Várt valami röviddel Toro szinte a konyha ajtajában, pedig még le se raktam a rendelt kaját. Pont ezért nem kérdeztem semmit, csak hagytam, hogy ledöntse a torkomon. Mihamarabb szabadulni akartam, hogy lepakoljak az asztalra.

- Érdekes az íze a piának. - ízlelgettem, aztán amint megláttam a pulton az üveget amiből töltött, levert a víz. Csak ezt ne..

- Hol van Haku? – kérdeztem ingerülten és az agyam már ezerrel pörgött.

- A fürdőben. Miért?

- És mennyit ittatok ebből? – pillantottam az üvegre, majd vissza rá idegesen.

- Két pohárkával, szóval egyel előrébb vagyunk nálad. Be akarod hozni a lemaradást? – Fogalma nem volt mi zajlik körülötte úgy nyúlt a flaskáért.

- Nem! – kiáltottam rá tovább morogva – És ugyan nem haragszom, de most húzz el, siess...menj mondjuk valamelyik szeretődhöz. - lökdöstem el az ajtómhoz, amin a cipőjét utána vágva kiraktam. A kulcsot is rázártam nehogy vissza jöjjön, viszont nem álltam meg. Rögtön mentem a fürdő ajtaján dörömbölni ijedtemben. - Haku jól vagy?

- Nem, elkapott a klotyó manó! Mi bajom lenne? – Nagyon nem voltam vicces hangulatban. Jól tudtam bármit csináljon odabent, őt is mihamarabb ki kell innen dobnom, mielőtt mindkettőnknek késő lesz, ezért rányitottam. – Kezet mosok, mi az ami ennyire sürgős, hogy nem tudsz várni?

- Menned kell. – Érdeklődő tekintete a tükörből nézett rám miközben lerázta kezeiről a vízcseppeket, viszont most az sem érdekelt, hogy törölközőt nyomjak a kezébe.

- Még csak most jött meg a kaja.

- Leszarom, igyekezz. – Ráncigáltam magam után. Azonban alig léptem vele pár megátalkodott lépést megkapaszkodott a fürdő ajtajába. Így alakult, hogy minden erőmet bevetve cibáltam a karját, de csak én estem seggre a padlón.

- Nincs itt túl meleg? – kérdezte, mire én elég szépet káromkodtam.

- Ha nem mész el bezárlak oda, csak siess vissza! – Tettem felé egy ingatag lépést, s a saját reakcióm rémisztőbben hatott, mint Haku maga. A bennem lévő kiéhezett szörny őrjítően fojtogatott, mikor még csak a derekam után kapott, épp a tehetetlenség láncára akart verni, hogy szorosan tartson, de nem vesztettem el a kontrollt. Hiába ölelt át váratlanul a pofátlan tökfej, hogy valóban ne kapjak levegőt. – Haku, ezt most végképp ne tedd. – Minden erőmmel azon fáradoztam, hogy kikerülhessem és a szabadságom illúziója egy minutumra felütötte a fejét, amikor sikerült kibújnom a karjai alól. – Mozdulj meg különben végünk van.

- Na jó, először meghallgatlak, mert egyáltalán nem értem mi történik, aztán eldöntöm mi legyen. – A hajamba markolva hunytam le a szemem mielőtt kiakadva némi magyarázattal szolgáltam, s remegő testemet lefogva hátráltam el az íróasztalomig. Égetett, sőt fájt, ahogy fokozatosan éreztem a csuklóm köré fonódni azokat a láthatatlan köteleket, mellyel talán a szörnyeteg bábja leszek hamarosan. S a reményeim utolsó foszlányaként inkább Hakut faggattam. - Biztos jól vagy?

- Felesleges letagadni amit most érzel. – nézett meredten maga elé, s kicsit olyan volt mintha engem akarna nyugtatni - Ez csupán a drog hatása igaz?