Megalkuvó vonzalom

22

Ben szemszöge

Sok-sok néma oda-vissza járkálás és a homlok ráncaim egyengetése után kezdtek lenyugodni az idegeim. Szerencsére, mert a határán száguldoztam annak, hogy agyon verjem a legjobb barátomat, aki úgyszint csendesen rágódott az eseményeken, mellettem. Koránt sem voltam biztos abban, hogy kire vagyok mérges pontosan. Összességében mindenkire. Az elrablóra, a körülményekre és Toro-ra egyaránt, azonban csupán a lakókocsi fele vezető úton tört ki belőlem, amikor már sikeresen kontrolláltam a tetteim. - Miért fogtál vissza? Most hogy találjuk meg? Mi van ha megölik? Hallottad amit a fószer mondott!

- Hallottam. – nézett körbe, noha senki sem lézengett körülöttünk, ha csak a nap fényében fürdőző macskákat nem vesszük figyelembe - Nem hinném, hogy egyelőre bántanák. Nagy valószínűséggel Spuri volt a kapucni meg a sál mögött. – suttogta alig hallhatóan - Amikor megálltunk a főtéren a lovakkal, hiába óvatoskodtak, láttam őt meg Medakát kiszállni egy kocsiból. Az elkövetőn pedig ugyan az a felső volt mint rajta. Részben ezért pedzegettem, hogy sokat változtál, fogalmad nincs arról ami körülötted történik.

- De... - Hirtelen több kérdés vetődött fel bennem mint ahogy a nyelvem pörgött.

- Én se tudom miért, nem áll össze, plusz nem érem el apámat se. – Megértette mit szeretnék, ellenben ez kevésnek bizonyult az előrébb jutáshoz, szóval dühös maradtam.

- Láttad őket és nem szóltál? – vágtam fejbe, ha másért nem legalább ezért kapnia kellett.

- Au, ne üss ekkorát, mert a végén én is hülye leszek! Téged elvesztettelek! Megigézett Haku, teljesen mindegy volt mit mondok neked. Csupán egy harmadlagos férfi vagyok A férfi közelében. Vele voltál elfoglalva! – kiabált az ütés helyét simogatva, s csettintett a nyelvével - Amúgy, mivel eltűnt a sugar daddy-nk fel kell tennem a kérdést. Van nálad pénz?

- Van, ne aggódj, csak eldugtam előled. – aztán eszembe jutott mi miatt kérdezheti, hirtelen kővé dermedtem - Szerinted zsarolni fognak minket?

Toro szintén megállt mellettem. - AHA...nem, akkor már hívtak volna! Szóval dugdosod előlem a zsét és még a barátomnak nevezed magad te zsugori???

- Igen, a barátodnak aki megmentett a fickóktól miután eljátszottad az utolsó petákodat.

- Volt pár balszerencsés pillanatom. – szegezte az égre tekintetét, s hangulatot váltott – Annyira kukacoskodó vagy! De legyen. Ezentúl, követlek barátom! – Nyilván, mivel egyedül nekem van pénzem... A fenébe nem is ez a lényeg!

- Tudod, talán mégsem akkora hülyeség az a szerencsejáték. - nem adom fel Haku keresését ilyen egyszerűen - Kapsz egy keveset menj, és kérdezd körbe az itteni simliseket hátha lesz számunkra némi hasznos információ. Akár a bájitalról akár Hakuról derítesz ki valamit mindenképpen jól járunk. Viszont a keretet most az egyszer ne lépd túl. Problémás lenne a te életedért is aggódni, szóval legalább olyan óvatosan bánj a szavakkal mint a pénzzel. – fenyegettem az ujjammal, s ahogy a gondolataim szárnyra kaptak tovább lépdeltem a gyomromat csiklandozó reménysugárral.

- Hát, azt hiszem Haku miatt megteszem. – csóválta meg a fejét - Feláldozom magam. De mi van ha még mindig követnek minket?

- Az a legjobb! – csaptam össze a kezeim - Este leoltjuk a lámpákat a kocsiban, mintha pihennék te meg kisurrannál játszani. Ezzel szemben én felmászok a tetőablakon keresztül a fára, és öt percre rá elindulsz. Követni fogom a követőinket.

- Kezd bonyolódni... Mi van ha nem követnek? – Ah, ostoba remények! Ne hagyjátok ilyen könnyen feloszlatni magatokat!

Hirtelenjében nem tudtam válaszolni, így időt nyerve kérdeztem. - Mi lenne?