Megalkuvó vonzalom

14 (+18)

Ben szemszöge

- Nagyon meleg van! - Panaszkodott Haku mikor már épp hiányzott a rinyálása. Az elmúlt napokban szerintem mindenhol ült vagy feküdt a lakókocsiban. Láthatóan nehezére esett nem félpercenként szekálni, esetleg nyugton maradni. Mintha egy öt évest zártak volna felnőtt testbe, de csupán egy szúrós nézésembe került, és megoldódtak a dolgok. Mindazonáltal hálás lehettem neki, mert magához képest szelíden csesztetett, és nem kellett egyedül szembe néznem semmivel ezen a kényszer kiránduláson. 

- Addig jó. – Figyelte Röntgen mereven a kavicsos utat amelyen lekanyarodtunk. Mosolyt csalt az arcomra ahogy hallgattam, hogy a srác őt is idegesíti. - Mázlinkra Mágnes gyorsan megoldotta a szigetelést, különben összekoccannának a fogaik. Egyébként SOHA többet nem ülhetsz az anyósülésre! - lökte le félkézzel a műszerfalról a lábait.

- Mit vagy úgy oda, örülj neki, hogy nem Medaka vette le a cipőjét. Fele annyira nem rossz a pára ami felszállt a zoknimból.  

Miközben felém féloldalasan a mellette ülőt oktatta a száját figyeltem. A száját mely sok kellemes pillanattal áldott meg amikor nem beszélt. Azonban nem éreztem, hogy az én dolgom lenne megvédeni. Röntgennek sejtelme sincs Haku mennyire ad magára, mert a másik kocsiban alszik. Vicces, én se gondoltam volna mindeddig, de Haku képes fél órát a fürdőben tölteni  amellett, hogy csak néhány perce van a zuhanyra. De tényleg nem az én dolgom megkímélni attól a szidástól amit a saját hülyesége miatt kap. 

- Medaka nem rakja az orrom alá a műszerfalra a lábát! Minden szagot beiszik ez a műbőr.

- Hmm..- töprengett el Spuri Röntgen szavain - úgy tudom, mikor valami elfertőződik ki kell égetni. Az egyik orvosos műsorban hallottam egyszer, és mint tudjuk a műbőr is bőr.

- Nem szeretnék veled kettesben maradni betegen. - sandítottam rá.

- Vagyis gyújtsuk fel? – Toro óvatosan érdeklődött, s még mielőtt válaszolt volna a másik hozzá tette - Bár sosem csináltam, de nem kéne inkább kitakarítani?

– Á, tudok jobbat! – kapta el a heuréka pillanat Spurit - Kölnivel el lehet fedni mindent.

– Elfedni? – kacagott Haku - Ti amúgy takarító brigád vagytok,  kozmetikai céghez tartoztok vagy a maffiához?

Istenem, megint kezdi...Pont mikor már épp lebeszéltük róla Spurit, hogy felgyújtsa a kocsit. Néha annyira okosnak érzi magát zsaruként, hogy képtelen kibújni a saját seggéből. 

Úgy takartam el a szemem végig dörzsölve arcommal a kezem, mintha nem akartam volna minden egyes alkalommal ezt mondani amikor a nevetségesen jóképű arcára néztem. – Te csak maradj csendben. 

Ez volt az egyetlen mondat amit nyugodt szívvel sóhajtottam a „Hagyj engem" -en kívül, amit az utóbbi időben előszeretettel használtam. Amióta utazunk az elmúlt két napban nem volt olyan, hogy ne molesztáljon, és itt nem az együttalvásról beszélek. Ragadósabb akár valaha! Nem csupán beszólogat, hogy húzzam ki magam, de kihúzza a vállam. A derekamra csúszik a keze, mialatt mellém áll megnézni velem együtt a hűtő tartalmát. Átsuhan a gerincemen az ujja mielőtt barátilag hátba vereget, vagy éppen rácsap a fenekemre, ugyanis rá szállt a légy...novemberben... és még panaszkodik ha nem köszönöm meg mennyire odafigyel rám. 

– Ja, mert hát közénk tartozol. – húzta fel érdeklődve a szemöldökét Toro. Azt hiszem rájött barátom is, hogy Haku amilyen „figyelmes" legalább annyira figyelmetlen tud lenni. Olykor csodálkozom, hogy nem vettük észre ki ő.