Megalkuvó vonzalom

27

Haku szemszöge

- Nem tudtál volna terepmintás ruhát szerezni nekünk? - érdeklődött Toro a fák közt lépdelve. A motorral pár perccel korábban parkoltunk le, szóval idefele jövet kevés lehetősége akadt beszélgetni.

- Még egyszer, hogy mit?

- A katona haverodtól, hogy ne legyünk ennyire feltűnőek. Szerinted hogy lopózzak a közelükbe dupla piros pulcsiban meg egy bőrkabátban? Nem hinném, hogy beflesselik, hogy egy téli virágzó bokor vagyok. – a motornál kellett volna hagynom, hogy vigyázzanak egymásra. Úgy viselkedik mintha valami vicc lenne, de igazából a kórházból kifele jövet már rájöttem a turpisságra. Amikor Ben csodálatos kis testét leraktuk egy hordágyra, hogy mások nézegessék, mellé lecsúszott a keze. Na akkor láttam Toro arcán azt az ijedtséget ami bennem is erősítette a félelmet, és ez nem tetszett. Onnantól kezdve csupán a motoron állt be a dumagép szája.

- Ne is álmodozz katonai ruháról! Tudtad, hogy mire készülünk miért ezt vetted fel?

- Ne legyél mérges! Ez akadt a kezembe. Komolyan igaza volt Bennek, hogy a bolhából csinálsz elefántot! – igen, ugyan ezt mondta, és azt, hogy bízzak benne. Szerintem viszont minden jogom meg van aggódni. Máskor szembeszegültem volna vele, de nagyon makacs tud lenni és nem volt semmi ahogy lezárta a beszélgetésünk.

- Be akarsz vinni a kórházba? Hát jó, de én nem iszom meg azt a szilvás löttyöt. – tenyerelt Ben fenyegetően az étkezőasztalra - Mindjárt produkálok neked itt egy szívrohamot úgy feldühítesz! Nem fog sikerülni. Pénzért sok helyről lehet információt szerezni. Mi van, ha apád rájön, hogy semmi bajom?

- Ezért kell igazinak lennie. Idd meg azt a lekvárt! – tette a kezeit karba Toro mintha csak neki lehetne igaza, aztán mégis megrázta a fejét – Ha csak nem ütsz össze valami jó kis cuccot ami fájdalom mentes rosszullétet okoz.

- Te hülye, attól, hogy nem fáj még belehalhatok. – morgott az orra alatt - Bár az se kizárt, hogy hamarabb lebukunk.

- Akkor nem tudom. – dörzsölte meg az arcát Toro - Ha a drog részével valami balul sülne el, Haku úgyis kihoz a rendőrségről.

- Ez nyilvánvaló! Kihozom, minden zokszó nélkül a drogos ügylete miatt amikor drogterjesztőket keresek a sulitokban. Még ha meg tudnám győzni a feletteseimet, akkor is megfigyeltetnék.

- Csak az számít, hogy ezek szerint megteheted! - mutatta fel Toro a hüvelyk ujját - Király!

- Meg van! Eszembe jutott! – kiáltott fel Ben, és valami iszonyat nagy hülyeség hagyta el a száját – Végülis olyat tudok amitől, ha le tudom csökkenteni az adagot, párórát alszok és lemennek minimálisra az életfunkcióim.

- Gondolom meg van az esélye, hogy ott maradsz. 

- Igen, lehetséges lenne, ha rosszul kezelném az összetevőket. - emelte meg a szemöldökét, mintha nem értené mit akarok mondani.

- A francba veled! Ez felelőtlenség! – kaptam el az ujjait, hogy megszorítsam – Ne csináld.

Miközben összeráncolta a szemöldökét már tudtam, hogy valamit nagyon rosszul csináltam, csak sejtésem sem volt, hogy mit. Az az érzés viszont átsuhant az arcán. Idegesen szusszantott, de még mielőtt megszólalt volna elkapta tőlem a kezét, és ahogy felállt megvakarta a hasát.

Biztosra veszem, nem tudja mit élek át egy ilyen reggel után. Egy felbukkanó pocak ami annyi mindent látott már rettenetesen csábító tud lenni. Szinte érzem az illatát a szembeötlő kis pihéknek melyek egy vonalba vezetnek lefele egy szűk gumi alá, és valamiért nem emlékszem rá, hogyan folytatódnak tovább.