Megalkuvó vonzalom

16

Már nem is mondok semmi mást, csak, hogy ne haragudjatok! DE hamarosan lesz egy külön kiadás, amiben Toro házasodik. ;) Puszi nektek!

Ben szemszöge

Az erdő bejáratánál, vagy legalábbis ahol gondoltuk, hogy jó lesz nekünk, kérdőn simogatta meg a tarkóját Haku, s a sötét fákra nézett. - Hogy jutunk innen le?

- Minden telefonon van zseblámpa. – Próbáltam rettentő unottan reflektálni, csupán a szemeimmel öltem meg minden egyes perceben a délután folyamán. Kár, hogy nagy valószínűséggel fel se fogta. Egy kicsit próbálok nyitni felé, beleélem magam a csókba, a szerelem érzéki ígéretébe és fél perc alatt lerombolt mindent. Ah, na jó, nem tudott mindent. – Ha világítasz kevesebb gonddal jár. - Lássuk be, botladozok a teljes elutasítás útján.

- Miből szűrted le, hogy az enyémen is van? – Ez ütődött.

- Úgy látom más szinten vagyunk. Add a mobilod! – kaptam ki a kezéből, és két mozdulattal beállítottam neki – Az irányt viszont bízzuk a főnökre! – fordultam Toro felé.

– Én csak háttér megfigyelő vagyok. A főnök otthon nézi a kedvenc sorozatát. – ripakodott rám.

- Hoppá, egy kis háttér infó a kegyetlen családfőről. Mesélj még valami cikiset róla, amivel sarokba lehet szorítani.

- Haku, ő az apám. Ahogy te nem osztasz meg velem semmi cikiset a rendőrségről, én sem róla.

- Oké, nem is úgy gondoltam.– morogta fáradtan és megindult előre, megunta a várakozást – Mik lennének amúgy a jövőbeli terveitek? Közösen csináltok valamit Bennel?

- Nem, és ha már kérdezed, be fogok törni a hang piacra. – válaszolt, miközben a lábunk alatt ropogó avart rugdosta - Két hónapja készítettem egy szájbrékelős videót, de a zeneipar szívtelen. Viszont az egyik ASMR platformon a 16. vagyok. Jelenleg százezer követőm van, és ki tudja mi lesz itt még?

Megütköztem a jövőképén. Nem azért, mert képtelen rá, hanem mert semmi értelme. Komolyan elhiszi, hogy meglehet élni abból, ha valaki random hangokat ad ki? Ez még tíz évesen sem ment el, amikor megettem a sütijét és azzal büntetett, hogy félóráig különböző testhelyzetekből csak ööö – zött... - Aha, a sulival bárhova elhelyezkedhetsz, ha nem jönne be.

Ezek voltak az utolsó szavaim mielőtt megbotlottam a lábunk közt futó indában, és Haku egyből oda ugrott hozzám. Toro viszont mérges volt. – Nincs szükségem a támogatásodra. A kocsiba találkozunk enyelegjetek nyugodtan.

- Héj, várj már! – Kiáltottam utána, ám csupán a fényét láttam a távolban.

- Jól vagy? – kérdezte Haku miközben leporolt.

- Az életem keserű, mint az alkohol. Hogy tud ilyen idióta dolgon megsértődni?

- Ki akarja alakítani a saját jövőjét. Csak tippelek, de fontos személy vagy az életében és ha elismered mint a barátja, akkor az minden. Ezzel a kis szikrával erősebb lesz. Az emberek aggódnak, ha nem kapják meg az áhított elismerést. Igenis hibáztál. Te sem szeretsz kételkedni magadban. Arrogáns vagy, egy sündisznó. De azt megígérhetem, ha a többiek elhagynak én akkor is erősen fogom fogni a kezed. – Szép lehetett volna ez a pillanat, mikor a mancsai közé fogta az enyémeket, ha nem lenne kínos a csókom..

- Menjünk utána. – válaszoltam, s csendben megindultam. Én nem nézem le Toro képességeit, sőt szerintem többre képes. Pont emiatt felelőtlen a hozzáállása. Mindegy, bocsánatot fogok kérni tőle. Nem irányíthatom, főleg, hogy néha én sem tudom mit miért teszek. Példának okáért miért vettem észre, hogy mennyire csábítóan meleg Haku keze?