Megalkuvó vonzalom

12

Ben szemszöge

Alapjába véve jól alakultak a dolgok. Kifejezetten jól éreztem magam miután a rendelt kaját megettük a srácokkal, és mivel sojut is hozattak oldódott a hangulatom. Akár a régi haverokkal egy szombat estén úgy sztoriztam velük nagyokat röhögve a pakli kártya felett. Az orrom teljesen megszokta a szagokat és tulajdonképpen hálás voltam Satoshinak amiért a megszokott hétköznapjaimból kiszakítva rájuk bízott. Szükségem volt erre a fajta lazításra. Csak utálok központi ember lenni, ám ebben a helyzetben ez elkerülhetetlen.

- Menjünk ki cigizni! – Szólalt meg Spuri, és mivel mindenki szedelődzködni kezdett, megindultam. Dühösnek kellet volna lennem. Megint messzebb kerültem a szabadulástól, de hát bármi jobb a börtönnél. Feldolgozni se tudtam, hogy történhetett mindez, egyelőre jólesett létezni.

Körbeadtak egy doboz cigit, amiből nekem is jutott egy szál, és habár már csak miután a kezembe került, de visszautasítottam.

- Én nem kérek, kösz. – amíg kimondtam a metsző hideg lassan bekúszott a torkomba. Körbenéztem. A magas kerítés falai nem engedtek kilátni az utcára, azonban a rezidencia parkos része gyönyörű volt este is. A gyerekkoromra emlékeztetett. Eszméletlen jókat bújócskáztunk itt.

- Jól fog esni ennyi kaja meg pia után. Fogadd csak el. – intett felém Spuri, és ujjai között kikandikált egy öngyújtó – Héj, vegyétek el Mágnestől a telefont!

- Ne, tedd ezt! – fogta le Röntgen a pasi kezében lévő készüléket – Nem hiszem, hogy részegen kéne felhívnod.

- Maradjunk annál, hogy egyáltalán nem kéne felhívnod. – lökte Spuri türelmetlenül a kezembe a tüzet, majd elkobozva a saját zsebébe csúsztatta a telefont.

- Értsetek meg! Én vele akarom leélni az életem hátralevő részét.

Röntgen felemelte a cigijét. – Koccintsunk erre. Akkor add fel a melót.

- De..

- Nincs de, állandó veszélyben vagyunk. Drogokért, fegyverekért, területekért harcolunk. Ha a többi bandától nem is kéne félned, a rendőrség még mindig ott lohol a nyakunkba. Tényleg ezt az életet szánnád neki? A főnök se engedné, hogy egy nő miatt csakúgy lelépj.

Mágnes sóhajtott egyet, majd lenyugodott. Már nem hadonászott a telefonért, csendben beleszívott a kezében égő csikkbe.

- Neked van valakid? – Vette el tőlem Medaka végre a szálat amit azóta is görcsösen tartottam az öngyújtóval, hogy elrakja.

Élből visszakérdeztem, ennyire azért még nem voltunk jóban. – Miért neked van?

- Neki? – kuncogott fel Spuri.

- Mér? Jóképű vagyok. Nálad biztosan jobb. – morgott Medaka elindítva a rivalizálást köztük, és a hűvös éjszakából egy stand up comedy – t csináltak.

- Hoho, szép kis önbizalmad van. Mernél velem tükör elé állni? Kimondta ezt neked?

- Menj és kérdezd meg a szüleidet.

- Kár volt bemutatnom őket. Csak udvariasak voltak, amikor kicsúszott a szájukon. Mindig mondják, hogy a szemükben én vagyok a legszebb.

Mulattattak, de mindenkit. Mint kiderült nagyon jó barátok, és a szüleik is ismerik egymást. Viszonylag óvatosan indult köztük a dolog, mégis a történetek...ahogy vérre ment a viaskodás úgy lettek egyre kellemetlenebbek.

- Kikérem magamnak! Többen biztattak, jó hangom van a zuhany alatt! – rontott be az ajtón előre Medaka, amikor befejezték a dohányzást.

- Igen, a zuhany alatt, ahol jobb esetben nem hallja más. – engedett be Spuri mindenkit, és épphogy levette a cipőjét megszólalt a csengő. Megzavarta a civakodást.