Megalkuvó vonzalom

18

Sziasztok!

mm_mamzi_75 oldalán hamarosan láthattok egy újabb kihívást. Nos én is írtam egy sztorit hozzá, A kényszerházasság címmel. Ott kiderül ami esetleg most érdekesebb lehet Toroval kapcsolatban. Habár kérdés, hogy mikor teszi ki. Remélem tetszik majd mindenkinek. (Egyébként a végén extra részként kirakom azt is, illetve már tudom, hogy egy bővített változattal fogok jönni, és A betörő címűt is.) 

Ben szemszöge

Ez a kellemetlen fráter aki hirtelen Teréz anyát játszik a világom azon részébe tartozik amiért a szívem rajong, és mostanra az eszem elkezdte követni a szívemet. Már nem tudom hogy védjem meg, mindez pedig az ő hibája. A kezdetektől nem tudtam irányítani. A falon amit magam köré húztam kinyílt az ajtó és kimozdíthatatlanul ott áll előtte.

- Muszáj őt szeretnem? – Kérdeztem barátom akivel kettesben hagyott Haku, mert amíg ő kiszállt engem elöntött a felismerés, már nem csinálhatom vissza. Minden porcikám oda van érte. – Téged kézenfekvőbb lenne. - vontam közelebb a tarkójánál ültömben, mivel mellettem volt, hogy kipróbáljam beindít-e, habár eddig sose akartam rámászni a gyerekkori haveromra.

Toro felhúzott szemöldökkel hagyta, hogy azt tegyek amit jónak látok, csupán a száját húzta el. – Ne fáradj, a bácsikám miatt tudom, hogy nem engem képzelsz ide. Engem köt a családi átok. – pillázott rám.

– Igazad van, a te szemeiddel nem működik. Nincs meg az a varázslatos érzés... - nyögtem fel kínomban, és azt a peches halott nagybátyát szidtam mint ahogy ő szokta.

Ez annyira...elkeserítő!

– Hasonló a sorsunk. Mindketten szerencsétlenek vagyunk a szerelemben, de téged ez a balek viszont szeret. – bólogatott, hogy higgyek neki - Becsüld meg.

– Nem kedvelem a nyálas oldalad, oda dobtál neki. – Bizony, bizony az ő hibája is amiért utánam hozta!

– Hagyjuk ezt a nyafogást, menjünk segítsünk Hakunak.

Haku természetesen boldog volt, hogy csatlakoztunk, azonban végül ketten cipelhettük be a totálisan elázott egyenruhásokat. Máshogy is el tudtam volna képzelni az értékes időt amit együtt tölthettünk, dehát Toroval történt egy kis hányós baleset. Részéről szívás, én azonban úgy röhögtem rajta mintha nem lenne holnap. Ami szomorú, azt tekintve, hogy lehet ténylegesen nem jön el. Minden másodpercnek örülnöm kell.

- Mit gondolsz rendben lesznek? Baszki van még ágyneműnk? Ha kint fulladnának meg az más lenne, de itt nem kéne a hányásban haldokolniuk. – kezdtem rögtön kutatni a szekrényekben miután az ágyunkba dobtuk a csajokat. Haku viszont kényelmesen leült ebédelni, mint bármelyik hétköznap. - Túl messzire mentünk, meg fogjuk szívni. Mi van ha azt fogják hinni, hogy zaklattuk őket? Nem lenne jobb legalább megkötözni a kezüket?

- Ne pánikolj már! Kötözésről szó se lehet! Hacsak nem azt szeretnéd, hogy téged kötözzelek ki valahova. Hálásak lesznek, és akik ránk támadtak az este, biztos nem ebben az egyenruhában voltak. Inkább ülj ide, egyél valamit, különben semmire se marad energiád.

Nem akartam az érzéseimet az övé elé helyezve kiabálni vele, de ideges lettem, és elég volt egy szikra, hogy tűzzé váljon a forró fejemben. - Nem vagyok éhes. – csaptam mellé az asztalra – Tisztára felelősségteljes lettél. Az egyetemen bezzeg egy rossz kölyök vagy aki tanulni se hajlandó. Komolyan az idegeimre mész. – hagytam volna hátra csakhogy nem engedte.