3

202 15 1
                                    


Haku szemszöge


Ben összesen három napja nem jött suliba. Lehet végre elkapta a gyomorrontásomat. Amilyen önelégülten bólogatott minden egyes alkalommal amikor kimentem trónolni, azt hittem már immunis rá. Mostanára majdnem kiszáradtam, és a főnöknek küldött jelentéseim nagy része a különböző wc-k belsejéről szólt. Nem csodálom, hogy otthon maradt, nekem is nehéz volt összeszorított seggel járni egész nap. Tegnap óta azonban semmi bajom nincs, ezt pedig győzelemnek könyvelem el. Már azon agyaltam, hogy Kanji-tól kaptam el valamit gumin keresztül, mert ugyebár utána jött ez a sok görcs rám. Csakhogy ha még így is lenne, azt mondhatom megérte. Életem legfurább szexdíját nyerte meg ezzel! Kanji azon kívül, hogy egy alázatos szexisten szerepét töltötte be, minden kérdésemre válaszolt. Sokat dolgoznom se kellett rajta. Felhívtam magamhoz, az illem kedvéért megmutattam neki a videojáték gyűjteményemet, azt az egyet, és onnantól ment minden a maga útján. Ígértem neki jelmezt, szóval felvettem a rendőr ruhámat. Az elején ledermedt, de aztán mázlimra beindult rá. Megerősítette, hogy a drog amit keresünk erről az egyetemről származik, ám hogy kitől azt senki se sejti. Mi a rendőrségen ennél tovább jutottunk, hiszen nem véletlen vagyok ebben az évfolyamban. De még így is rengeteg lehetőség van, a sötétben tapogatózunk. A srác azért kikotyogta, hogy egy futár felhívta, hogy késni fog a cserével. Tehát van egy telefonszám a zsebemben, pusztán jól kéne tudni kijátszanom. Majd gondolkodom még.

Egyelőre nem hagyja ez a fránya bűntudat az okostojással szemben, hogy rajta kívül nagyon máson töprengjek, mivel a legutóbbi akcióm óta olyan képet vág mint aki kívül áll a világtól. Belátom, egyszer-egyszer megpróbáltam felrázni, szóval elképzelhető, hogy azzal sem segítettem a kapcsolatunkon. Egyedül Natsume mellett enged fel, velem kevésbé foglalkozik, pedig eddig se vitte túlzásba. Tényleg kicsit önző voltam a minap, hogy nem hagytam érvényesülni, dehát a szex a meló része volt. Elhalaszthatatlan..Mert ugye nem lehet csak úgy tologatni a munkát és felhalmozni..

Ah, lehetetlen. 

Nem mondhatom neki ezt amikor bocsánatot kérek! Már így is rosszul állt a szénám nála. A beszélgetéseink ritkán alakulnak tartalmasan, mert vagy én kötök belé vagy ő belém. Az előbbi alkalomszerű, nem jellemző csak..olyan betokosodott a srác. Nem akar velem sehova jönni délutánonként. Nekem viszont élnem kéne és bandázni a diákokkal!

Szívás ez a meló!

Ben pedig bonyolult jellem. Azonban vannak terveim amivel megenyhíthetem. A legközelebbi, például, hogy végre tényleg közelebb hozom hozzá Natsumét. Felírattam magunk a sportnap előtti iskola takarításra, ahol ő a felügyelő tanár, csupán a gyomorrontás húzhatja keresztbe az erőfeszítéseim.

- Biztos jön holnapután? – Kérdeztem meg Ben haverját, Torot az egyik előadáson. El kell ismernem, kicsit hiányzik a padtársam. – Próbáltam hívni többször, de nekem nem veszi fel, és az üzenetemre se válaszolt amiben szóltam neki a vasárnapi takarításról.

- Jönni fog, szerintem rosszkor telefonáltál. – nyugtatott - Unatkozol nélküle? – emelte fel egy pillanatra kérdőn a szemöldökét. Valami haloványan fénylett a tekintetében, ám nem tudtam megmondani pontosan mi lehet az. Másabb, kevéssé beszédes a nézése, mint Ben gyönyörű haragos tekintete.

- Csak...- Vakartam meg a tarkóm. Lehet, hogy barátok, de ki tudja ismeri-e a titkait – Á dehogy, attól tartok, hogy ő unatkozik nélkülem. - Hoztam elő magamból a bugyuta karaktert, akivel leginkább Bent tisztelem meg.

Hallottam ahogy zárt ajkain keresztül kuncog.- Elmondom neki az aggodalmaidat. 

- Tedd azt! Érezze magát különlegesnek, dobogtasd meg egy kicsit a szívét, hátha hamarabb gyógyul.

Megalkuvó vonzalomTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang