Megalkuvó vonzalom

A betörő

- Megjöttem! – Kiabáltam be az előszobából miközben a cipőmet fáradtan rúgtam le az ajtó mellett. Választ nem kaptam, de a levegőben terjedő ínycsiklandó illatot követve a konyhában találtam Marura. A tűzhelyen gőzölgő étel mellett támaszkodott. – Mi jót csinálsz?

- Nagyon fáradt vagyok! – Csukta be a szemét a pultra könyökölve, s mivel rádőlt ahelyett, hogy felém nézne, lehetetlenül szexi látványban volt részem. A fekete pólóm alól, ami még rám is nagy, kilógott imádott formás combjának egy része. Elvonta a figyelmem arról, hogy hasonlóan kikészített ez a nap, és reflex szerűen beindult a nyálelválasztásom.

- Most érkeztem, máris aludnál?

- Hmm, nem – emelkedett fel, hogy pár lépést tegyen hozzám, majd a derekam után nyúlt – még nem vagyok álmos, csupán fáradt - mosolygott rám mialatt az arca milliméterekre volt az enyémtől – Mit szeretnél először? Átöltözni, fürödni vagy enni? – Futott végig mellkasomon ujja, s érdeklődve az arcomra simított.

- Vagy..? – Kérdeztem vissza és óvatosan megkóstoltam puha ajkát. A szívem beleremegett. Neki lehetetlen csak egy puszit adni, főleg, ha a szexuális feszültségem megfertőzi őt is, így ahogy forrósodott a levegő az egyik félgömbje a tenyerem alá csúszott.

- Szóval.. – szívta be a szám alsó párnácskáját a fogát belemélyesztve – a testeddel akarsz lefizetni, hogy egész délután a lakásodon gürcöltem?

- Én máshogy fogalmaznék. Valahogy úgy, hogy a testemen keresztül köszönöm meg a vacsorát, egyúttal megmutatom mint érzek. – Simítottam a csuklójára, hogy a szaporán dobogó szívemre tehessem a tenyerét. Fenekén lévő kezem a hátára szaladt, és a halántékára leheltem szerelmem bizonyítékát ahogy átöleltem.

- Nagyon zavarba ejtő.. – hebegte elhaló hangon belesimulva karjaimba – a vallomásod.

- De mi ez a zaj?- Kérdeztem tőle, akit imént még a karjaimban tartottam, ám átváltozott a párnámmá..

Ah, a francba! Megint ez az álom..idegesítő, főképp mert sosem jutok tovább benne. Vagy az ébresztőm miatt, vagy mert leesik valami a polcról, ordítoznak az utcán, vagy csak a drága szomszédnak köszönhetően aki már a negyedik hete fúr. Szerintem több luk van a falán, mint bármelyik sajton. Komolyan mi az istent csinál december huszonnegyedikén? Legalább ilyenkor ülne meg a seggén! Az lehetetlen, hogy ennyi szöget kelljen beverni egy beépített szekrényhez! Talán a fenyőfát is a falra feszíti?

Sötét lakásomba a redőnyön keresztül óhatatlanul próbált betörni a napfény első sugara. Ha nem lenne elég a mellettem lakó, még ez is idegesíteni kezdett. Minél inkább pihenni akartam annál jobban ösztönzött a szomszédommal együtt az ébredésre, azonban ha tehettem volna soha nem hagyom el a káprázat világát, ahol Maru van.

Egyébként mindegy, pusztán egy álom. Nézzük a jó oldalát. Legalább a reggeli merevedésem miatt nem eshetek le az ágyról, van mi fenntartson. Mi van akkor ha félórával korábban keltem? Na bumm, max hamarabb elkészülök, hogy bemenjek a kórházba.

Nem, nem vagyok beteg. Alapjába véve tanár vagyok a helyi egészségügyi egyetemen, de van egy klinika, ahol heti kétszer rendelek gasztroenterológusként. Minden percemet kitölti a munka. Ha művészet lenne a sztahanov viselkedés, én lennék benne a világelső. Jelentem, tökélyre fejlesztettem. Manapság azon a ponton vagyok, hogy olykor magamra sincs elég időm. Se hobbim, szeretőm vagy közeli barátaim. A családom pedig jó messze lakik ahhoz, hogy bele tudjon szólni az életembe, amely ez által tökéletes, nem kell más...

Mondhatnám, de folyamatosan kísért az az érzékiség amit átélek az álmaimban. A legrosszabb, hogy nem ismerek semmilyen Maru-t sem senkit, akinek ilyen igéző a teste, az arccsontozata és az ajka. A kijelentés, hogy ő álmaim pasija valódi értelmet nyer. Sajnos minden formában. Nevetséges mennyire vágyom rá, hogy megismerjem. Egyre jobban leköti a gondolataimat. Sokszor már a nap közepén haza akarok menni aludni, hogy folytathassam vele az álmom, s amikor egyedül vagyok nehéz másra koncentrálni. Azaz mindig meg kell oldanom, hogy legyen mellettem valaki. A suliban például diákok segítik az utómunkám, büntetésnek álcázva..