Megalkuvó vonzalom

21

Haku szemszöge

- Gyere, segítek menjünk innen. - A karja alá nyúlva támogattam ki a levegőre Bent, habár állítása szerint pusztán fáradt volt.

- Mennyit kellene fizessek, hogy békén hagyj a randizással és pihenhessek?

Mulattatott, még a pillantásomat is kerülte így, hogy kora délután a semmiért leitta magát. - Ne fogd vissza magad. Bármennyit elfogadok! 

- Nyilván vissza kell fognom magam, az utcán vagyunk, és én egyáltalán nem pénzre gondoltam. - ez a legkomolyabb jele annak, hogy részeg. Józanul nem mondana ilyet a két szemembe. Hiába érzékeltem előzőleg, hogy a teste az enyém. Valószínűleg a szavai is hamarabb elröppentek, mint például a szeretlek szó, de egy szív ennél lassabban nyílik meg. - Kérlek, menjünk "haza" a kocsihoz.

A fejemet csóválva válaszoltam neki, hiszen még koránt sem akartam elvonulni. Jóllehet hétköznap a főterén minden megvolt amit egy aznapos jómadárral a hátam közepére kívántam. Emberek, zaj, egy tukmáló zokni árus, és kaja szag. Talán ezért is tartott tovább magammal húzni. Vagy mert minden üzletnél megállt, hogy menjünk be enni valamit. Igen, a ruházati boltnál,  a könyves boltnál és a kertészeti boltnál is. Aztán már nem bírtam tovább.

- Fogyózhatnál..

Erre persze felháborodva húzta fel az orrát mielőtt fejét a nekem ellentétes oldalra billentette. - Dagadt vagyok? 

- NEM! - hát nem ennél akartam kilyukadni, egyszeriben mintha egyenesen egy felrobbanni készülő bombára vetettem volna magam - Csak szeretném,  ha megvárnánk Torot az evéssel. Ne duzzogj légyszíves!

- Nevetséges vagy, azt a csajok szokták... - jelentette ki, mire a számat akaratlanul hagyták el a gondolataim. Na jó, lehet egy kicsit mégis akartam. Neki köszönhetően egyre több mindent tudok meg magamról.

- Akkor a pasiknál minek nevezik amit most csinálsz?

- Figyelj, ez tartalék. - szorította meg a kezem, s ahogy a pulcsija alá nyomta, a hidegtől átfutott pocakján a libabőr - Kajálni kell, csupán annyira vagyok nehéz mint egy pihe a válladon. – Azt mondja a vállamon, miközben a fél oldalamat nyomja a súlya, és máskor örülnék neki, de jelenleg nem fér bele a terveimbe, hogy így hozzám simul.

- Ne csináld ezt, állj rendesen a lábadon. – nevettem ki a részeges Bent, ahogy méginkább nekem dőlt, hogy a fejét az enyémhez dörgölje, noha kissé eltévesztette a célt.

- Mi olyan vicces? – bandzsított be, mikor felemelte a buksiját, és még ő is elnevette magát, aztán komolyabb lett – Jó dolog lehet ilyen népszerűnek lenni...Talán félsz, hogy látja valaki? Egész nap ölelgettél, most nem tudod megtenni? – Az az igazság, ha lehetne, el sem engedném. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szeretni, vagy hogy ennyire ragaszkodóvá tudok válni, viszont nem maradhatok sokáig az árnyéka, ha segíteni akarok neki.

- De, de támogatlak kócos, mert félek, hogy még ha hanyat is esnél betörnéd az orrod. – be kell látni aranyos részeg csak... - Ülj le egy kicsit.

- Tudod te milyen nehéz egy olyan művészi mozdulatot produkálni? Mindegy, ne figyelj rám, hiszen neked van más akivel foglalkozhatsz. – Panaszkodott elkenődve, s helyet foglalt az út menti padon, ahol Toro is beérhetett minket. Meredek vállalkozás volt tőlem, de odaadtam neki a tárcám, hogy fizessen miután wc-zett. Viszont mentségemre szóljon attól kicsit komolyabban elsápadtam amit Ben mondott, azt hittem ezt letisztáztuk már.

- Most ugye viccelsz? Miért érdekelne más? Elmondtam hogy érzek. – Hajoltam közel hozzá a pad támlájának szorítva. Látnia kellett az eltökéltséget az arcomon, hisz nem hazudok. Egyszer s mindenkorra be akartam zárni minden menekülésre használható ajtót előtte. - Talán az este nem volt elég...- folytattam volna, ám kihívóan egyedül a számra figyelt, és a hasam bukfencet vetett. Annyira meg akartam csókolni, hogy majd el felejtettem levegőt venni. Csakhogy kivételesen nem engedhettem a vágyaimnak, szükségem volt a válaszára. – Mit mond a szíved? – Az enyém már elolvadt, akár egy nyári napon a vaj...