A painter's game - Tom kaulitz

Miért törődött velem ennyire?

Éppen befejeztem a hajam fésülését, amikor kopogtatást hallottam az ajtómon. Odanéztem, és Tomot láttam az ajtóban, fel-alá nézett, mielőtt mondott valamit.

– Ma festeni fogunk. ő mondta nekem

Nem válaszoltam, csak megforgattam a szemem és visszanéztem a tükörbe. Folytattam a hajam néhány részének felkötését, amikor észrevettem, hogy Tom odalépett hozzám. Kivett valamit a fiókból. Ez egy ezüst óra volt.

- Ne nyúlj hozzá, nem a tiéd – morogtam rá.

"Jobb." – mondta, mielőtt visszatette.

– Egy számomra különleges személyhez tartozott, és nem szeretném, ha tönkretennéd. Mondtam.

Kicsit felnevetett és újra rám nézett a tükörből. Észrevettem, hogy rám néz, de nem néztem vissza. Hiba volt, ami tegnap történt. Tom mellkasán aludtam el.. Soha többé nem tehetem meg. Nem tudom, miért tettem, de azt hiszem, nagyon fájdalmas volt. Még mindig volt egy heg az ajkamon, amikor megütött. Kaptam élelmet és lakhelyet is, de még mindig elraboltak.Tom tegnap óta nem tudta levenni rólam a szemét. Nem bízott bennem, és nem akarta, hogy elfussak, így szinte mindig velem volt.

Volt egy erkélyem a szobámon kívül, de az ajtó zárva volt. Friss levegőre vágytam, és arra gondoltam, talán elmenekülhetek onnan.

– Kimehetek az erkélyre? – kérdeztem Tomtól.

Kinézett.

„Jó, de veled megyek ” – mondta Tom

Odament hozzá, és előhúzott néhány kulcsot, mielőtt kinyitotta az ajtót. Az ajtó egy kicsit régi volt, és nagy zajt csapott nyitás közben. Tom után sétáltam, és leültünk a kinti székekre. Az erdő közvetlenül kívül volt, így csak fákat láttam magam körül. azt szerettem. Imádtam a friss természet illatát. Megnyugtatott. Lehunytam a szemem és a nap felé hajtottam a fejem. Tomra pillantottam, aki egy cigit szivott. Az ajkai közé tette és beszívta. Éreztem a füst szagát, és azonnal emlékeket keltett bennem. Tom nagyon emlékeztetett valakire. És ez még rosszabbá tette az egészet.

Észrevette, hogy a cigit bámulom, mosolyogva megkérdezte.

"Kérsz ​​belőle?"

Nem válaszoltam, csak finoman el vettem a cigit. Az ajkaim közé tettem és beszívtam. Tom szemébe bámultam, és az arcába fújtam a füstöt.

Kicsit nevetett.

A mosolya olyan gyengéd és kedves volt, de tudtam, hogy nem jó ember. A mosolya mit sem változtatott.

Félrenéztem, és visszaadtam a cigit. Tom elvette, majd eldobta. Nem hittem el, hogy kint ülök, és a saját emberrablómmal cigizek. A férfi, aki zúzódásokat csinált a testemen. Azért jöttem, hogy újrakezdjem. Nem több trauma..

Tom felállt, és az ajtó felé indult.

"Gyere, elviszlek az autóval" Nem voltam benne biztos, de tudtam, hogy csak bántani fog, ha olyasmit csinálok, amit nem szeret. Felálltam és követtem őt. Lementünk a folyosóra, és találkoztunk Katie-vel, aki szokás szerint a konyhában állt.

– Huh, hova mész?  mondta, nem olyan barátságosan.

– Egy autózásra – válaszolta Tom.

- Jövök - mondta Katie, miközben felénk sétált.

"Ezúttal nem." – válaszolta határozottan Tom.

Katie megállt, és zavaróan dühös tekintettel nézett rá. Csendben voltam, és csak néztem mindkettőjüket, próbálva megállítani minden drámát.