A painter's game - Tom kaulitz

Bűnösség

Minden olyan gyorsan történt, hogy nem tudtam tisztán gondolkodni.

A vére az egész remegő kezemen. hisztérikusan remegtem. Vérfoltos az arcom és a ruhám is. Ő, vére.

Lassan balra néztem, ahol a torkára szorult kés és egy nagy halom vér volt. A vas szaga kísértett. Az arca a fűnek feküdt. Még mindig láttam a fejemben, ahogy az arca elfehéredett, és a kés átvágta a nyakát.

Kezdtem kiakadni, nem akartam megölni. Soha nem akartam megölni sem őt, sem senkit. Miért tettem ezt?

Kikerekedett a szemem, ahogy pánikba estem attól, hogy mi fog történni. Elmásztam a testétől, miközben könnyek folytak végig az arcomon. Nem tudtam kiszívni a vérét a testemből. Olyan volt, mint a lábnyomok rajtam.

Nehéz céhet éreztem a gyomromban, Katie nem volt nálam, tényleg. De soha nem akartam megölni. Kurva nagy baj volt velem. Olyan lettem, mint Tom?

Hirtelen gyors lépteket hallottam felém futni. Bill és Tom voltak.A szívem összeszorult, ahogy lassan felnéztem rájuk. Abbahagyták a futást.

Bill arca rémülten nézett ki. Szemei ​​kikerekedtek a döbbenettől, és arca elsápadt. Zihált.

Tomra néztem, aki engem nézett. Szemei ​​a véres testemre meredtek. Szemei ​​kikerekedtek, ahogy Katie holttestére nézett.

Láttam, ahogy Bill néhány lépést hátrál, miközben Tom féltérdre ült Katie fölött.

Kinyitottam a számat, mert mondani akartam valamit, de nem jött ki. Lehetetlen volt.

Tom egyik kezével a nyakához ragadt kést fogta, és egy szívdobbanás közben kivette belőle, miközben a vér tovább folyt belőle. A véres kés most a kezében hevert.

Mind elhallgattunk. Várni, hogy valaki mondjon valamit.

– Baleset volt... – homályosítottam el, és árva egy árva mondatott tudtam mondani.

Magamtól elszörnyedve ültem a fűben, megijedtem magamtól.

Tomra néztem, aki mintha csak bámulta volna a kezében tartott véres kést.De leginkább Bill arca bántott, mire gondolt? Félt, dühös, elszörnyedt tőlem? Elrontottam volna mindent..?

Továbbra is Billt néztem, remélve, hogy nem fél tőlem. Kérlek, kérlek. ne veszítsd el bennem a reményt..

Továbbra is Billre néztem, de aztán elfordítottam a fejem, ahogy hallottam Tom nevet. Mi a fasz?

Kicsit kuncogott, majd ismét lehajolt, hogy felém sétáljon.

Nagyot lélegeztem, nem voltam felkészülve arra, amit tenni készül.

Leült az arcom elé. Egész testem remegett, félve lehunytam a szemem.

Éreztem, ahogy a hüvelykujja az államhoz ér. A keze a bőrömet érinti. Nem tudtam, mit fog tenni. Vajon meg akar-e ölni. Meg akartam halni?

Éreztem, hogy mosolyog.

– Te tenyleg kis gyilkos vagy, igaz? Nevetett.

A hangja, hogy nyugodt és boldog volt, megrémültem. Félek.Hogy lehet ilyen nyugodt? Miért örült ennek. Miért volt büszke?

Éreztem, ahogy kitöröl egy könnycseppet a szememből, és a vért is. Nem azt mondta, hogy nincs, aki letörölje a könnyeimet? De itt éppen ezt csinálta, de ez nem tetszett. Hogy lehet büszke rám, amikor megöltem a barátnőjét.

– Ne sírj, légy büszke – mondta Tom.

"Nem jó érzés? Kiszakítani valaki életét, amikor rosszat tett." folytatta.

A szavaitól megborzongtam, hogy a fenébe lehetnék büszke. Tudtam, hogy utálom, de nem volt szükség arra, hogy elvegyem az életét. Bár éreztem a dühöt és a tiszteletlenséget, amikor megpróbált megfojtani, de ezt nem akartam, soha életemben nem éreztem még ilyen céhséget.

Kinyitottam a szemem, nem azért, hogy Tomra nézzek, hanem hogy lássam Bill csalódott arcát.

„Nem akartam… megbotránkoztam” – suttogtam, és az imádkozó Bill megértette.

Tom megfogta az államat, hogy rá nézzek, ne Billre.

A könnyek még mindig potyognak az arcomon. megragadta mindkét kezemet a karján, hogy elengedje, de nem mozdult.

– Ne találj ki kifogásokat, te ölted meg. Tom elmosolyodott a fájdalmamon. Tudta, hogy gyenge vagyok. És tudtam, hogy jól érzi magát, amikor gyenge és szánalmas vagyok, így ő irányítja az irányítást.

Szeretett sírni látni. De utáltam gyengének érezni magam.

Elengedte az arcomat, mire lehunytam a szemem és sírás közben lenéztem. Körülöttem minden vér volt, úgy éreztem, megfulladok, az ő vérében.

Tom kezét most a lány vére is szennyezte.

Hallottam, hogy Tom németül mond valamit, Billnek.

Úgy éreztem, ahogy Bill megfogta a karomat anélkül, hogy bármit is mondott volna. Bevonszolt a házba, mögé néztem, és láttam, hogy Tom felkapja Katie véres testét.

Visszanéztem Billre, aki nem nézett rám. Undorodtam magamtól. Hogyan engedhettem meg magamnak.

Valahányszor becsuktam a szemem, csak azt láttam, hogy mi a vér a torkában és a vér az arcomból.

Bill elengedte a kezem, amikor a házban voltunk. Kezeit a szeméhez tartotta, és megdörzsölte.

Mondhatnám, hogy pánikba esett, dühös vagy ilyesmi.

– Megfojtott, nem kaptam levegőt – kiáltottam.

Bill megfordult, hogy a szemembe nézzen. Mélyen a szemébe néztem, és bocsánatért imádkoztam.

– Úgy megfojtott, hogy halálra szúrtad. – mondta Bill összpontosítva az arcomra. A pillantása sírásra késztetett.

Válaszra nyitottam a számat, de nem jött ki semmi. Úgy érezte, nem hallgatok rá. És ez megölt.

Tom és Bill valójában két különböző ember volt.

A hátam mögé néztem, és láttam a nagy ablakajtót, az ajtó nyitva volt és füstszagot éreztem.

Lassan kinéztem, és láttam, hogy Tom meggyújtotta Katie testét. Teste néhány faágon feküdt. A véres testétől megfájdult az egész testem. Tudván, hogy megöltem. Tom csak állt ott, és nézte, ahogy nő a tűz.

Láttam a szemén, hogy bármit élvez a halállal, pszichotikus, valószínűleg bipoláris, és valamilyen megosztott személyiségzavarban szenved. Nem volt normális.

Pszichotikus szemei ​​megijesztettek, ahogy élvezte, ahogy a tűz megolvasztotta a testét, megrémültem.