A painter's game - Tom kaulitz

Nézd hogy ragyognak neked

Felsikoltottam, ahogy mindenhol üvegek voltak. Most kibámultam az ablakon, és láttam, hogy két férfi a kezében fegyverrel mutatott ránk. Nem láttam az arcukat, de tudtam, hogy férfiak.

Tom szorosan a testéhez tartott, miközben a férfiak kinyitották a kocsi ajtaját. Az egyik férfi hirtelen megragadt a galléromnál fogva. Csak a szemeit láttam, szürkék voltak és üresek. Magas volt és izmos is. Odanyomott ahhoz az énhez, aki most a karomnál fogva tartott, így nem tudtam mozdulni.

– Tom! – sikoltottam kínomban

Tom most kiszállt az autóból, és veszekedni kezdett a férfival. Kik voltak ezek az emberek? És miért akartak bántani minket. A srác a földhöz vágta Tomot. Tudtam, hogy Tomnak nem fog sikerülni, mert már korábban is megsérült. A srác rugdosni kezdte, és bármit, amit tudott, hogy véget vessen Tomnak. Csak Tom sikoltozását és köhögését hallottam. Kikerekedni kezdett a szemem a félelemtől. Megpróbáltam megütni a fickót, aki fogott, de lehetetlen volt. Nem számít, mennyire bántott Tom, még mindig azt akartam, hogy életben maradjon. Mintha ő tartott volna össze.

A sok sikoltozástól majdnem elveszítettem a hangomat, és többé nem hallottam Tom sikoltozását. Most csend volt. A fülem csengése mostanra megszűnt. Csendes. Túl csendes. A könnyek már csorogtak az arcomon, és megpróbáltam a földön fekvő Tomra nézni, de a férfi útban volt.

"Mi a fasz! Tom kérlek" sikoltottam. Nem tudtam kitalálni egyetlen szót sem. Csak sikoltottam

A magas férfi lassan megfordult, és szembenézett velem. Abbahagytam a sikoltozást attól félve, hogy mit tehet velem legközelebb. Még mindig nem láttam Tomot, és ez megöl. Megdöbbentett a könnyeim, ahogy felnéztem a férfira, mindenre készen. Lassan elsétált előttem. Kivett valamit a zsebéből.

Hirtelen. Hangos fegyverlövés dördült el, a férfi a földre esett.

A holtteste mögött Tom feküdt.

Tom fegyvert tartott a kezében, Tom pedig fekve ölte meg a férfit.

- Engedd el, különben kilövöm a kibaszott agyadat – kiáltott Tom az engem tartó férfinak.

A férfi elengedett, és amilyen gyorsan csak tudott, berohant az Erdőbe.

Tom eldobta a fegyvert, és lefeküdt. Odaszaladtam hozzá amilyen gyorsan csak tudtam. Könnyek folytak végig az arcomon, de egy kicsit elmosolyodtam a megkönnyebbüléstől. Életben volt.

Tom becsukta a szemét, de életben volt.

Lehunytam a szemem, ahogy az eső megcsapta a fejem. Lefeküdtem Tom mellé, az eső megcsapta az arcunkat. Bár esett az eső, a sárga csillagok átsütöttek a felhőkön.

„Nézd a csillagokat, nézd, hogyan ragyognak neked” – suttogta Tom.

_________________________________________

A kórház előtt ültem, és vártam az orvosoktól érkező híreket. Még mindig meg voltam döbbenve a tegnap estétől, Tom alapvetően megmentette az életemet. És ő volt az, aki megsérült. Ő meghalhatott volna, én is meghalhattam volna.

Kik voltak azok a srácok és mit akartak Tomtól.. és tegnap este óta nem láttam Tomot. De tudtam, hogy jól van.

Nem tudtam megnyugodni, amíg meg nem látom Tomot. Nem tudtam miért, de annyira aggódtam. Ő volt az egyetlen, akire gondolhattam. Hirtelen Bill futott végig a folyosón.

– Mi a fasz történt! – kérdezte Bill aggódva.

– Tom összetörte az autót... – mondtam.

– Hogyan sérült meg, de most te? – kérdezte Bill zavartan.

– Nos… – akartam folytatni, amikor Tom kiment a szobából.

Elhallgattam, és felnéztem Tomra, aki szintén egyenesen engem nézett. Szemünk ismét összeakadt, mint általában.

Bill átkarolta Tomot, és megveregette a hátát.

– A fenébe, mi a fene történt – kérdezte Bill Tomtól.

– Csak megsérültem. – mondta Tom is.

Mindannyian kisétáltunk a kórházból Bill autójához. Bill és Tom az első ülésen ültek és beszélgettek, én pedig hátul. Nagyon ki akartam szabadulni ebből a káoszból. Nem tudtam abbahagyni, hogy gondolkodjam a történteken. Tom még egy szót sem szólt hozzám, és én sem. Most az erdei úton voltunk, és tudtam, hogy közel vagyunk a házhoz. A házba, ahová azt kívántam, bárcsak soha nem is jutottam volna be. Mindannyian kiszálltunk, és Bill kinyitotta nekem a hátsó ajtót, mivel nem tudtam belülről kinyitni. Tom már előttem ment, egyenesen bement a házba anélkül, hogy visszanézett volna rám.

El akartam menekülni, de tudtam, hogy nem tudok. Szóval csak bementem a házba. Az összetört ház. Hallottam, ahogy Katie nyafog, és Tomba kapaszkodik. Rájöttem, hogy valószínűleg mindenki azt hiszi, hogy minden az én hibám. Tom még soha nem ütközött, és mivel vele voltam, nem lehetett baleset. Hallottam Katie-t

"És ezért csak velem kéne vezetned" kuncogott.

Nem sokat hallottam Tomtól, rövid válaszokat adott.

Bár egy kicsit rosszul éreztem magam miatta.. Megmentette az életemet, de most figyelmen kívül hagyott. Végigsétáltam a konyha melletti folyosón. Tom és Katie megfordultak és megláttak engem. Tom gyorsan elfordította a tekintetét. Katie nem szólt semmit, csak egy dühös kurva pillantást vetett rám. Mondhatnám, hogy utálom, de nem igazán érdekelt. Nem akartam tovább itt lenni, kétlem, hogy Tom azt akarná, hogy festessek neki, és ez megkönnyebbülés volt. Elindultam felfelé a lépcsőn és be a szobámba. Megvoltak a festménykészleteim, és kedvet kaptam a festéshez. Leültem és az üres vászonra néztem. Fogtam az ecseteimet, és megsimogattam a vásznat. Különböző színeket és ecsetet vettem. Mostanra már órák teltek el, és a vászon tele volt színekkel. Szemmé változott, mindenhol színekkel. Ledobtam az ecsetet, és a vászonra bámultam. nekem volt festve a kezem, az arcom és a ruhám. Olyan érzés volt, mintha vér lett volna a kezemen. Felkeltem és lefeküdtem az ágyamra. Lehunytam a szemem és elaludtam.

Lassan felébredtem és kinyitottam a szemhéjam. Éreztem, hogy egy kéz a derekamon fekszik, és megfordultam, Tom aludt mellettem. Körbeölelt a karjaival és aludt. Felnéztem, és láttam békés arcát aludni. annyira össze voltam zavarodva. Megint éreztem a cigaretta szagát. Közelebb léptem hozzá és lehunytam a szemem. Karja és teste olyan közel volt hozzám, olyan békésnek éreztem. Még soha senki iránt nem éreztem ezt a vigaszt. Szemeim kikerekedni kezdtek, és egy könnycsepp hullott le az arcomon, ahogy jobban feléje döntöttem a fejem. Megint elaludtam a karjaiban.