A painter's game - Tom kaulitz

Elérhetetlen

(Tw: Ed, binge, olvassa csak saját felelősségére)

Néztem, ahogy a szeme kivörösödik a tűz tükröződésétől. Katie teste most salakba olvadt. Kiborított. Tudva, hogy én öltem meg. És ami történt, Tomot nem érdekelte, hogy a lány meghalt, a reakciója üres volt. Ez meglepett. Csak néztem, ahogy tovább figyelt, amíg az egész teste meg nem égett.

A ruháimra néztem, amiken csupa vér volt. Undorító volt. A lány részeként éreztem magam a testemen.

Közelebb mentem a tűzhöz Tom mellett. Levettem az ingem és a tűzbe dobtam. Tudtam, hogy nem akarok megint csak a fehérneműmben mutatni Tomnak, de már nem érdekelt. Már kétszer látott meztelenül.

Levettem a tőle kapott nadrágot, és azt is bedobtam. Le kellett szednem magamról. Pontosan így éreztem még mindig Tom kezét a bőrömön, de most vért. Katie vére.

Mindketten ott álltunk és néztük a testünket melegítő tüzet. A tűz gyönyörű volt, annak ellenére, hogy gyilkosság bizonyítékát égette el.

A szél a hajamba fújt és a bőröm.

Még mindig volt kiszáradt vér a combomon és a karomon.

– Miért nem érdekelt, amikor megöltem? – kérdeztem, nem rá nézve, hanem a tűzre.

– Néha nincs miért. Válaszolt.

A válasza furcsa volt. Tudtam, hogy valami komoly baj van vele. A viselkedése mindig más volt.

"Állandóan ölök embereket, nem számít, hogy szeretem őket vagy sem. Az életükért könyörögnek, de nem érzek semmit."

Nem tudtam, hogy megijedtem-e ettől a választól vagy sem. De biztosan tudtam, hogy komoly problémái vannak. Azon tűnődtem, hogy miért nem tudtam mindezt, amikor találkoztam Kittel. Kit soha nem mesélt nekem sokat a múltjáról vagy az életéről. De voltak hasonlóságok.

Azon tűnődtem, meg akart-e valaha ölni. De azt is tudtam, hogy nem fog.

Elővettem egy doboz cigarettát, amit Bill kabátból loptam el a melltartómban. Kivettem egyet, meggyújtottam, ahogy az ajkaim közé tettem. Ennek az íznek az érzése megnyugtatott. Felfújtam a füstöt a levegőbe. Olyan üresnek éreztem magam. Tudtam, hogy nem vagyok szabad, vagy nem is leszek hamarosan. nekem volt most megölt valakit, és Bill mérges volt. Nem is vágytam Tom vigasztalására. Az érintése már nem az volt, amire vágytam...

Hideg hangja volt az, ami megölt, megtört.

Megölt, ahogyan embert meg lehet ölni, már nem is éreztem, hogy élek. Megfordultam, és ismét besétáltam a házba, és éreztem, hogy Tom rám néz. Nem tudtam, hogy ez a betegterve része-e.

Felsétáltam az összes lépcsőn az egyetlen szobába, ahol minden ablak volt. Továbbra is dohányoztam, ahogy most a 3. emeleten voltam. Lefeküdtem az ágyra. Többet szívok, remélve, hogy érezni fogok valamit. De nem tudtam. Csak arra tudtam gondolni, hogy Katie rajtam hevert. Vérzett. Ez volt minden, amire gondoltam, nem tudtam kitenni. Mindig azon a füvön voltam, a teste az enyém felett, elakadtam, és nem tudtam kiszállni.

most zsibbadt voltam. A kezeim vérrel voltak tetoválva, ennyit éreztem.

Valami mást akartam érezni, mint a vérét.

Lenéztem a csuklómra, remélve, hogy újra érezni fogom azt a fájdalmat, a saját vérem fájdalmát, és nem az övét. Érezni akartam, hogy az ezüst kés újra átvágja a derekam.

Érezni akartam a hideg kezét a torkomnál, csak hogy bármi mást is érezzek ezen kívül.

El akartam menekülni ettől az érzéstől.

Felkeltem az ágyról, a konyhába mentem. Benéztem a hűtőbe, remélve, hogy találok valamit, bármit.

Kivettem csirkét, kenyeret, desszertet, bármit.

Megálltam, mielőtt megettem a kenyeret, aztán a desszertet és bármit, amit találtam. Korábban napokig nem ettem és éheztem, de most úgy ettem, mint az őrült. De bármennyire is zabáltam, nem éreztem ezt az üres lyukat magamban.

Mindent megadnék, csak azért, hogy újra érezzem a fájdalmat, hogy fájjon. Nem érzek szart se, nem érzek semmit.

Úgy gondoljuk, hogy a fájdalom a legrosszabb érzés, nem volt az. Nem érezni semmit, nem tudja betölteni ezt az űrt. Ez volt a legrosszabb. Az érzés, hogy nem éreznek.

Éreztem, hogy undorodom.

Gyorsan a wc-re rohantam, leültem az üléshez. Két ujjal lenyomom a torkomon, amitől hányok. Úgy érezte, ez a belső szenvedés soha nem ért véget.

Több kellett, nem volt elég.

Felkeltem a WC-ről, mert tudtam, hogy gyenge vagyok, de többre van szükségem. Felszaladtam a lépcsőn Tom szobájába. A szobájában sok fiók volt. Mindegyiket kinyitottam, és bármi után ástam, valamit, amit el tudtam venni.

Láttam ezt az üveg tablettát. Megfogtam, majd kinyitottam a fedelet. Már épp a számba akartam rakni őket, mielőtt megéreztem volna egy kezet a karomon. Felnéztem, hogy lássam Tomot.

"Mit akarsz." - mondtam miközben próbáltam a számba venni, de nem engedte.

Az arca dühös lett.

– Ne vedd el azokat. Azt követelte.

lelöktem őt magamról.

Kicsit hátrált, de a keze felemelkedett, és éreztem, hogy egy kéz az arcomra csap.

Ennyi volt.
legalább 4 tablettát be tudtam venni, de Tom kirántotta a kezemből.

– Mi a fasz van veled? Kiabált.

Felnéztem a szemébe és közelebb léptem.

– Tudni akarod, mi van velem, igen?
A számba dobtam az üveget, az volt