A painter's game - Tom kaulitz

Elfelejtett csókok

Eselin p.o.v

***

A torkomban minden egyes lépésnél jobban fájt az érzés. A hangok visszhangozni kezdtek, valahányszor csak rá gondoltam. Arca és hangja végigfutott az agyamon.

Megőrjített, ezért futnom kellett.

Minden egyes lépésnél, amit megtettem tőle, annál jobban elhaltak a hangok, de ez csak nekem fájt.

Éreztem, ahogy a hideg könnyek lehullanak meleg arcomon.

Most el kellett tűnnöm innen.

El akartam felejteni és menekülni.

Menekülnöm kellett a zaj elől.

Éreztem, hogy fáj a lábam az utcán sétálva. Hideg a lábam és a karom.

Annyira le voltam borulva, és nem tudtam, mit tegyek. Úgy éreztem, az lenne a legjobb, ha megszöknék. Hogy elfussak a hangok elől, kiálltak értem.

Keresztbe tett kézzel sétáltam az utcán. Körülnézni, félni tőlük. Attól tartva, hogy elkapnak-e. Attól félt. Túl heves voltam.

Egy telefonfülkét láttam az oldalán.

Nem tudtam miért, de fel kellett hívnom valakit.

Tettem egy nagy lépést a járdára úgy, hogy a víz a lábamra fröccsent.

Rájöttem, hogy még a telefondobozt sem kell használnom, hiszen nálam volt a felhajtható telefon, amit tőle kaptam.

Hátamat a falnak támasztottam, és a kabátom zsebébe tettem a kezem.

Két kezemmel fogtam a telefont. Hónapok teltek el azóta, hogy tartottam egyet, mióta elvették az enyémet.

Fogtam a hideg telefont, ujjaimat rányomtam, miközben bámultam.

Észrevettem, hogy néhány kis matrica ragadt rá.

Érezni a jelenlétét és az illatát.

Vettem egy mély levegőt, miközben letöröltem a könnyeimet. Tudtam, hogy ez a legjobb.

Kinyitottam a telefont és azonnal megláttam a nevét.

– Tom. Ez állt a kis digitális képernyőn.

Megnyomtam az értesítéseket, és ez volt: "15 nem fogadott hívás "Tomtól""

Sírni akartam, de nem tettem. Figyelmen kívül hagytam az üzeneteket, végül megnyomtam az "új kapcsolat" gombot, és most egy új számot írtam be.

Megnyomtam a nagy gombot és lassan sípoló hangot hallottam, hív.

Éreztem a pánikot a testemben, mert nem voltam kész egy ismerős hang hallására.

Hallgattam minden sípolást, izgultam, hogy mit hallok.

A szívem hevesen dobogott, és kattanást hallottam. Idegesen fellélegeztem, amikor meghallottam a hangját.

"Helló?" Azt mondta.

A szívem összeszorult, miközben hallottam ezt a megnyugtató hangot.

Most éreztem azt a könnycseppet, amit nem akartam újra lehullatni.

Nagyot lélegeztem, miközben azt akartam, hogy mellettem legyen és megöleljen.

– Eselin? – mondta remegő hangon.

Leültem a térdemre, miközben a hátamat a falnak nyomtam.

– Én vagyok...anya. - mondtam, miközben nem tudtam nem mosolyogni könnyes szemmel.