A painter's game - Tom kaulitz

Ki szárítja ki a szemed?

Tom agresszívan kiszállt az autóból. Láttam a szemén, hogy dühös. Nem tudtam, mi válthatja ki. Így hát csak néztem őt, miközben a hátsó ülésre sétált, és kinyitottam az ajtót, ahol ültem.

Maga felé húzta az ingem gallérját. Nem szóltam semmit, lehunytam a szemem és készen álltam az ütésre.

Megfogta a csuklómat, miközben a ház felé vonszolt. Fáj a törzsem a hátamon és a derekamon lévő seb fájdalmától. Vér volt az ingemen és a nadrágomon. Szinte képtelen voltam járni. Az egész testem remegett, ahogy majdnem megbotlottam séta közben, miközben vonszolt.

Nem érdekelte, hogy rám nézzen, ha fáj. Továbbra is csak vonszolt. Kinyitotta a házat, és kinyitotta a nagy ajtókat. A ház fehér volt, és nincs kész. Belül egy kőszerű padló volt. Odahúzott, és a kemény, hideg cementpadlóhoz lökött.

A hátam megütöttem a sebet, és kínomban felnyögtem.

Továbbra is mozdulatlanul ültem, és próbáltam nem mozgatni egyetlen izmot sem, hogy megállítsam a fájdalmat. Felnéztem Tomra, aki dühösebbnek tűnt, mint valaha. Mi történt abban az erdőben, amitől ilyen érzékennyé vált.. Tudtam, hogy még mindig dühös, amiért elmentem a rendőrökhöz, de tudta, hogy félnek tőle.

Egyre közelebb ért, ahogy a testem fölött állt. Most lenéztem a padlóra. Észrevette, hogy vér is csöpög rajta.

- Annyira szánalmas vagy Eselin – sikoltotta az arcomba.

– Azt hiszed, a rendőrség segíteni fog azon a tehetetlen, értéktelen szaron, aki vagy? – mondta, miközben rám bámult, és összetartotta dühét. Csendes Eselin.

Sírni akartam, de összeszedtem magam. Hideg, durva hangja és szavai semminek éreztem. A szavai valóban megbántottak. Értéktelen voltam.

Továbbra is a földet bámultam, és próbáltam összeszedni magam az összeeséstől.

Lehajolt, miközben agresszíven megfogta az államat, hogy ránézzek. Megdöntötte a fejét, amikor látta, hogy a szemeim felemelkednek.

"Azt hiszed, azok a zsaruk segíthetnének neked, mi? Nincs senkid. Ki szárítja ki a szemed, ha sírsz, mi?"  mondta, gúnyosan nekem.

Soha nem hallottam még ilyen kegyetlennek. Csak azt mondta nekem, hogy mennyire szeret, de most már tényleg így van fix. És ettől olyan hülyének éreztem magam, hogy beleestem. (Ki szárítja ki a szemem, ha sírok) Nincs senkim. Nincs senki, aki kiszárítsa a könnyeimet. Nincs aki megvigasztaljon. Csak őt akartam, Kit. De kit halott volt. Most már csak Tom volt.

Felnéztem a szemébe, miközben élvezte a fájdalmam. Minden szédült. Nagyon fájt, rosszabbul éreztem magam, mint korábban. Olyan érzés volt, mint 10 szúrás a hátamban. Nem néztem többé Tomra. Összeráncoltam az arcom a fájdalomtól, és felmordultam a gyötrelemtől. Átkaroltam a derekam. Lenéztem, és láttam, hogy a vér szétárad az ingemen és a kezemen.

Tom elengedte az államat, miközben lenézett a kőpadlón csöpögő vérre. Nem érdekelte.

Felállt, és a tehetetlen testemet nézte. Néztem, ahogy felmegy néhány lépcsőn.

Olyan tehetetlennek és nem kívántnak éreztem magam.

Láttam, amint Bill besétál a házba, miközben valami kötésbe tekerte a karját. Az arca fáradt volt. Sajnáltam őt. Nem tudtam, mi történt, de még csak fel sem tudtam állni, hogy segítsek neki. A testem túl gyenge volt.

Észrevette, hogy a testem fekszik a hideg padlón. Aggodalmas arckifejezéssel futva jött.

– Jesszusom, mi történt? – kérdezte tőlem Bill

- M-megszúrt - mondtam motyogva.

Nem válaszolt. Csak sóhajtott, és aggódó arckifejezéssel nézett rám.

Bill most levette fekete-fehér pulóverét. Félmeztelenül hagyva. Láttam a tetoválásait. A csillag tetoválásán megakadt a szememben. Az enyémre emlékeztetett. Neki egy nagy csillag volt a derekán, nekem pedig két kicsi a combomon.

A pulóvert a szájával tépte fel.

Észrevettem, hogy vámpírszerű fogai vannak, így könnyen téphetett a fogaival. Egyedülálló volt.

Óvatosan levette a karjaimat a derekamról, miközben felemelte az ingemet, hogy lássa a sebet. Felsegítette a karomat, miközben megharaptam az ajkaimat, mert annyira fájt. Hideg karjai megérintették a hasam és a derekam. Tudtam, hogy gyengéd akar lenni, de minden érintéstől megremegtem.

A derekam köré tette az anyagot, és megkötötte, hogy elállítsa a vérzést. Az érintése megijesztett. nem tudtam ha bíznom kellene benne. Úgy értem, ikrek voltak Tommal.. de édes volt. A szemébe néztem, miközben a sebemre összpontosított. A fájdalom egy kicsit elmúlt. Arra késztet, hogy más dolgokra gondoljak. Hideg érintése most meleg volt, ahogy éreztem a melegét olyan közel magamhoz. Édes illata.

– Nem vagyok orvos, de segíteni fog. – mondta, miközben a derekamra nézett.

- adtam rá egy apró mosolyt. Nagyon értékeltem a kényelmét, valóban segített.

– Köszönöm – mondtam.

Lehajtotta a fejét, pont úgy, ahogy Tom tette.

– Ó, mi történt az Erdőben? – kérdeztem Billt. Azt hittem, itt a lehetőség, hogy megtudjam Tom megkérdezése nélkül.

Bill lenézett a karjára, mire emlékeztettem.

"Néhány srác meg akar minket ölni, pénzt akarnak és véget akarnak nekünk vetni. De Tom ront a helyzeten, és megöli őket. Tudom, hogy nincs más út, csak ront a helyzeten."

Tudtam, hogy nem mondott el mindent, de nem akartam kínossá tenni. Valószínűleg azok a srácok próbáltak megölni engem és Tomot azon az éjszakán. És Tom akkor is megölt egy srácot. A szemem láttára, kétszer. De ezúttal Tom még feszültebb lett. Szerintem ezért voltunk most új helyen, költöztünk.

Tudtam, hogy most ettől az egésztől távol vagyok.

Éreztem, hogy valaki engem bámul, azokkal a szemekkel. Körülnéztem, és próbáltam találni valamit. Ekkor megláttam egy szőke tincset, ami az ajtó pillantásából kikandikált, de gyorsan eltűnt. Katie.