A painter's game - Tom kaulitz

Kötekedik

csendben voltam. Igaza volt.

Tudtam, hogy Tom annyira bántani fog, hogy meghalok.. mégis szeretem.

És nem voltam boldog.

Ott ültünk csendben. Időnként hallani a cigarettát és a légzését.

Lassan felálltam és elindultam felé a kerítéshez. Ott álltam mellette, miközben neki is dőltem. Mindketten felnéztünk az égre, ahogy a szél az arcunkba fújt. Azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson. Olyan békés volt. Nem voltak könnyek, félelem vagy pánik. Egy idő után először voltam nyugodt. Ránéztem, ő még mindig az eget nézte, a szájából füst jött ki. Aztán lenézett rám, és megnyugtatóan mosolygott rám. - viszonoztam neki egy enyhe mosolyt. A mosolyát látva biztonságban éreztem magam.

Nem tudtam abbahagyni, hogy azon gondolkozzam, hogyan mentett meg a haláltól.. Ezen nem gondolkodtam.

Amikor visszaestem, a karjaiban voltam. Amikor bevettem ezeket a tablettákat, ott volt, hogy megmentsen.

Soha nem tudtam, miért tette. Nem ismertem őt annyira, miért mentett meg?

– Miért mentettél meg? Megkérdeztem őt.

– Nem hagyhattalak meghalni, jelenleg te vagy az egyetlen fény velem. – mondta, miközben elhajította a cigarettát.

A szavai olyan kedvesek voltak. Azt hiszem, igaza volt, most már csak hárman voltunk, és Tom nem volt igazán könnyű eset.

"Hogyhogy nincs... tudod, van... barátnőd? Nem úgy értem, hogy semmiképpen sem...!" Mosolyogtam

"Haha hát nem vagyok hozzászokva, hogy szeressenek, nem tudnék mit csinálni." Felkacagott.

Azt hiszem, ez közös volt bennünk, de tudta, mit kell tennie. Egy kicsit szeretett érzést keltett bennem, amikor segített nekem. Amikor segített meggyógyítani a sebemet, és szó szerint megmentett a haláltól. Érezte a melegségét ellenem, és azt mondta nekem, hogy minden rendben lesz, ez szerelemnek tűnt, igaz?

Bill valami szokatlan volt. Édes volt és kedves. Semmi rosszat nem láttam rajta. Lelkében nem volt más, csak kedvesség. És ez megijesztett, féltem attól, hogy mit fedezhetek fel tőle.

Ott álltunk némán. Olyan szép és nyugodt volt.

Hirtelen kinyílt az ajtó. A hátam mögé néztem, hogy lássam, mi történik. Lassan kinyílt, és egy alak sétált át rajta.

Ő volt.

Ó, az a kurva.

Tom kilépett az ajtón, Billre nézett, majd rám.

Vártam, hogy mondjon valamit. Nem akartam, hogy itt legyen, nem akartam a karjaiba esni és csapdába esni.

– Verschwinde(menj innen), Bill. – mondta, miközben Billre nézett.

Bill rám, majd ránézett.

– Tom, hagyd békén. – válaszolta Bill, miközben szinte megbánta a szavait.

Zavartan néztem rájuk a szavaiktól.

– Nem fogom bántani – mondta Tom.

Bill felsóhajtott, miközben egy lépéssel tovább lépett, és el akart menni. Nem, a francba!

Megfogtam a karját, mire visszanézett rám.

– Sajnálom – mondta Bill, mielőtt elengedtem a karját.

Nem, miért kellett ezzel hagynia rohadék.

A szemeimmel követtem Bill kisétálását. De Tom még tovább jött, amikor a kerítésnek dőltem.

Fogta az arcomat, miközben elnéztem.

– Nem bántalak, ne félj. – mondta Tom, miközben megérintette az arcom.

A francba, miért csinálta ezt velem, azt akarta, hogy nyomorult legyek.

az övére tettem a kezem.

"Nem szeretlek..." hazudtam.

Lehajtotta a fejét, miközben mosolygott.

Úgy éreztem, mindig tudja, amikor hazudtam.

Most megérintette a hüvelykujjával az ajkamat.

Basszus annyira éhes voltam..

Közelebb ment, ahogy a mostani testünk összeért.

– Angyal, tudom, hogy ezt akarod. Suttogott.

Lenéztem a kezére. És nem válaszolt. – ugratott, miközben a derekamra tette a kezét.

Mély levegőt vettem, miközben próbáltam összpontosítani.

Elmosolyodott, miközben félrehajtotta a fejét.

A keze most a fejem mögött volt. Éreztem minden szívdobbanást.

Közelebb hajolt hozzám, miközben ajkaink szinte összeértek. nem voltam kész. Nagy levegőt vettem, miközben a szemébe néztem.

Épp össze akartak érni, de megállt. Hátradőlt, még mindig az arcomon tartotta a kezét.

Zavartan néztem rá.

Elengedett, miközben elmosolyodott és elsétált.

Basszus, annyira ugratott.

Annyira utáltam őt, de mégis szerettem volna az érintését.

Döbbenten álltam ott, mert még mindig éreztem érintését magamon, kezeit a testemen. Utáltam, de ugyanakkor többet akartam, olyan volt, mint egy drog.

Utáltam, hogy pontosan azt adtam neki, amit akart, hagytam, hogy játsszon velem, mint egy játékkal. Szakadva hagyott engem.

Összeszedtem magam és újra bementem, körülnéztem és sehol sem láttam se Tomot, se Billt. Hallottam néhány beszélgetést lent, nem igazán hallottam, mi történik, de csendesen lementem néhány lépést, hogy ne vegyenek észre.

Lenéztem, és először Bill lábait láttam, aztán Tomét és végül egy nőt. Hosszú fekete csizmasarkút viselt. És láttam, hogy valami ruhát vagy szoknyát visel, ami szintén fekete. És a szoknyával megegyező hosszúságú lila kabát. Ki volt ő?

Nem hallottam, mit mondanak, de tudtam, hogy legalább nem haragszanak egymásra.

Tettem néhány lépést tovább, még mindig el tudtam bújni. Most már hallottam a hangját. A hangja egy kicsit sötétebb volt és magabiztos. Magabiztossága uralkodóvá és függetlenné tette. De ugyanakkor puha és megnyugtató.. Nem úgy, mint Katie-é.