A painter's game - Tom kaulitz

Napsütéses reggelek

Arra ébredtem fel, hogy éreztem magam körül a karjait. A karjai békében tartanak engem. Biztonságban és vigaszban éreztem magam tőle.

Kissé tátott szájjal néztem alvó arcát. Szerettem. Még ha aludt is, éreztem, hogy átölel. Ma reggelig még éreztem az illatát. És hallani a szíve dobogását.

Az egyik lábam rajta volt. Ebben a pillanatban csak meg akartam ölelni, és biztonságban érezni magam mellette. Meg akartam csókolni és örökre a karjaiban lenni. Életemben először éreztem magam igazán szeretve.

Vágytam az érintésére és a lelkére, vágytam rá.

Mindent vele kapcsolatban, amit akartam.

Egy gyengéd puszit adtam az orrára.

Az egész testem elfáradt a tegnap estétől, nagyon elvette az erőmet.

De úgy éreztem, hogy szeret, tényleg.

Átfontam a karjaimat, mielőtt újra lehunytam a szemem.

Reggel volt, és azt hittem, mindenki ébren van, kivéve mi, mivel zajokat hallottam lent.

Az ilyen pillanatokat csodáltam, nem normálisnak, hanem természetesnek éreztem. A nap megütötte az arcunkat, miközben mélyen aludtunk. Csend volt és békés.

Féltem, hogy nem fog sokáig tartani, nem tudtam miért és hogyan, de ettől féltem a legjobban.

Beleszerettem Tomba, és attól féltem, hogy ő nem érez ugyanígy, mi van, ha csak a szex miatt becsap. De nem akartam, hogy igaz legyen, tényleg úgy éreztem, hogy szeretem.

Észrevettem, hogy Tom lassan felébredt. Kinyitottam a szemem, amikor elkaptam, hogy engem néz.

Mosolygott és én is.

– Jó reggelt, szerelem – ásított.

Felnevettem, miközben a karom még mindig körülötte.

Szerelem? Ezek a becenevek tényleg tettek valamit velem.

"Jó reggelt..." suttogtam-beszéltem.

Felült, miközben a szemeimmel őt néztem. Nem akartam elengedni, örökké ragaszkodni akartam hozzá.

Felkelt, és felvette azt az aranyos pizsamanadrágot. Ki tudta volna kitalálni, hogy az emberek közül pizsamanadrág van. Annyira gyerekes volt, mégis olyan erős.

Félénk volt, mégis olyan magabiztos.

Elmosolyodtam, mire észrevette, hogy a nadrágját nézem.

- Jaj, fogd be – nevetett, miközben közelebb ért, hogy felhúzzon.

Puszta karjával felrántott az ágyról.

Leültem az ágy szélére, miközben őt néztem magamon.

Kezét gyengéden az államra tette. Lehajolt, ahogy ajkaink összeestek.

lehunytam a szemem. Éreztem az ajkát az enyémen.

Mintha a világ megállt abban a pillanatban. imádtam.

Minden zaj csendes volt. Az egyetlen dolog, ami fontos volt, az a csók. Nagyon sokat jelentett nekem.

Megálltunk, amikor majd elengedte az államat.

Még mindig volt rajtam egy rövidnadrág és egy póló, amit tegnap este vettem fel, így most nem kellett átöltöznöm. Felálltam, miközben követtem Tomot a lépcsőn.

Olyan érzés volt a gyomromban, ami nem engedett el. Ez a meleg bizsergő érzés.

Lesétáltunk a konyhába

Tom mögé sétáltam, miközben a konyhába mentünk

Láttam, hogy Bill kenyeret eszik, miközben felnézett rám

Egy idő után először éreztem magam boldognak. Mosoly volt az arcomon, azt hiszem, nem szoktak hozzá, mivel Bill eléggé megdöbbent. Mindketten mosolyogtunk.

Mondani akartam valamit, de Tom megkocogtatta a vállam, hogy adjon egy kis narancslevet.

Elvettem a poharat és megnéztem. Napok óta nem ettem és nem ittam. Rosszul éreztem magam a látványtól, de kortyoltam egyet.

– Jól szórakoztatok tegnap este? Bill elmosolyodott.

Majdnem megfulladtam a szavaitól.

Billre, majd Tomra néztem. Ha ilyen hangosak lettünk volna..

"Nagyon." – válaszolta nevetve Tom.

Nem válaszoltam, mert nagyon zavarban voltam.

Meg ittam az egészet, hogy ne beszéljek.

Tom ebben a néhány napban teljesen más emberré vált. Mi történt vele? Vajon végre megtalálta az empátiát irántam? azt reméltem.

Tom befejezte az általa készített szendvics elfogyasztását.

- Megyek zuhanyozni - mondta Tom, miközben a fürdőszoba felé sétált.

Kinyitotta az ajtót és bezárta, egyedül hagyva engem és Billt, a francba.

Bill tudott a tegnapról?

– Tudod… – mondta, miközben befejezte a kenyerét –, azt hiszem, valóban meggyógyítottad. – mondta, miközben rám nézett.

A konyhapultnak dőltem.

"Mit?" Zavartan mosolyogtam.

– Soha nem láttam még ilyennek. Válaszolt.

keresztbe tettem a karomat.

"Több haragot hordoz, mint amennyit ezer hadsereg valaha is el tudna viselni. Megbántották, elárulták, becsapták. És az egyetlen alkalom, amikor békét láttam a szemében, az volt, amikor meglátott téged." Most elmagyarázta.

Ezek a szavak szótlanná tettek. Nem tudtam, mit mondjak.

Csak álltam csendben. Mit ért bántáson, elárulva és becsapva?

Úgy éreztem, ismernem kell a múltját.

Fogalmam sem volt, hogy milyen? Milyen volt valójában.

– Hogy érted.. megbántott? Válaszoltam.

Bill cigarettára gyújtott, miközben az ajkai közé tette.

- Mondjuk, megvannak az okai a mai viselkedésének... - sóhajtott, miközben kieresztette a füstöt.

Ennek volt értelme. Tudtam, hogy a viselkedése kibaszottul nem normális, és ennek oka lehetett, nyilván nem kifogás, hanem oka.

Többet kellett tudnom róla és a történetéről. Kivettem a kezem, hogy megmutassam, hogy szeretnék egy cigarettát.

Odaadta a cigit, mire halványan elmosolyodtam.

Az ajkaim közé tettem, miközben éreztem, ahogy a füst végigfut a torkomon. Megölő volt, de megnyugtató. Az a 2 másodperc a semmi, ez volt minden, amire vágytam.