Just us? [Taegi ff]

17.rész

- Szia V. Boldog szülinapot!

- Szia Iseul. - Köszöntem boldogan. - Köszönöm az ajándékot.

- Ugyan Tae. Ezt nézd! - Mutatta fel jobb karját amin egy karkötő volt. Ugyanolyan mint az enyém, csak fehérbe és H betűvel.

Nem is gondoltam volna, hogy még emlékszik rá. Habár azóta is hívott V-nek , többször is. De leginkább kiskorunkban. Azóta szinte már el is felejtettem. De jól esett, hogy ő még mindig emlékszik.

****

Esett az eső, én pedig a földön térdepeltem. Sírtam. Fájt ahol megütöttek. Felnéztem rájuk, de az egyik szemem fel volt dagadva, így alig láttam. A szemöldököm felszakadt, a vér pedig végigfolyt az arcomon. Az orromból és a számból is ömlött. A vért kiköptem a számból, az egyik fogammal együtt. Nem értem. Miért csinálják ezt?

- Nézzétek már! Úgy sír mint egy kislány. - Röhögött az egyik srác, majd belerúgott a hasamba.

Elterültem a földön. Ők meg csak röhögtek rajtam. Nem voltak sokkal idősebbek nálam. Max egy évvel. Már egy jó ideje szekáltak a suliban. De most megvertek. Pedig nem is csináltam semmit. Sose tettem senki ellen semmi rosszat.

- Mivan Taehyung? Te kislány. - Röhögtek továbbra is.

- NEM VAGYOK KISLÁNY! - Ordítottam, majd teljes erőmből nekirontottam.

A jobb kezemet ökölbe szorítottam, és már be is húztam volna neki. De ő könnyűszerrel odébb lépett. Mielőtt a lendülettől eleshettem volna, visszahúzott. Beletérdelt a gyomromba, mikor összecsuklottam, az állkapcsomba mért egy ütést. Újból a földre estem. Próbáltam feltápászkodni, de az egyikük rámtaposott és visszanyomott. Az eső lassan elállt, így már csak a nevetésük és az én nyöszörgésem hallatszódott.

- HÉ! Hagyjátok békén! - Hallottam meg egy végony hangot.

- Ezt figyeljétek! Még egy kislány.

Felemeltem a fejem és megláttam őt. Egy esernyőt  szorongatott a kezében. A hosszú aranybarna haját a szél ide-oda fújta. A gyönyörűszép sötétbarna szemeivel pedig dühösen nézett a fiúkra.

- Azt ajánlom, hogy kopj le! Nincs itt látni valód! - Indult meg felé az egyik srác.

- Azt mondtam, HAGYJÁTOK BÉKÉN!

- Hohó kiscica! Tüzes vagy nem igaz? - Mondta, közben arcához nyúlt, de a lány erőteljesen a lába közé rúgott. A fiú összecsuklott, ő pedig megindult
felénk.

- Nem hallottátok? Hagyjátok! - Mondta magabiztosan. Az esernyőjét összecsukta és fejenvágta az egyik felé induló srácot, majd a másodikat is. De sajnos nem sokáig tudott velük harcolni, mer az egyikük kicsavarta a kezéből az esernyőt, ketten pedig lefogták. - ERESSZETEK!

- Ne rúgdalózz!

- Tudod, nem szoktam lányokat bántani. - Állt elé az egyikük. - De te kihúztad nálam a gyufát. - Mondta, majd megpofozta.

A gyerek, aki még mindig rajtam taposott egyik lábával, az eseményeket nézte, így már nem nyomott le erővel. Minden erőmet összeszedve, nagy lendülettel feláltam. A srác elesett én pedig a többihez futottam. Ráugrottam annak a hátára, aki az előbb megpofozta, majd hátulról folytogatni kezdtem. Mivel magasabb és erősebb volt nálam, szinte azonnal a földhöz vágott.

- Te rohadék! - Üvöltötte, utána ő is folytogatni kezdett.

- HAGYJÁTOK ŐKET! - Most már egy mély és erőteljes hang zengte be a helyet. Egy nálam jóval idősebb srác jelent meg. A többiek megijedtek tőle, ezért gyorsan elfutodtak. - Jól vagy hercegnő? - Kérdezte mostmár lágyan, a lány elé gugolva.