Just us? [Taegi ff]

40.rész

Két hete, hogy Yoo-val járunk, az életem pedig csodás. Minden egyes alkalommal amikor megláttam, rájöttem, hogy szerelmes vagyok. Legszívesebben minden pillanatban csak szeretgetném, és ezt meg is teszem, kivéve a suliban. Az egyik ok az Seulgi. Nem csak, hogy szakítottunk Yoo miatt, de még előtte enyelegjek vele? Tudom, hogy már ő is tisztában vele, hogy összejöttünk, de nem akarom ennél is jobban bántani. Kerülni meg nem akarom feltűnően, csak azért, hogy Yoo-val szerelmesekedjek.

A másik pedig az az, mint ami Jiminéknél is volt. Nem akarom, hogy az egész suli tudja. Semmi közük hozzá. Jó így, hogy egyenlőre csak a barátaink tudják. Ami azt illeti, még a szüleinknek sem meséltük el, ugyanis, azt úgy akartuk, hogy együtt legyünk közösen.

Már egy jó ideje cseszegetjük őket, hogy szervezzünk egy ebédet, a két család. Ez pedig a mai napon kerül sorra, mert eddig apáék nem igazán voltak szabadok.

Már kezdték furcsálni, hogy ennyire nyaggatjuk őket az ebéd miatt, meg azt, hogy mostanában elég sokat alszunk egymásnál Yoo-val. Nem tudom, hogy gyanakodnak-e valamire, de mindig mikor mondtuk, hogy együtt alszunk, furcsán néztek ránk. Bár mondjuk megértem. Eddig egyszer se aludtunk ott a másiknál, de most, hogy együtt vagyunk, majdnem minden nap ez van.

Jin segített anyának megfőzni, és kész is lettek, mire Yoongiék megjöttek. Boldogan szaladtam az ajtóhoz, amint meghallottam, hogy csengettek. Anya is elindult az ajtó delé, és meglepetten nézte azt, hogy sietve kikerültem.

Vigyorogva nyitottam ki az ajtót, ami felfedte Yoo-t, és az anyját. Már majdnem ösztönösen megcsókoltam Yoo-t, de végül hátrébb álltam, be invitálva őket. Yoo rámnézett egy sunyi mosollyal, jelezve, hogy rájött, mit akartam csinálni. Elindult, én pedig mögötte mentem. Mikor senki nem nézett ide, gyors rácsaptam egy aprót a fenekére. Meglepetten nézett hátra rám.

- Ne mosolyogj! - Mondtam, majd ott hagytam őt.

Leültünk az asztalhoz, majd enni keztünk. Egyenlőre, még nem hoztuk fel a témát. Úgy voltam vele, hogy majd kaja után, nehogy megfulladjanak a sokktól, vagy ilyesmi. Miután végeztünk, leültünk a kanapéra.

- Amúgy, miért is akartátok ennyire, hogy csináljunk egy vacsorát? - Nézett ránk anya.

- Igen. Miért? Még sosem nyaggatott semmivel így Yoongi. Még kiskorában sem. - Szólalt meg az anyja, anyára nézve.

- Taehyung se. Szóval?

- Nos, ami azt illeti... - Kezdtem, megvakarva a tarkóm. - Azért szerettük volna, hogy így közösen ebédeljünk, mert szeretnék mondani valamit. Szeretnénk. - Javítottam ki magam.

- Mi lenne az?

- Szóval ugye van Seulgi. - Néztem Yoo anyjára. Mindenki zavarodottan, és kíváncsian néztek ránk. Kivéve Jint.

- A barátnőd, ugye? - Kérdezte, én pedig bólintottam.

- Nos az van, hogy vele már nem vagyunk együt. Viszont...valaki mással igen.

- És?

- És, hát az a személy....nos, ő. - Mondtam, rámutatva Yoo-ra, közben lehunytam a szemem.
Óvatosan kinyitottam a szemeim, viszont nem éppen erre a reakcióra számítottam. - Nem is vagytok meglepődve? - Kérdeztem, elvégre inkább vágtak komoly, de egy kicsit értetlen fejet.

- Most nevetnünk kéne? - Néztek a szüleink egymásra.

- Azt hiszem. - Mondta, majd kínosan elkezdtek nevetni. Yoo-val egymásra néztünk. Ő is ugyanúgy össze volt zavarodva, mint én. Meg szerintem mindenki is.