Just us? [Taegi ff]

56.rész

Sötétség volt. Ez vett körül. Csak ezt láttam. Bolyongtam benne. Nem értem mi folyik itt. Ez a valóság? Hogy kerültem ide. A kérdések csak úgy cikáztak a fejemben. Előre lépkedtem, az ürességben. Volt talaj alattam, de nem is éreztem. Mintha tényleg a semmiben lennék. Megállás nélkül mentem, mikor megéreztem valami folyadékot a lábam alatt. Elég nagy tócsa volt. Hiába volt minden sötét, mégis láttam a folyadékot. Vér volt. Meglepődve mentem tovább, a vértócsa pedig egyre nagyobb lett. Egyszercsak megláttam falamit a földön. Messze volt, így odafutottam hozzá. A vér Még több lett. Minél közelebb értem, annál jobban fogott el a szorongás. Miért félek? Lelassítottam, mikor elég közel értem. Egy test volt ott. Egy nő feküdt, nekem háttal. Kezdtem egyre jobban félni. Lépkedtem egy párat, majd leguggoltam. Óvatosan magam felé fordítottam a nőt. Anya volt az. Az arca véres volt, és volt egy lyuk a fejében. Mintha egy golyót repítettek volna a fejébe. Amint megláttam, a szívem dobogása felgyorsult. Elkezdtem kapkodni a levegőt. Nem. Nem. Nem halhat meg. Nem.

- Nem! - Ültem fel üvöltve. Körbenéztem. Tae szobájában találtam magam. Csak egy álom volt. Csak egy rémálom.

- Hé! Mi az? Minden rendben? - Éreztem meg kezét a vállamon, amire összerezzentem és ilyedten néztem rá. - Hé semmi baj. - Mondta, egy kicsit álmosan. - Elkezdte simogatni a vállam, miközben visszafeküdtünk és szorosan magához húzott. - Semmi baj. Csak egy álom volt. Nem valós. Alúdj szépen. Semmi baj. Itt vagyok.

- Itt leszel? - Kérdeztem, mire kinyitotta szemeit. - Mellettem leszel?

- Igen, kiscicám. Mindig melletted leszek.

- Szeretlek. - Bújtam bele a nyakába. Védelmezően átölelt, amitől lenyugodtam.

- Szeretlek.

****

- Ez jó lesz? - Mutattam fel az egyik pólót.

- Aha. - Mondta, öltözködve. - Kész vagy? - Nézett rám, mikor felvettem minden ruhámat.

- Igen. - Mondtam halkan. Lenéztem a nyakamban lógó nyakláncra. Ma egy jó napnak kéne lennie, de ehelyett én folyton a tegnapin rágódom.

- Minden rendben? - Tette két ujját az állam alá, s magafelé fordította a fejem. - Ma a szokásosnál is csendesebb vagy. Biztos, hogy nem történt semmi?

- Nem, csak eléggé fáradt vagyok. Alig aludtam. - A hangom halk és rekedtes volt.

- Ugy nem hazudsz nekem? - Megráztam a fejem. Sóhajtott egyet. - Akkor jó. De ha bármi van, azt mondd el, oké?

- Oké.

- Na gyere, menjünk! Jimin kinyír ha egy percet is késünk.

Elindultunk busszal, majd pár perc múlva megérkezdtünk. Jimin és Jeongguk már ott voltak. Utánunk nem sokkal Hobi és Iseul is megjött. Jimin nagyon ürült, mivel most végre megejthettük a tripla randid. Igazából mindenki örült, csak én nem. Pont a legjobb az időzítés. Vagy pont, hogy most örülnöm kéne, mivel ez az utolsó alkalmam, hogy boldog lehetek? Elvégre ezután szakítanom kell Tae-vel és itthagyni mindenkit, mivel elmegyek egy másik suliba. Jeonggukieval még bizosan fogom ezután is tartani a kapcsolatot. Na de a többiekkel...

Jimint lehet még fogom látni, mivel Jeonnguknak a fiúja, de kétlem, hogy azután is a barátjának tekintene. Tae-hez jóval közelebb áll. A többiek valószínűleg nem fognak annyira hiányolni. Gondolom mérgesek lesznek rám, de őket nem hiszem, hogy annyira érdekelné. Csak Tae miatt. Tae pedig.... Ő megutálna. Egy életre. Még belegondolnom is borzalmas, hogy össze fogom törni a szívét. Mardos a bűntudat, hogy bántani fogom. De nincs más választásom.