Just us? [Taegi ff]

63.rész

Taehyung

Egy pár napja már tarta az iskola ami miatt talán egy kicsit jobban lettem. Jiminék és a tanulás segített egy kicsit elvonni a figyelmem, de mivel nem felejtettem el ezt az egészet, így nem megy úgy a tanulás, mint szokott. De legalább nem fekszek egész nap az ágyban, depizve. Hobiék mindig igyekeznek jó kedvre deríteni, ami sokszor sikerült is.

Miután leszálltam a buszról, az iskola felé sétáltam. Mikor beértem a terembe, Jimin már ott volt. És egy nem kívánatos személy. Hyemin. Mikor elhaladtam mellette, egymásra néztünk. Furcsán nézett rám. Nem is tudom hogyan. Leültem a barátom mellé, majd beszélgetni keudtünk. Észrevettem, hogy Hyemin néha rámpillant. Ennek meg mi baja? Azt hittem már nem kellek neki. Meg most úgyis Yoo-val fog összeházasodni.

Óra után kimentünk a folyosóra, Hobihoz és Jeonggukhoz beszélgetni. Bár ne tettük volna. Egy kicsivel messzebb, de szinte mellettünk beszélgettek Hyeminék.

- Hogyhogy nem jöttél ezidáig suliba? - Az egyik barátnője kérdezte.

- A szüleim csak most szabadultak, így most voltunk nyaralni.

- Ohh, értem.

- És Yoongi is ott volt? - Na erre már felfigyeltem. Még a többiek folytatrák a beszélgetéset, én addig rájuk koncentráltam.

- Dehogy. Miért lett volna?

- Mert a vőlegényed. - Ha jól láttam Hyemin megforgatta a szemét.

- Nem. Ő most suliba jár. - Felelte unott hangon.

- Igen. Elment egy jó suliba kitanulni a szakmát, hogy biztosítsa nektek a jövőt. - Kacsintott rá. Éreztem, hogy egyre idegesebb lettem.

- Dehogy. - Rázta meg Hyemin a fejét.

- Dehogynem.

- Igen. Olyan szerencsés vagy. Biztos, hogy szeret téged. - Nyeltem egyet, miközben gyilkos tekintettel néztem őket. Annyira rájuk konventráltam, hogy észre se vettem, Jiminék már rég nem beszélgetnek, hanem ők is emgem és őket figyelik.

- Kaptál már tőle ajándékot?

- Nem. - Vágta rá egyből Hyemin, majd észrevett. Mikor rájött, hogy őket hallgatom, furán nézett rám, majd a barátnőire. Próbálta őket leállítani, közben rám pillantott párszor. Mi az istenért néz rám? Ráadásul így. - Jó, beszélgessünk másról.

- Most miért?

- Amúgy lefeküdtetek már? - Húzogatta a szemöldökét az egyik, mire idegesen felálltam. Elsétáltam mellettük, közben Hobiék utánam jőve szólongattak. Mérgesen haladtam a folyosón, mikor valakivel véletlenül összementünk

- Figyelj már oda! - Forgatta meg a szemét, arréb lökve engem. Eddig is elégg dühös voltam, de ez a csávó csak mégjobban felbaszott. Vissza löktem, miközben hangosan rászóltam.

- Te figyelj bazdmeg! - Már mentem volna el mellette, mikor megragadta a karom, s visszafordított.

- Hova mész te rohadék? - Dühösen nézzem rá, majd újra meglöktem.

- Szállj le rólam te nyomorék!

- Rohadj meg te fasz! - Mondta, és abban a pillanatban az arcomba csapódott az ökle. Egy másodpercet sem várva, ütöttem vissza, sokkal erősebben.

A gyerek vérző orral esett a földre. A düh átvette a testem felett az irányítást, így akaratlanul ültem rá a csípőjére és kezdtem ütlegelni. A srác már félig el volt ájulva, de ez engem nem állított meg. Valakik elkezdtek leráncigálni róla, miközben szólítgattak, de ugyanúgy próbáltam ütni a srácot. Sikeresen leszedtek róla, s szorosan lefogtak, hisz vissza akartam menni, hogy mégjobban elverjem. Pár ember odement hozzá megnézni, jól van-e, addig engem próbáltak nyugtatni. Miután már lenyugodtam, Jeongguk elengedett, majd arrébb húztak.