Just us? [Taegi ff]

65.rész

- Apám. - Szólítottam meg, mikor leért. Kérdően és egyben unottan nézett rám. - Nem fogom elvenni Hyemint. - Magabiztosan mondtam, annak ellenére, hogy majd összeszartam magam. Az apám nem mutatott semmilyen reakciót.

- Ne viccelődj fiam! - Gyilkos szemekkel meredt rám. Már ment is volna el, de megállítottam.

- Nem viccnek szántam. Nem fogok elvenni. Nem kényszeríthetsz. - Lassan rámnézett, majd felém fordult. Tett két lépést felém, amitől megilyedtem, de nem mutattam azt ki.

- De, megtehetem. És ha jól emlékszem, erről már beszéltünk egyszer. Vagy tán elfelejtetted, mit ígértem? - Tekintete most még ilyesztőbbé vált, de nem mutatahattam ki a félelmemet. - Apropó. Hol van az anyád?

- Biztonságban.

- Biztonságban? Igen?

- Igen. - Felröhögött, aztán közelebb jött. Lassan lépkedett felém, végig rám nézve. Mintha egy oroszlán akarná becserkészni a prédáját. Én mozdulatlanul állram, és figyeltem, ahogyan egyre csak közelebb jött. - Nem érdekel, hogy mit mondtál. Nem veszem át a céget és nem fogok megházasodni. Nem parancsolhatsz nekem te szarházi!

És ekkor jött az első ütés. Ökle az arcom bal oldalába csapódott, amitől egy kicsit meginogtam. Nagyon rossz érzés volt újra ezt átélni, de ha ez megmenthet, akkor megéri. Ránéztem, majd behúztam neki én is. Na, ha eddig nem volt mérges, akkor most már bisztos az. Még egyet belém ütött, viszont sokkal erősebbet, így a földre kerültem. Belerúgott a hasamba, ami miatt összerogytam. Elkezdtett rugdosni, én pedig fájdalmamban nyöszörögtem. Ajánlom Hyemin, hogy beválljon a terved.

- Te rohadt, szaros kölyök! Hogy mersz ellenszegülni nekem? Nem megmondtam, hogy mi lesz a vége, ha nem azt teszed amit mondok? Kurvára kinyírom az anyád bazdmeg! Egy percig sem fogok habozni. - Üvöltötte, folyamatosan rugdosva. Jöhetnének már a többiek. - az apád vagyok. Engedelmeskedned kéne, bazdmeg!

Az ajtón berontottak, apám pedig megállt. Láttam, hogy Jeongguk behúzott neki. Jimin segített felállni és hátrébb menni. Ők elkezdtek verekedni, amibe Hoseok is beszállt. Az apám torkon ütötte Hoseokot, amitől ő köhögve esett el. Erre Jimin rögtön elengedett, én meg majdnem elestem. A falnak támaszkodva, próbáltam meg állni, közben hátra felé lépkedtem. Jimin oda szaladt és belerúgott a térdébe. Térdre esett, majd Jeongguk beleütött egy párszor az arcába. Hoseok felállt, majd hozzám rohanva fogott ment és húzott ki. Majdnem a házunk előtt, volt egy kocsi, amibe beszálltunk. Hyemin ült a kormánynál, a motor pedig már be volt indítva. Szinte rögtön utánunk ült be Jimin, majd a lefiatalabb is. Amit brzárult a kocsi ajtaja, Hyemin a gázra taposott és elhúztuk a csíkot.

Mindannyian ránéztünk Hoseokra, aki még mindig a torkát fogta. Még Hyemin is néha rá pillantott.

- Jól vagy? - Jimin hangja tele volt aggódással.

- Igen. Már jobb egy kicsit. De megleszek nyugi.

- És ti? Senkinek nem esett baja. - Nézett a pillantótükörből Hyemin. - Yoongin kívül.

- Nem. Mi rendben vagyunk.

- Jöhettetek volna hamarabb is. - Feleltem fájdalmasan.

- Mi Hyemin jelzésére vártunk. - Mentegetőzött Jeongguk. Szúrós szemekkel néztem a lányra, aki ezt észre is vette.

- Ne nézz így rám! Már küldeni akartam őket, mikor elkezdett beszélni. Az, hogy beismerte, hogy kényszerített dolgokra és meg akarja ölni az anyádat egy plussz pont. Így már száz százalék, hogy mi nyerünk.

- Értem. - Bólintottam kábán.

- És akkor most mi is lesz pontosan? - Érdeklődött Jimin.

- Jeongguk feljelenti az apját. Én teszek róla, hogy jó híres kis sztory legyen, vagyis beszélek pár újságírókkal. Yoongi szépen visszamegy a suliba, ti ketten pedig hazamentek és nem csináltok semmit.

- Biztos, hogy beválik a terv?

- Bízok benne, hogy igen. - Válaszolt a lány.

- Köszi srácok, hogy segítettetek. Illetve sajnálom, amiért belerángattalak titeket ebbe.

- Ugyan. - Kezdte Hoseok. - Mégha nem is voltunk öribarik, segítek. És így újra összejöhettek Tae-vel. Mivel nagyon fontos nekem, így fáj látnom, hogy szenved. Ha egy kis verekedés kell ahhoz, hogy újra együtt legyetek, akkor örömmel megteszem. Meg persze nem hagyhatom, hogy szenvedésben élj.

Jimin megengedte, hogy a vállára hajtsam a fejem, mivel az ájulás kerülgetett. Csukott szemmel ültem, mindvégig. Kiraktuk Jimint és Hoseokot is a házuknál, majd Jeonggukhoz mentünk. Ott leápolták a sebeimet, rendesen felöltöztem, majd a cuccomat, amit előre ide hoztunk, felkaptam, és újra elindultunk, Hyeminnel ketten.

- Köszönöm.

- Mit?

- Hogy segítesz.

- Már egyster megköszönted.

- Tudom, de megint meg akartam. Te találtad ki a tervet. Hálás vagyok. Tényleg. - Mondtam, mire elmosolyodott. - Tudod, teljesen félreismertelek. Ez az egyetlen ok, amiért nem teljesen bánom, hogy így történtek a dolgok. Nyílván nem akartam ezt, sem elveszíteni a szerelmem...de örülök, hogy megismerhettelek. Az igazi éned.

- Most lelkizni fogunk? Csak mert előre szólok, hogy amúgy tök érzékeny vagyok. Nincs most kedvem sírni. - Mondta komolyan, amitől elröhögtem magam. Elmosolyodott, majd ő is kuncogni kezdett. - Én is örülök, hogy megismerhettelek. Igazából sosem volt rendes barátom. Csak ilyen kamu barátok. Akik kihasználtak valami miatt. Fiú barátom meg végképp nem volt, mert valahogy mindegyik kanos volt és rám akart mászni. Nem akarok bele látni a dologba semmit, de őszintén remélem, hogy barátok lehetünk.

Először nem válaszoltam, helyette rátettem a kezem az övére. Kicsit megsimogatva mosolyogtam rá, amit viszonzott.

- Lehetünk. Sőt, örülnék neki.

Miután odaértünk a sulihoz, egy öleléssel köszöntünk el. Bementem a koliba, egyenesen a szobánkba. Myung és Dave az ágyon ülve beszélgettek. Jöttömre, felém néztek. De nem csak ők, TaeTae is észrevett. Leugrott az ágyamról és odajött hozzám. Felkaptam az ölembe és simogatni kezdtem.

- Szia. - Köszöntek.

- Sziasztok. - Köszöntem én is, aztán a macskámmal az ölemben, ültem le az ágyra. Innentől már csak reménykedni tudtam, hogy minden úgy legyen, ahogy Hyemin eltervezte.